Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
A Néprajzi Lexikonban pedig (Paládi-Kovács tollából) ez áll: „Kaszaforduló: hosszmérték, amelyet a közös tulajdonú vagy közösen bérelt rét, kaszáló nyilasokba osztásakor ... használtak. Martonoson egy ~ a kaszapenge és a kaszanyél együttes hosszát jelenti. A Csallóközben csak a kaszanyelet veszik egy ~ -nak, hossza így kb. 1 öl. Ha lépésekkel helyettesítik, a ~ megfelel 2 lépésnek." 1243 A mondottak értelmében a közlésnél többre nem vállalkozom, csupán felhívom a figyelmet az egység helytelen jelölésére, a nagyságokra vonatkozó, valamint a nagyságmagyarázat és az elnevezés közötti ellentmondásokra. 4.2.32. KASZAALJA, KASZÁS 4.2.32.1. Általában. Az előző korszakból továbbélő, 1244 országosan dívó, a termésmennyiségből származó mértéke a rétnek, ősi meghatározása szerint akkora terület, amekkorát egy ember egy nap lekaszálhat vagy lekaszálni szokott. Az utóbbi vagylagosság alatt a haladási sebesség értendő, a hangsúly pedig az egy napon van, mert a gyakorlatban természetesen majd mindig több ember „kaszálta, kaszálni szokta". így találjuk ezt pl. Körmend 1603. évi, 1245 Ónod (Borsod) 1652. évi, 1246 Huszt (Mármaros) 1673. évi, 1247 Magyarbél (Pozsony) 1703. évi, 1248 Mosón megye 1754. évi 1249 összeírásában. A 18. század első harmadában azután feltűnik a konkrét nagyság, már mérik is a területét (ld. 4.2.32.7.), az előbbi általános meghatározás fokozatosan kikopik a gyakorlatból. A magyar terminológia egyenetlensége is kb. akkor szűnik meg. Mert sokféle dívott. Az előbb ismertetetteken kívül az előző korszakból tovább élő kaszaalja — pl. Peresztegen 1631-ben 1250 — mellett gyakori az „ember kaszáló" — pl. Felsővadászon (Abaúj) 1641-ben, 1251 a kettő vegyes használatára pl. Ónodon (Borsod) 1689-ben 1252 —, továbbá „embernek megtart kaszálni" — pl. Sárospatakon (Zemplén) 1648-ban 1253 —, az „ember kaszálattya" — pl. Radnóton (Küküllő) 1713-ban 1254 —, majd feltűnik az „embervágó" — pl. Nagykárolyban (Szatmár) 1779-ben 1255 — végül pedig a „kaszás". 1256 Az alja kifejezésre 1. a kapaaljánál mondottakat (ld. 4.2.29.1.). A latin szövegben az előző korszakból származó, s ezen egész korszakban egységesen használt falcastrum a megfelelője a fentieknek, mint ahogyan a német szövegben a 18. század elején megjelenő Mader, pl. Kapuvárott (Sopron) 1703ban. 1257 Az egy ember által egy nap alatt kaszálható vagy kaszálni szokott rét konkrét nagysága természetesen függ az embertől, eszközétől, a tereptől, annak fekvésétől, a fű milyenségétől; ezeknek megfelelően változhat és változott is. Mutatja ezt a más mértékekhez való viszonyításuk szemléje is. Mivel a kaszás nem egyedüli mértéke volt a rétnek, szerepelhet több mérték is egyazon forrásban, amikor az több településre vonatkozik, s mindegyiknél a helyben szokásos mértékkel adták meg a nagyságokat, így pl. Regéc (Abaúj) 1680. évi urbáriumában, ahol a rét nagyságát a kaszás mellett darabban (ld. 4.2.10.), boglyában (ld. 4.2.5.) és szekérben (ld. 4,2.76.) adták meg. 1258 Az ilyen eset azon-
