Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

92

DRASKÓCZY ISTVÁN

A fuvarozás jövedelmező tevékenységnek számított, és falvak illetve oppi- dumok számos lakosának szolgált megélhetési forrásul.* 39

A só továbbítása szárazon és vízen történt. A hajósok (cellérek) mellett a bányakamarák fuvarosokat fogadtak fel (őket is nevezték alkalmanként cellér- nek). A termék továbbításával foglalkoztak pl. a máramarosi bányavidék településeinek a lakói. A kamara fizetett a fuvarért. 1470-ben Mátyás az itteni öt kamarai város egy forintos adóját portánként erre az évre 60 dénárra mérsékelte, ám a maradék 40 dénár fejében a lakosok szekereikkel kötelesek voltak a kamaraispán rendelkezésére állni. Egy 1440-ben kiadott okmányból az derül ki, hogy a Munkácstól délre fekvő Barkasza falu lakói Varannóra, Kassára szállították ezt a terméket. Munkács polgárai ugyancsak foglalkoztak eme termék továbbításával (utóbb már kereskedtek is vele).40 A „fehér aranynak” a továbbítása az Alföldön hasonlóképpen megélhetési forrásul szolgált. Ransanus jegyezte le (1488), hogy a máramarosi bányák savát a Tisza vidék lakói a Dunához szállítják. Bonfininél azt olvassuk, hogy Szabolcs és Szolnok megyék lakossága foglalkozott a termék továbbításával.41

Fennmaradt egy jegyzék, amely a debreceni sókamara forgalmáról tájékoztat bennünket. 1435 októbere és 1436 augusztusa között 187 800 (kerekítve 190 ezer) sókockának a szállítását regisztrálták, amit 136 személy bonyolított le (átlagosan egy főre 1382 darab esett). 69 bejegyzést találunk a regisztrum- ban. A szekeresek 48 településről származtak (a legtávolibbak Debrecentől keletre, légvonalban mintegy 60 kilométeres távolságban feküdtek). A helységek nagy többsége Bihar megyének Székelyhíd, Szalacs, Szalárd és Margittá körüli térségében helyezkedett el. Ezen kívül azonban Közép-Szolnok, Kraszna, Szat- már és Szabolcs megyéből (a város szomszédságában) jöttek fuvarosok. A helységek többsége tehát arra a vidékre helyezhető, amely az erdélyi sószállításnak az útvonalába esett. Általában két fuvaros együttesen vállalta a szállítást, ám ( három esetben hárman fuvaroztak együtt, egy kocsival két esetben egy személy jelent meg a városban, egyszer három szekeret egy gazda tartott fenn).42

1447 tavaszán az erdélyi püspök Szilágy birtokán lakó jobbágyaitól Losonci Bánfi István Nagyfalu oppidumban elvette sóval megrakott három szekerümond: Belső-Szolnok és Doboka magyarsága az újkorban. In: Szolnok-Doboka magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila. Dés-Kolozsvár, 1944. 99. - a továbbiakban: Szolnok-Doboka magyarsága)

39 Székely György. Vidéki termelőágak és árukereskedelem Magyarországon a 15-16. században. Agrártörténeti Szemle 3 (1961) 331-332.

40 Bélay Vilmos-. Máramaros megye társadalma és nemzetiségei, a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Bp. 1943. 29. (a továbbiakban: Bélay)-, Zakarpatszkij Obi. Gosz. Arch., Beregovo 61-1-2. (Máramarosi öt koronaváros lt. 2.=DF 274 894.), DL 55 227.; Szabadalmas Munkács város levéltára 1376-1850. Összeállította: Sas Andor. Munkács, 1927. 130, 134.

41 Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum. Curam gerebat: Petrus Kulcsár. Bp. 1977. 68. (a továbbiakban: Ransanus)-, Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. Lipsiae, 1936. 37. (a továbbiakban: Bonfini); Kulcsár Péter: A humanista íoldrajz- írás kezdetei Magyarországon. Földrajzi Közlemények 17 (1969) 305-306.

42 DL 55 061. Sajnos a jegyzék alapján nem bizonyítható, hogy a fuvarosok a termék értékesítésével foglalkoztak volna (ám nem zárható ki). Debrecennel szemben Bártfa hegyaljai szőlőbirtokaira (illetve onnan vissza) a város környékéről származó szekeresek szállítottak (Gecsényi Lajos: Bártfa város hegyaljai szőlőgazdálkodása 1485-1563. Agrártörténeti Szemle 8 [1966] 476-477.).