Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
A földesúri mezővárosok - néhány kincstári mezőváros kivételével - a megyei adózás, a subsidium fizetésének hatálya alá tartoztak. Taxa-X csak azok az elég nagy kiváltságokkal rendelkező kincstári mezővárosok fizettek, amelyek rendszerint a szabad királyi városi kiváltságok megszerzésének küszöbén állottak, így például a 16. században Késmárk, Modor, a horvátországi Kapronca, majd a 17. században Bazin, Szentgyörgy, Breznóbánya. Ezeket kivették a megyei dica fizetése alól. Ezt általában a rendek is elfogadták. Az 1659. évi 68. törvénycikkely például kimondta, hogy Komárom, mivel kiváltságos királyi mezőváros, nem rovásadót, hanem taxa-1 köteles fizetni. A szabad királyi városok közül nem egynek birtokai, falvai voltak. Ezek azonban nem a város territóriumán, hanem megyei területen helyezkedtek el, és a megyei adózás alá tartoztak. Több város, azt állítván, hogy a városi taxa és cenzus megállapításánál a város földesurasága alá tartozó falvak jövedelmét is figyelembe veszik, meg akarta gátolni e falvak subsidium-mal való megterhelését. így 1559-ben Körmöcbánya és Újbánya, 1602-ben Korpona és Breznóbánya emelt szót a falvaik után járó subsidium megyei behajtása ellen. A rendek és a Magyar Kamara azonban ekkor és máskor is azon az állásponton volt, hogy a városok földesurasága alá tartozó megyei birtokok jobbágyai mindig az illetékes megyénél kötelesek adózni.617 Problematikus kérdés annak eldöntése, vajon az országgyűlések alkalmával kivetett városi taxa-ba beleértették-e a kamarahasznát is. A középkorban valószínűleg így is volt.618 A 15. század végére azonban a kamarahaszna már teljesen beleolvadhatott a városi taxa-ba. A 16. század forrásaiban ugyanis nincs arról említés, hogy a taxa-ban beletartozik a kamarahaszna is. Ezért a városoktól akkor, amikor nem volt országgyűlés, a taxa-1 vagy annak bizonyos hányadát kamarahaszna címen rendszerint nem is igényelték. Bizonyos kivételt tett ez alól a bécsi udvar az 1590-es évek elején, amikor a megyéktől, mivel a rendek nem szavaztak meg subsidium-ot, csak a felségjövedelemnek számító kamarahasznát hajtották be. Az 1590. május 10-i királyi rendelet ezért meghagyta a Kamarának, hogy a városoktól, mivel nem fizetik a kamarahasznát, kísérelje meg bizonyos taxa-összeg behajtását. Ennek fejében a legközelebbi országgyűlés alkalmával, amikor a subsidium-mal együtt a taxa-X is ki szokták vetni, a városoktól taxa címén majd kevesebbet kérnek.619 A Kamara próbálkozásai többnyire a városok sirámait váltották ki. Mindenesetre - amint egy 1653. évi kamarai jelentés is említi - a városok néha akkor is fizettek taxa-1, amikor nem volt subsidium.620 A városi taxa bevételét az uralkodó udvartartási vagy katonai kiadásokra fordíthatta. Az 1590-es évek nagy katonai kiadásai miatt azonban a rendek elérték azt, hogy e városi adóból is elsősorban háborús kiadásokat fedezzenek. Ehhez az udvar, mivel 617 MNL OL E 15 - 1559. sine mense et die - No. 2., 1656 november 16. - No. 4. MNL OL E 21 - b - 1602. február 21.-581 -43. 618 Paulinyi Oszkár: Nemesfém-monopólium és technológia: a nemesfémek bányászatának és finomításának királyi monopóliuma és a kamarai finomítóművek technológiája Magyarországon és Erdélyben, 1325-1700. In: A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei. Bp. 1977. 255-256. A szerző szerinfa pénzverési nyereség helyett kivetett adót taxatíve vetették ki a bányavárosokra. 619 MNL OL E 21 - b - 1590. május 10. - 571 - 97. 620 MNL OL E 15 - 1591. december - No. 31. Pozsony város panaszait előadó kamarai jelentés fogalmazványa. MNL OL E 15 - 1653. március 21. - No. 5. Kamarai felterjesztés, amely tájékoztatta az udvart a taxa rendkívüli kivetésének eseteiről. 144
