Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN •<M><8> /. A mohácsi csata leghitelesebb krónikása: a történetíró Brodarics István A Brodarics család címere Magyar Országos Levéltár, R 64 2. t. No. 48. I. Zsigmond lengyel király ábrázolása Jodocus Decius Jagelló-dinasztiáról szóló munkájában (1521) Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, App. H.152(2) Brodarics István számos funkciót töltött be életében: volt diplomata, püspök és kancellár, neve jól csengett kora humanistái között, de hírnevét vitathatatlanul a mohácsi csatáról írott beszámolójának, az Igaz történet a magyarok és S^iilejmán török császár mohácsi ütközetéről (latinul De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach história verissima) című munkájának köszönheti (a magyar fordítást lásd teljes terjedelmében a III/6. alfejezetben). Az 1527 áprilisában, Krakkóban megjelent mű különös jelentőségét az adja, hogy Brodarics személyes élményei alapján, a szemtanú hitelességével adott hírt a mohácsi csatát megelőző hetek eseményeiről, a csatatérre vonuló magyar sereg útjáról, a haditanácskozások során felmerült elképzelésekről és végül egy rövid, ám szuggesztív leírásban a csatatéren történtekről. Az övén kívül nem is rendelkezünk egyetlen más, hasonló hitelességű beszámolóval sem, amely magyar szemszögből ennyire részletesen beszélné el a történteket. így Brodarics munkája a mohácsi csata történetének elsőrangú, legfontosabb és leghitelesebb forrása. Mivel azonban a szerző a szó szoros értelmében nem volt történetíró, és az Igaz történeten kívül — jelenlegi ismereteink szerint — más művet nem írt, joggal merül fel a kérdés: Mi indította arra, hogy a csata után mintegy fél esztendővel papírra vesse emlékeit? A hagyományos és legismertebb álláspont Brodarics művének létrejöttével kapcsolatban az, hogy a nevezetes beszámolót egyrészt Jagelló I. Zsigmond lengyel király (1506—1548) felkérésére, másrészt a bécsi humanista, Johannes Cuspinianus (eredeti nevén Johannes Spieshaymer, 1473—1529) 1526 legvégén, Bécsben keletkezett latin nyelvű orációjára válaszul írta. (Az Oratio protreptica Ioannis Cuspiniani ad Sacri ISomani Imperiiprincipes etproceres, ut bellum susápiant contra Turcum című munka teljes magyar fordítását lásd a III/5. alfejezetben.) A korábban I. Miksa császár budai követeként is szolgáló Cuspinianus ugyanis ebben a — Német-római Birodalom rendjeihez intézett, tőlük segítséget igénylő — törökellenes buzdító beszédében királyuk, II. Lajos cserbenhagyásával és széthúzással, azaz lényegében árulással és gyávasággal vádolta meg a magyarokat. A lengyel uralkodó megbízásának igazolására egy keltezetlen levelet szokás bizonyítékul felhozni, amelyben Zsigmond király megkérte Brodaricsot, számoljon be II. Lajos sorsáról, az ország helyzetéről <0><M>4go 32
