Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben

Bilkei Irén

A ZALAVÁRI ÉS A KAPORNAKI KONVENTEK HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGÉNEK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA A MOHÁCS UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN

1. A hiteleshelyek helyzete Mohács után

Mohács utáni történelmünk írásos forrásai közül a kutatás figyelmének középpontjában mindig a törvények, országgyűlési jegyzőkönyvek, a Habsburg központi adminisztráció iratai, a történetírók művei, a főméltóságok levelezése, a követjelentések, az uradalmi utasítások stb. álltak, a helyi források kutatása és kiadása többnyire háttérbe szorult. A korszak az írásbeliség rohamos terjeszkedésének a kora, az iratok mennyisége ugrásszerűen megnövekedett és az oklevelek mellett új iratfajták terjedtek el: portalis és dicalis összeírások, vármegyei és városi jegyzőkönyvek, megyei nemesség-összeírások stb. Kiszélesedett mind az iratkiadók, mind az írástudók köre, a világi litteratus réteg számszerű növekedésének lehetünk tanúi. A korszak jellemzője még a magyar nyelvű hivatali és magán írásbeliség látható terjedése.

Sajátságos, hogy a kora újkor kutatói mindeddig éppen a hiteleshelyi oklevelek kutatásával (és kiadásával) nem foglalkoztak, jóllehet az utóbbi időben számos hiteleshely működését dolgozták fel 1526-ig.1 Először Kumorovitz Ber- nát tárgyalta alapvető jelentőségű tanulmányában a leleszi konvent kapcsán a hiteleshely Mohács utáni oklevélkiadó tevékenységét 1569-ig.2 Több mint fél évszázada foglalta össze Papp László a hiteleshelyek újkori történetét, hangsúlyozva, hogy ez az intézmény Mohács után még közel 380 évig élt. Munkáját a kapcsolatos törvények és a fennmaradt protocollumok elemzésére építette, de nem használta sem a leleszi, sem a zalavári, sem a kapornaki okleveleket.3 Ezenkívül Jakó Zsigmond vonta vizsgálat alá a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveit 1556-ig.4 E sorok írója évekkel ezelőtt indította el a zalavári és a

1 Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai. Egyháztörténeti Szemle 1 (2000) l.sz. Válogatott bibliográfia, 61-64.

2 Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul 42 (1928) (a továbbiakban: Kumorovitz) 1-39.

3 Papp László: A hiteleshelyek története és működése az újkorban. Bp. 1936. (Palaestra Calasanctiana 14.) 1-119. (a továbbiakban Papp)

4 A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta: Jakó Zsigmond. I—II. Bp. 1990.