Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

TÁRNOKI LEVÉLTÁR (1559—1849) TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS E levéltár a tárnoki szék és a vele szorosan egybekapcsolódó tárnoki hivatal működése során keletkezett iratokat, röviden: a tárnokmester fonóját tartalmazza. A tárnoki szék (sedes tavernicalis) a tárnokmester — kir. kincstartó — bíráskodásából alakult ki.

1 A tárnokmester a városok, városi polgárok feletti ítélkezésének nyomai a XIII. századig nyúlnak vissza. Kezdetben főpapi, főnemesi és nemesi bírótársakkal a királyi udvarban bíráskodott. Ebből az alkalmi és kuriális bíráskodásból alakult ki a tárnoki ítélőszék, amelynek története a XIV. sz. végével kezdődik. Ekkor indul meg a feudális jellegű bírótársaknak városi elemekkel való fokozatos felcserélődése is. A XV. sz. közepére állandósulni kezd az ítélőszék, majd állandósulnak a tárnokmester bírótársai is, akik az első hét tárnoki város: Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Sopron polgárai közül kerültek ki. Werbőczi Hármaskönyvében tárnoki városként említi Pestet is, amely nyolcadiknak csatlakozott az említett hét tárnoki városhoz. Ekkor kezd állandósulni e bíróság székhelye is, a vezető tárnoki városban, Budán. A mohácsi vészt követő zavaros időkben a tárnoki városok egyrésze Ferdinándhoz, másik része pedig János királyhoz pártolt, ami lehetetlenné tette, hogy közös felsőbíróságuk e korszakban rendszeresen, évente ülésezzék. A tárnoki városok polgárainak érdekei azonban e zűrzavaros időkben is megkívánták, hogy legyen valamilyen fellebbviteli fórumuk, ahová a városi magisztrátus ítéletével meg nem elégedő felek ügyeiket fellebbezhették. A tárnoki széknek e hosszú, kényszerű juristitiumát I. Ferdinánd átmenetileg úgy hidalta át, hogy 1532-ben egy pozsonyi polgár fellebbezett perét Pozsony, Sopron és Nagyszombat városok tanácsa elé utalta, 1539-ben pedig elrendelte, hogy tárnoki szék hiányában e három városból a fellebbezett ügyeket a másik két város elé kell küldeni, amelyeknek bírái és két esküdtje lesznek illetékesek a felülvizsgálat elvégzésére. Buda 1541-ben történt elvesztésével azonban nemcsak a tárnoki székhely esett el, hanem a tárnoki városok elvesztették vezető városukat is, amelynek joga a tárnoki szék működésére jelentős hatást gyakorolt. Ennek ellenére a tárnoki szék működése a XVI. század negyvenes éveiben újból megindult, most azonban már Pozsony székhellyel. Néha az is előfordult, hogy az ülésszakot nem itt, hanem Sopronban vagy Nagyszombatban tartották. A háborúktól sújtott XVI—XVII. századokban, sőt a XVIII. század első két évtizedében is, az ülésszakok tartása igen rendszertelen volt. Az 1559—1723 közötti időszakban mindössze 34 alkalommal ült össze a tárnoki szék, vagyis átlagosan 5 évre esett egy ülésszak. Az ülésszakok ritkaságát