A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Glatz Ferenc: A magyar közgondolkodás osztrák-képe az újkorban
elem; a polgári Budapest kultúrája mindjobban kozmopolita lesz és a hagyományos magyar középosztály kezdi félteni a maga pozícióinak elvesztését. És az idegenellenességnek ekkor első számú célpontja a német (értsd osztrák), majd a századelőtől a német mellett a zsidóság, illetve a feltörekvő szláv nemzetiségű értelmiség. A MAGYAR KÖZGONDOLKODÁS OSZTRÁK-KÉPE AZ ÚJKORBAN 17 Harmadik kép: az együttérzés és a „nemzeti ellenség” propagandája (1918-1955) Az első, majd a második világháború máig fel nem tárt változásokat hozott a közgondolkodásban. (Ne feledjük, döntően ugyanaz a generáció éli meg a két háborút, s a harcoló nemzetállamok hozzávetőlegesen azonos csoportosításában!) Mind az 1914-18, mind az 1939-45 közötti háborúban a magyar állam az osztrák, illetve a német állam oldalán harcolt. A közös harc ténye a hivatalos propagandával vegyítve 1914 és 1918 között jelentős osztrákok iránti szimpátiát eredményezett. Az együttérzést elősegítette az osztrák-német-magyar uralkodókkal és felségjelvényekkel ellátott színes olcsó bögrécskék, emléktárgyak, emblémák terjesztése, és a „közös hadicélok”. Úgy látszott, hogy a konok öreg császár politikai baklövései („az öreg trottli korlátoltságai”, ahogy állítólag a pesti kávéházakban mondották) feledésbe merülnek. (Még az is, hogy nem tudott engesztelő gesztust gyakorolni az aradi vértanúk, vagy Kossuth ügyében.) Fokozta az együttérzést az 1918. évi vereség, s az hogy a magyar állam mellett Ausztria szenvedte el a legnagyobb veszteségeket. A közös Monarchiában még csak a lojálisok emlegették a „sógor”-ságot, most ez már általánosan elterjedt az osztrákokkal kapcsolatban. (Ne felejtsék el, hogy a magyar nyelvben a sógorság nemcsak a családi kapcsolatot jelenti, tehát házastársam testvére, hanem a férfiak között azt is jelenti, hogy közös barátnőnk, szeretőnk volt.) Most tudatosodik csak a magyar közép- osztályok gondolkodásában, hogy az 1830-1918 közötti időszakban nemcsak az állami-politikai összeütközések és viták voltak a jellemzők, hanem az is, hogy a polgári életben családi összefonódások következtében osztrák, szláv, magyar zsidó eredetű családok tízezrei kerültek rokonságba egymással. Csak a közös államkeret felbomlása után tudatosult, hogy kis közös vállalatok, ma azt mondanánk joint venture-ök ezrei kötötték össze az osztrák és a magyar állam polgárait. Ekkor ébredtek rá, hogy ezekkel a sógorokkal, üzlettársakkal korábban elsősorban családi vitákat éltek meg, s hogy a mostani (1918 utáni) helyzet mennyivel nyomorúságosabb. Válás utáni vágyakozás volt ez az elvált feleség után. Az Anschluss ténye is mindenekelőtt a Német birodalomtól tartó konzervatív-katolikus - polgárokban váltott ki egy új típusú együttérzést. Ugyanakkor ez a közös állami-nemzeti háborús sors magával hozott egy újabb német, és ezzel osztrákellenességet is. A magyar politikai ellenzék már a háború alatt örömmel gyújtotta meg a kihunyni látszó kuruc tüzek lángjait. (Időközben ugyanis a kuruc-keresztény kurzus 1906-1910 közötti kormányzása után látványos vereséget szenvedett.) Megerősödött - különösen a dzsentri sorból származó állami tisztviselő középosztály gyermekeiben hogy a magyar nemzeti
