A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Nekem az a véleményem, hogy lett volna. Minden korábbi elemzés ellenére, olyan fegyveres erő állt a Magyar Népköztársaság rendelkezésére, ha az akkori politikai vezetésben lett volna valamiféle ilyen elgondolás, hogy saját erejére támaszkodva, valami elhatározottsággal meg lehetett volna oldani. De ilyen nem volt. És ezért erőteljesen kifogásolom ennek a bizottságnak az ilyen értelmű munkáját, amely nagyon egyoldalúan, igazságtalanul megalázza az akkori hadsereg tagjait, tisztjeit, katonáit. Az 54. oldal azt mondja: a kormány ezekben a napokban — ez már 24—25-re vonatkozik, a Nagy Imre-kormány időszakára — már nem rendelkezett fegyveres erőkkel. Hiszen azok a kompromittált államvédelmi hatóságok, karhatalmi egységei kivételével — egészen banális az állítás — zömében szétestek, átálltak a felkelőkhöz. Tudománytalan, alaptalan és igaztalan. Nagyon kérem, gondolkozzunk el, szabad-e így, ilyen súlyosan megsérteni a hadsereget. 26 és fél ezer tisztje volt a Magyar Néphadseregnek. Ebből több mint 14 ezer aláírta a Tiszti Nyilatkozatot novemberben, és fegyvert fogott, és a karhatalomban szolgált. Hol voltak ezek? Akkor is voltak. Nincs idő, tíz percbe nem fér bele. Voltak árulók, voltak gyávák. A Honvédelmi Minisztérium vezetésének nagy része tehetetlen volt. így igaz. És a hadsereg nagyobb része parancsra várt, feladatra várt, nem kapott. Dokumentumok vannak, kutatni kell, be kell mutatni. Szeretném megkérdezni, alkalmas-e ez a bizottság teljes egészében erre? Én nem azt mondom, hogy katona legyen a tagja, de miért nem vonják be azokat, akik ebben elmélyült ismeretekkel rendelkeznek? Sajnálom, hogy ilyen módon került kinyomtatásra és most már nem tudjuk visszavonni. Most tudtam meg, hogy már nyomdában van. Sérteni fogja nemcsak azt a 14 és félezer tisztet, de szélesebben. Félek, hogy a mai hadseregre is károsan hat. Pedig ez a hadsereg, ez ma intakt hadsereg minden tekintetben. A múlt azért fontos, mert a jelennek és a jövőnek [sic!]. A mai hadseregnek is nagyon fontos, hogy az akkorit hogyan ítéljük meg. Elnézést, még csak egy-két szót. Hogy is képzelte el az Ideiglenes Intéző Bizottság ezt. Elnézést Ormos elvtársnő, teljesen egyetértek, és élvezettel hallgattam, amit mondott, de azt az egyoldalú bizonyítást, a hadsereg megítéléséről, nem tudom elfogadni, bár az elejét azzal vezette be, hogy ez a munka nem lezárt. Még sok mindent nem kaptak meg. így például a katonai kérdéseket, és így igaz. Ez nem tekinthető lezártnak ez az anyag [sic!]. Hogy miért esett szét a hadsereg? Az Intéző Bizottság 57-ben úgy ítélte meg, azért, mert a hadsereg vezetése tehetetlen volt, gyámoltalan, gyáva, és voltak benne árulók. Először is nemcsak ebből állt a hadsereg, mint mondottam. Másrészt nagyon hibásnak tartom, akkor is, és mindenkor annak tartanám, hogy nem volt határozott intézkedés, nem volt határozott katonai nyelven parancs a hadsereg számára, hogy hogyan járjon el. Egyébként ezt az intézőbizottság anyaga bizonyítja. Olyan parancsot adtak, Bata István honvédelmi miniszter 23-án este 9—10 óra között, hogy a piliscsabai, az aszódi gépesített ezred azonnal vonuljon Budapestre. Az esztergomi harckocsiezred, a tatai tiszti iskola, és később más egységek is rendelkezésre álltak. A parancsot teljesítették, lőszerrel. És utána a Bata kiküldött irány tiszteket. A lőszert leszedette. A Rádióhoz így küldték azokat a katonákat, akiket odavezényeltek. Megtiltották a lőszer használatát. Az ember szégyenkezik miatta, de akkor is szembe kell vele nézni. Petőfi Akadémia tisztjei kaptak parancsot arra, hogy a Rádiót védjék meg. A tömeg köpködve, fütyülve, szitkozódva körülfogta őket. Eltorlaszolta útjukat, a parancsnokot tettleg bántalmazta. Erre visszavonul117