Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltára 1527-1870-es évek Bevezetés A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára mellett a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltára maradt meg s került a Magyar Országos Levéltárba az erdélyi hiteleshelyek országos levéltárai közül. Országos jellegű csakúgy, mint amaz, azonban lényegesen kevesebb anyagot őriz a fejedelmi hatóságok egykori levéltáraiba tartozott anyagból, mint a gyulafehérvári káptalané. Története annyira egyező amazéval. hogy röviden áttekinthető. Alapítása „a tiszteletre méltó régi korszak" (Beke Antal megfogalmazása) mondáinak ködében vész el; levéltára ugyanakkortájt alakulhat ki, amikor a gyulafehérvári káptalané. Sorsuk azonos a fejedelmi korban: 1557-ben az országgyűlés a konventi levéltár élére is requisitorokat állít; ami fejedelmi kori hatáskörükre, feladataikra vonatkozik, azt a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárának ismertetésénél foglaltuk össze. A hiteleshely működéstörténete a Habsburg-korban is a gyulafehérvári káptalanéval párhuzamos, amely felügyeleti jogot nyert felette (a konventet mint egyházi testületet nem állították helyre), s egyik kanonokát küldte a levéltár gondozására (mellette megmaradtak a világi requisitorok is); ha kanonok nem jutott ide, valamelyik kolozsvári káplán vagy a kolozsmonostori plébános töltötte be ezt a tisztet. A 18. század közepétől aztán állandósult az a gyakorlat, hogy a kolozsvári római katolikus plébános gyakorolta egyházi részről a felügyeletet (előbb címzetes, majd a 19. század elejétől valóságos kanonoki rangban). A hiteleshely működése is 1872-vel szűnt meg. Levéltára többszöri dúlást szenvedett a századok folyamán, s minthogy állománya a 18. században még jóval nagyobb volt a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltáráénál, feltehető hogy a pusztulások is nagyobb mértékben érintették annál. Beke Antal a levéltárról írott ismertetésében (A kolozsmonostori konvent levéltára. Bp. 1897, 7. old.) időmegjelölés nélkül — csak a szöveg összefüggéseiből következtethetően a 18. sz. második felére vonatkoztatva — beszél arról, hogy a gyulafehérvári káptalani levéltár 300, a kolozsmonostori konventi 414 ládát kapott anyagának jobb tárolására. A Levéltár rendezése feltehetőleg a gyulafehérváriéval egyidőben történt. A munka alapelvei hasonlóak voltak: kialakult a törvényhatóságok szerint csoportosított birtokjog-biztosító anyag állaga (a gyulafehérvári káptalani levéltár Cista Comitatuum sorozatához hasonlóan) s a különleges csoportok (itt jóval több volt ezekből, mint a káptalani levéltárban: Manumissionales, Metales, Protestatoria, Testamentaria, Armales, Genealogiales, Mandata requisitoria), a Minuta, a Miscellanea, az Articuli Diaetales. Különleges helyet foglal el köztük a Neoregestrata elnevezésű állag; ez részben birtok jog-biztosító iratokból tevődik össze, részben különleges jellegű anyagból (Protestatoriae, Plenipotentialia, Manumissiones, Metales, Testimoniales, Nobilitationes); részben egyházi vonatkozású anyagot is tartalmazott (Litterae Abbatales). Az állagot valószínűleg az első nagy rendezés lezárta után alakították ki (amikor már nem akarták a kész sorozatokhoz csatolni az új anyagot). Erre utal neve is. Segédkönyvvel el nem látott anyaga is maradt a levéltárnak; ez a Miscellanea egyes részeiben, állagaiban s az Urbariában található. A levéltár könyvsorozatai közül az első a hiteleshelyi jegyzőkönyveké, királyi könyveké és iratmintagyűjteményeké (Protocolla, Libri regii et Stylionaria). A második állag a Fassionales: a királyi tábla elnöke és ítélőmesterei, továbbá a Gubernium