Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
kapcsolatos uralkodói jogokon, az urburán, a nemesérc forgalmának monopóliumán és a pénzverésen nyugodott. Pénzügyigazgatásig pedig azért volt jelentős ez az uralkodói döntés, mert ettől kezdve a bányaregáleval kapcsolatos jövedelmek kezeléséről a királynék rendelkeztek, vagy saját tisztviselőikre bízták azt, vagy pedig bérbeadták. Zsigmond példáját utódai közül többen követték. Albert Erzsébet királynénak, Mátyás Beatrixnak, II. Ulászló pedig Annának adományozta az alsó magyarországi bányajövedelmeket. Mária királyné, II. Lajos felesége, az 1515-iki és 1522-iki házassági szerződésekben kapta meg ezeket a javakat, amelyeknek értékét a Thurzó—Fugger-féle vállalat eredményei időközben jelentékenyen megnövelték. A Thurzó—Fugger-vállalat. E vállalat a besztercebányai rézbányákon alapult, amelyeket a besztercebányai Kari-család örökébe lépő Jung-családtól 1466-ban Ernuszt János budai polgár vásárolt meg. A bányák egyideig Corvin János kezére kerültek, de Mátyás halála után Ernuszt János fiai: Zsigmond és ifjabb János visszaszerezték azokat. Tőlük azután 1494-ben bethlenfalvi Thurzó János 22 évre bérbevette. Thurzó Jánosnak ekkor már Besztercebányán több saját bányája is volt, ezeknek és az újonnan bérelteknek gazdasági kiaknázására a Fuggerekkel szövetkezett, akikhez rokoni kapcsolatok is fűzték. Az augsburgi Fugger-család az egész világot átfogó üzleti hálózatába ezáltal a magyarországi rézbányászatot is belekapcsolta. Az első szerződést Thurzó János és Fugger Jakab 1495-ben kötötték, ezt azután több más megállapodás követte. Thurzó 1496-ban kiváltságlevelet kapott a királytól arra nézve, hogy a bányászott rézből az ezüstöt saját olvasztóiban választhassa ki, s azt ne legyen köteles a bányakamarának beszolgáltatni, hanem a nemesércek forgalmi monopóliumának ellenére maga árulhassa. Ez igen nagyfontosságú kiváltság volt, mivel a rézolvasztásnál jelentékeny mennyiségű ezüstöt is nyertek. Thurzó ekkor állott hatalma tetőpontján. 1496 óta ő volt a körmöcbányai bányakamara ispánja, az úgynevezett főkamaragróf. 1 ) 1500-ban bányáira mentességet nyert az urburafizetés alól, 1501-ben pedig a királynak adott jelentékeny kölcsön fejében többek között a körmöcbányai pénzverést is zálogba kapta. 1508-ban bekövetkezett halála után fiai közül György és Elek folytatták még egyideig atyjuk művét, de már nem olyan kedvvel és jóval kevesebb hozzáértéssel. A vállalat, amelyet ekkor már inkább a Fuggerek vezettek, még virágzott, az ország zavaros viszonyai azonban rája is fokozatosan éreztették hatásukat. Thurzó György egészen visszavonult, Eleket pedig, aki atyját a kamaraispánságban követte, 1519-ben a király előtt bevádolták, úgyhogy 1520-ban a főkamaragrófságról lemondott. 1522-ben még a Fuggerek társaként szerepelt, amikor Ernuszt Jánossal a bérleti szerződést megújították, de már ő is a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Az 1525-iki országgyűlés az országos bajokért a Fuggereket is felelőssé tette és kimondotta, hogy a rézbányákat magyar embereknek kell bérbeadni. Ebben az időben halt meg Fugger Jakab, akinek örökébe unokái: Rajmund és Antal léptek. A rézbányákat rövid ideig maga a kincstár kezelte, de kitűnt, hogy ilyen módon semmit sem jövedelmeznek, sőt az üzem is fennakadt, mert a munkásokat nem tudták fizetni. 1526-ban II. Lajos ismét bérieti szerződést kötött a két Fuggerrel 15 évre, évi 20.000 forint bérért 16 ) Először bérelte, majd zálogba kapta a kamarát. Paulinyi: Magyarország aranytermelése. I. m. 53. 1.
