Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tartozó Felsőmagyarországon is szedték-e, a részletkutatás fogja tisztázni. 1676-ban és 1677-ben a következő szabad királyi, bánya- és mezővárosokból folyt be accisa a magyar kamara hadipénztárába : Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor, Szent-György, Sopron, Kismarton, Győr, Komárom, Szakolca, Trencsén, Zólyom, Besztercebánya, Breznóbánya, Körmöcbánya, Selmecbánya, Bélabánya és Kőszeg. Az accisa részint fogyasztási, részint pedig forgalmiadó volt, sőt bizonyos tekintetben vámnak is minősíthető. Fizették ugyanis a városba bevitt, vagy ott eladott és kimért bor, sör és pálinka, valamint a mészárszékeken leölt állatuk húsa után, a következő összegekben;: 1 akó (urna) bor után 18 krajcárt (= 30 dénárt) 1 « « sör « 9 « (= 15 « ) 1 « « pálinka « 30 « (= 50 « ) 1 mázsa hús » 30 « (= 50 « ) Minden tizedik akó vagy mázsa adómentesen került fogyasztásra, illetve forgalomba. Az accisa természetéből következett, hogy behajtását nem lehetett a városi hatóságokra hagyni, hanem kamarai tisztviselőkre kellett bízni. A bányavárosokban ugyan a kamara bizonyos évi összegért bérbeadta az accisa-szedés jogát, helyesebben ezek a városok egy összegben váltották meg accisájukat, 1 ) a többi városba azonban accisaszedőket (accisatores, perceptores accisarum, Accis-Einnehmer) küldött ki Ezeket ő nevezte ki, előtte tettek esküt, utasításukat rendszerint az elnök és a német számvevő írta alá. 2 ) Egy városba rendszerint két accisa-szedőt küldött a kamara, s ezek feladatukat közösen végezték. Az ország fővárosában, Pozsonyban külön accisa-szedőket találunk a várban, a városban és a külvárosban, továbbá külön emberek szedték az adót a hús, a bor és sör, valamint a pálinka után. Joguk volt a pincéket megvizsgálni és időnkint ellenőrizni. Állatot a mészárszékeken csak valamelyikük jelenlétében vághattak. A titokban eladott vagy kimért árut a kincstár részére lefoglalhatták s annak Vs"át buzgalmuk és fáradságuk jutalmául kapták. Fizetésüket egyébként meghatározott összegben az accisa-jövedelembőj vehették fel. Működésükről pontos naplót (particulare) vezettek. Minden bevételről és kiadásról nyugtát (recognitio) adtak és ellennyugtát (contrascheda) követeltek. Ott, ahol a városban harmincadhivatal is volt, a harmincados támogatását vehették igénybe. Egyes utasítások szerint a befolyt jövedelmet hetenkint a harmincadosoknak adták át, úgyszintén negyedévi számadásaikat. Valószínűbb azonban, hogy a pénzt közvetlenül fizették be a hadipénztárosnak és számadásaikat is egyenesen a magyar kamara német számvevőségéhez juttatták el. 3 ) x ) Hogy azután a bányavárosok milyen alapon hajtották be polgáraikon az accisa-bért, meghatározott összegű fej- vagy vagyonadóban, avagy a tényleges fogyasztás és forgalom után, nem tudjuk. a ) A fennmaradt utasítások mind német nyelvűek. Egyedül a nagyszombati accisa-szedők 1676-i utasítása kelt eredetileg latin nyelven, később azonban ezt is németre cserélték ki. ( 3 ) Két utasítás (1676. júl. 1. és 1677. ápr. 21.) alapján. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri Instr. XIII., 25. és VIII., 6. Továbbá a hadipénztáros 1675—77. évi számadáskönyvének felhasználásával. U. o. Múz. lvt. Kamarai iratok. Fol. Lat. 844.
