Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

adminisztráció) látta el hatalmas hivatali apparátussal és tisztviselői személyzettel.

20 A budai kamarai adminisztráció 1699-ig birtokába vette a töröktől visszahódított területek túlnyomó részét, még a Temesközt is, amely azonban az 1699. évi karlócai béke alapján visszakerült a török uralom alá. A Dráva—Száva köze keleti részének, Alsó-Szlavóniának mint újszerzeményi területnek a kamarai igazgatását 1689-ben a csáktornyai kamarai adminisztrációra bízták, ,s Nagy György kamarai adminisztrátor látta el — a bécsi kamara felügyelete mellett -i~ e területek kamarai és egyéb ügyeit. A csáktornyai kamarai adminisztráció 1693ban magába kebelezte a Dunántúl déli részét is (az ún. pécsi és nagykanizsai kerületet a Balaton, Sió, Sárvíz vonalától délre). Nagy György ekkor Csáktornyáról Nagykanizsára tette át székhelyét. Ezt a Dráván inneni részt 1694-ben újból visszacsatolták a budai kamarai adminisztráció területéhez, úgyhogy 1694 után a csáktornyai kamarai adminisztrációhoz csak a Dráva—Száva köze tartozott.

21 A csáktornyai kamarai adminisztráció, amely különben a magyar kamarának a horvát ügyeket intéző szerve volt, a sziavon újszerzeményeket illetőleg szintén közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá került. A sziavon új szerzeményekre az 1700-as években különálló szia von kamarai adminisztrációt áhították fel, amely a XVIII. század közepéig a bécsi udvari kamara fennhatósága alatt működött.

22 ;' A magyar kamara az új szerzeményi területek felett semmilyen hatáskört nem kapott, sőt az uralkodó egyenesen megtiltotta, hogy a budai vagy a szia von adminisztráció ügyeibe avatkozzék.

23 így a magyar kamara területi hatásköre; területi illetékessége, tekintettel arra is, hogy a szepesi kamara, illetve akkori nevén kassai kamarai adminisztráció az ország északi és északkeleti részén továbbra is megmaradt különálló pénz ügy igazgatási kormányhatóságnak, nem változott semmit sem az 1686 előtti időkhöz képest. A pozsonyi kamarához tehát a Dunától északra továbbra is csak a Liptó, Hont (Kishont), Nógrád megyék keleti határvonalától nyugatra eső országrész, a Dunántúlon pedig nagyjából a Balaton vonalától nyugatra eső terület és a töröknek 1686 előtt nem hódolt horvát területrész tartozott. E területet az akkori szóhasználat szerint Alsó-Magyarországnak hívták. (A pozsonyi kamara fennhatósága alatt levő országrész keleti, főleg a neoacquistica területtel érintkező határa nehezen állapítható meg. Érsekújvár, Esztergom, Vác, Várpalota, Nagykanizsa, Légrád pl. már nem a pozsonyi kamara, hanem a budai kamarai adminisztráció területén feküdt.

24 A magyar kamara tehát területi hatáskörét tekintve továbbra is korlátozott jelentőségű, regionális jellegű hatósági szerv maradt. Ez vált a magyarság egyik legnagyobb sérelmévé, amely a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez is az egyik !0 H. Pálfy I.: A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől visszafoglalt területeken. Domanovszky-emlékkönyv. Bp. 1937, 474 — 78, 486 — 87. és Th. Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien und Leipzig 1911, 17 —19. 21 E 280. Budai kamarai adm. Hofbefehle. 1689. május 23. és 1693. június No 1., E 136. Magyar Kamara archívuma. Diversae Insructiones. Fasc. 3. No 72. 22 A csáktornyai kamarai adm. 1686 előtt is létezett, 1. erre a magyar kamara hozzá intézett rendeleteit (E 15. Exp. cam.). A sziavon adm.-ra 1. ennek 1700-tól fennmaradt iratait (E 290. Wienerisch Hofkammer Rescripte. . .). 23 Th. Mayer 20. sz. jegyzetnél i. m. 23. 24

Tagányi K.: A budai kamarai jószágkormányzóság hivatalai. 1686 — 98. MagyarGazdaságtörténelmi Szemle. 1897, 411 — 419.