Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. május 21. 71./24./ miniszter úr abban a véleményben van, hogy az Országos Képtárnak tűzkár elleni biztosítása jövőre is mellőzendő. Helyeseltetett. 20.

b A horvát-szlavón miniszter felhatalmazása arra, hogy a fb'ldtehermentesítési kötvények konvertálásáról,

19 valamint a tagosításról

20 szóló horvát törvényjavaslatokat előzetes uralkodói jóváhagyás, illetve szentesítés alá terjessze. Jegyzetek a Az itt következő szövegrészt, szinte olvashatatlanná téve, kihúzták: „Ő Felsége legfelsőbb jóváhagyásának kieszközlése után" b A 21. pontot nem közöljük. 1 Ld. még 1890. dec. 10./10., 1891. jún. 3./1L, aug. 6./3. 2 Beszterce-Naszód vm. főispánja br. Bánffy Dezső volt, aki a Szapáry-kormány megalakulása után „az ... előállott személyi és elvi ellentétek következtében" már csak a naszódi ügyek (vö. 1890. márc. 25.fl

.) intézése miatt maradt meg állásában. 1890. dec. 8-án kérte nyugdíjazását és dec. 17-én fel is mentette őt az uraik. (OL - K 148 - 1895 - III. t. - 331.) — Gr. Bethlen Pál Szolnok-Doboka vm.-i földbirtokost a máj. 26-i felségelőterjesztés alapján a jún. 2-i lf. elhatározással nevezte ki az uraik. (Uo. - 1942 - 11. t. - 860 /1926, 2081/1891/. Az aktában megtalálható a mt.-i előterjesztés fogalmazványa is.) — A Hunyadban 1875-től, Nagy- és Kis-Küküllőben 1876-tól főispán gr. Bethlen Gábor eltávolítására — erőszakos nemzetiségi politikája miatt — a Nagy-KüküllŐ vm.-i szászok indítottak mozgalmat. Ennek nyomán kérte be Szapáry jan. 7-én Bethlen lemondását a nagy-küküllői főispánságról, de ő erre csak ismételt felszólításra volt hajlandó. (Végül Kis-Küküllő vm. kormányzása alól is felmentették. — Vö. 1891. jún. 3./1.) Nagy-küküllői utódjának, br. Apor Gábor Háromszék vm.-i alispánnak kinevezésére a máj. 28-i felségelőterjesztés alapján került sor jún. l-jén. Uo. 1891 - III. t. - 78. és 1895./III. t. - 2744., utóbbi aktában fekszik a mt.-i előterjesztés fogalmazványa is. 3 Az intézkedésre máj. 2-án került sor az osztrák büm. ápr. 23-i kérésére. OL - K 149 - 1891 - 3. t. 330., az aktában található a lap 1890. nov. 15-i száma is. 4 Ld. még 1890. márc. 25.Z2., júl. 4J3., 1891. jún. 13./3., jún. 14./L, júl. 3./5., júl. 10./1., okt. 2./1. 5 A te. 47. §-a a Kh.-nak tartotta fenn a törvényesség szempontjából kétségbe vont képviselőválasztások feletti bíráskodás jogát. Ezen az alapon eleinte a Ház plenáris ülése, majd az 1868-ban elfogadott új házszabályok értelmében a Kh. által tagjai sorából választott 7-7 tagú bíráló bizottságok döntöttek a megtámadott mandátumok érvényességéről. 6 Vö. Ruszoly 40-47. p. 7 Nem sikerült megtalálnunk. 8 A részletes, 21 oldalas mt.-i előterjesztést ld. OL - K 255 - 1891 - 12. t. - 1142. — Ennek lényege: 1. A hálózatfejlesztés vonatkozásában: a költségvetésben biztosított, évi átlagban 60 000 Ft-ot kitevő beruházási összeg nem teszi lehetővé a megfelelő fejlesztést (1891-ben Magyarországon az állami távíróhálózat huzalhossza csak 47 918 km-t tett ki, ami 0,144 km/km

2 értéket jelentett az ausztriai 0,240, a németországi 0,610 és a belgiumi 1,034 értékkel szemben); a helyi távbeszélővel való ellátásra kiszemelt 18 városban (Kassa, Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Szabadka, Zombor, Eszék, Újvidék, Zimony, Szombathely, Szatmár, Nagyszeben, Hódmezővásárhely, Nagybecskerek, Zenta, Sziszek) alapvető cél a táviratkézbesítés megoldása, városonként 100-300 előfizető bekapcsolása a hálózatba. 2. A díjszabás vonatkozásában: a fennálló belföldi tarifa (24 kr-os alapdíj és szavankénti 2 kr-os pótdíj) megtartása; a postamestereknek 2 km528