Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mint a többi polgár, felelősségre azonban csak a kamara, illletve a király törvényszéke előtt vonhatók. Ez a döntés megfelelt a kor általános joggyakorlatának, amely szerint a peres ügyekben mindig az alperes felettes hatósága volt illetékes. Ha tehát valamelyik kamarai tisztviselőnek az egyik bányapolgár ellen volt keresete, a perben nem a kamara, hanem a városi törvényszék ítélkezett. Bloenstain ellen az a panasz is felmerült, hogy hivatalnokai ezt az ősi joggyakorlatot megsértik, s a városi polgársággal szemben erőszakoskodnak. A dologban lehetett valami, erre mutat, hogy az uralkodó, noha a vita lényegében neki adott igazat, nem küldte vissza a bányakerületbe. 1 ) A Bloenstain elleni elkeseredés nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bányavárosok Bethlen Gábor hadaival szemben semmiféle ellenállást sem tanúsítottak. A fejedelem elég hosszú ideig, némi megszakítással 1619-től 1627-ig tartotta megszállva az alsómagyarországi bányavidéket. A sok munka, amely róla megjelent, közigazgatási intézkedéseit részletesen nem elemezte, így azt sem tudjuk, hogy a bányaigazgatás terén mit tett. A rendelkezésünkre álló töredékes adatok arra mutatnak, hogy a jól bevált kamarai szervezeten nem változtatott, a tisztviselőket átvette, s csak a vezető állásokba ültette a maga embereit. Ez természetes, hiszen szakemberekben nagy hiány volt, úgyhogy Erdélybe pl. Magyarországból és külföldről kedvező feltételekkel csábította a bányászokat és a hivatalnokokat. Első foka maragrófja Zmeskál Jaroszláv volt, aki nyilván ura szándékainak megfelelően bocsátotta ki 1620 november 13.-án azt a rendeletet, amelyben a bányaművelést, feltéve, hogy a kincstárnak ezáltal kárt nem okoznak, a kamara tisztviselőinek is megengedte. A királyi bányaigazgatás idején ezt következetesen tiltották, bár teljesen megakadályozni sohasem tudták. A közigazgatás megbízhatósága és a tisztviselői etika szempontjából kétségtelenül a királyi álláspont volt a helyes, amely összeférhetetlennek tartotta, hogy a bányászat ellenőrzésével megbízott hivatalnok maga is bányásszék, s így abba a helyzetbe kerüljön, hogy önmagát kelljen ellenőriznie. Bethlen előtt azonban az volt a legfontosabb szempont, hogy a bányászatot minél jobban fellendítse, s ezt a célt minden eszközzel elérni igyekezett. 2 ) Zmeskálon kívül még két főkamaragrófját ismerjük. Az egyik Györky (Gyürky) Benedek volt, akit 1623 október 4-én nevezett ki, 3 ) a másik pedig Bélaváry Dávid, akiről 1626-ban panaszolta a besztercebányai igazgató, hogy az ottani raktárakat mind kiürítette, de a munkásokat nem fizette és csak az adósságot szaporította. 4 ) Az kétségtelen, hogy Bethlen jelentékeny jövedelmet biztosított magának a bányaüzemekből, módszerét azonban csak a részletkutatás eredményei alapján lehet majd megbírálni. A bányajövedelmek fontosságát bizonyítja, hogy II. Ferdinánd a nikolsburgi béke megkötése után azonnal intézkedett, hogy biztosa, Weber János, a bányakerületet átvegye, s Wendenstein János személyében egyúttal az új foka maragrófot is kinevezte. 5 ) Wendenstein beiktatására azonban csak 1624-ben került sor, akkor is csak néhány napot töltött Selmecen és Beszterce!) Pech i. m. II. k. 150—152. 1. a ) Pech i. m. II. k. 165. 1. 3 ) A kinevező oklevelet közölte Díváid József: A körmöczi pénzverdéből. Tört. Tár, 1879. 606. 1. *) Pech i. m. II. k. 225. 1. 6 ) U. o. 177. I.
