A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ilyen, még egészen kezdeti állapotban lévő albizottsági munkát így engedtek, akár a 168 óra, akármilyen fórumok elé. Tehát nemcsak módszerbeli hibát követtünk el, és nemcsak ezért felelünk, hogy megtörténhetett, hanem egy olyan politikaieszmei zűrzavart okozott ez a konkrét dolog is — egyetértve az előttem felszólalókkal —, ami nekünk most nem hogy nem hiányzott, de meggyőződésem, visszavetett bennünket. Nem vagyok biztos benne, hogy ebből esetleg tőkét kovácsolnánk. Ezt nem hiszem el ma. Egyet viszont hiszek, és az eddigi vitában bízva, ha ezt az állásfoglalást most az ellenforradalomnak nem a summás értékelésével, hanem elhatároljuk magunkat a summás értékelésektől, akkor elfogadva azt mondom, hogy lesz kibontakozás, de nem engedhetjük meg, hogy mi leegyszerűsítsük. Az albizottság munkáját nagyon megköszönöm, de talán azt a módszert is tessenek elfogadni — mint hibás módszert —, hogy Önök bejelentették a Politikai Bizottság vagy a Központi Bizottság döntése előtt, hogy megjelentetjük ezt vitára, többek között a Társadalmi Szemlében vitaanyagként igen, de kérem szépen, amikor a központi bizottsági ülésen KB-tag kéri, hogy 54. oldal; tehát katonaság szerepe, rendőrség szerepe, nem egészen így van, akkor talán ez mégsem egy kész munka, hiszen az a nagyon gazdag példatár, amit többek között a bizottság tagja, Ormos elvtársnő, Horn elvtárs mondott, éppen arra késztessen bennünket, ne jelentsük be előre, hogy megjelentetjük, mikor még nem tudjuk, mi lesz erről a Központi Bizottság véleménye. Azt hiszem elvtársak, ez tanulság legyen nekünk, mert nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy minden ilyen kérdésben, egy rossz nyilatkozatban, egy TV-ben, vagy bárhol, egy félreérthetetlen és rossz lépést okozzon. Nemcsak azok nevében mondtam, akikkel én tanácskoztam, munkásokkal, ferencvárosi dolgozókkal, csepeliekkel, fiatal munkásokkal is. A rend és a fegyelem az alapvető kritériuma annak, hogy valahol egység legyen. Rend és fegyelem nélkül nem lehet törekedni — most a pártfegyelemről szólok mindenekelőtt —, és azt a pártegységet szeretném képviselni, amely vita alapján, s ha kell gyakori központi bizottsági üléseken, a kivezető utat mutatja. Egyetértek a beterjesztett javaslatokkal, hogy nekünk a párt ügyét, a nép ügyét kell szolgálni, és a közmegegyezésre jutó lépéseket meg kell tennünk. Köszönöm szépen. LUKÁCS JÁNOS elvtárs: Mi is köszönjük Duschek elvtársnő. Németh Miklós elvtárs következik, őt követően Berecz János elvtárs. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Három kérdésről szeretnék szólni, pluralizmus, többpártrendszer, az elképzelt menetrend, valamint az 1956 körül kialakult helyzetről. Előtte engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig folytassam azt, amire itt a legutóbbi felszólalások körében Marjai elvtárs hívta fel a figyelmet, és ez egy kicsit a gazdaság és a társadalom helyzetével függ össze. Valójában több év óta egy olyan feladványnak a megoldásán dolgozik a párt- és kormányzati vezetés, amelyben ittott vannak pillanatok, amikor mi is már a megoldás vagy a rejtvény megoldhatatlanságán gondolkodunk. Nevezetesen: adósságállományunk mértéke olyan magas, mozgástere a gazdaságnak olyan szűk és oly sok gyorsan változó feltétel között kell konkrét helyzetekben dönteni, hogy itt-ott már a prioritások újrarendezése és sorbaállítása is napi gazdaságpolitikai és kormányzati feladattá válik. Miről van szó? Egyszerre kellene megoldanunk a gazdaság szerkezetének átalakítását, amelyhez pénz, méghozzá nem is kis pénz kell, nyitottság a külpolitikában és a gazdaságdiplomáciában, segíteni a romló életszínvonal és szociálpolitikai feszültségek megállí163