Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

elismerését illetőleg a helytartóságra ruházta (a rendeletet kiadó minisztériumokhoz való fellebbezés lehetőségének fenntartásával) a döntés jogát. Az elismert dologi iparokról a helytartóságnál kimutatás volt vezetendő.

121 Itt említendő még a kereskedelemügyi minisztériumnak az az 1858. október 23-i rendelete, amely oly értelemben szabályozta a gyári lerakatok létesítését, hogy a gyár saját telephelyét, továbbá a fővárost és a helytartóságnak közvetlenül alárendelt városokat (az ún. Landstadtokat) kivéve csak a helytartóság engedélyével létesíthetett ilyeneket.

122 A takarékpénztárok feletti felügyelet terén az 1853. június 9-i belügymin sztériumi rendelet (amely lényegében véve az 1844. szeptember 2-i császári elihatározás hatályát terjesztette ki Erdélyre) hárított feladatokat a kormányzóságra. Gondoskodnia kellett arról, hogy a fennálló takarókpénztárak egy év leforgása alatt a takarékpénztári szabályozás előírásainak megfelelő állapotba kerüljenek. Az említett intézmények évente kimutatásokat voltak kötelesek küldeni neki a betétesek számáról, a betétek összegéről, hovafordításuk módjáról, az érdekeltek tőke- és kamatköveteléséről, az intézet számára tartalékalapul fennmaradó feleslegről, a rezsiköltségekről; a kimutatásnak ezeket az adatokat egybe kellett vetni az előző éviekkel.

123 A gazdasági élettel kapcsolatos intézkedések sorába tartozik az 1852. december 3-i erdőtörvény erdélyi életbe léptetése. Ezt 1857. június 4-én közölte császári nyílt parancs, azzal, hogy az életbe lépés időpontja 1858. január 1. Ez a következőkban érintette a helytartóság hatáskörét: 1. faúsztatásra olyan esetekben, ha az úsztatás útvonala több kerületet érintett, a helytartóságnak kellett megadni az engedélyt (ha az úsztatás több koronatartományon át történt, akkor a belügyminisztériumhoz kellett fordulni); 2. az erdővédelmi és -felügyeleti személyzet létrehozásának irányítása is az ő feladata volt; 3. az alsóbb hatóságok erdőrendészeti intézkedései ellen hozzá vagy rajta keresztül a belügyminisztériumhoz lehetett fellebezni.

124 A kereskedelem területét érintette a kormányzóság 1853. február 21-i rendelete a hús-próbavágások tárgyában. Azoknak a helységeknek az elöljáróságai, amelyekben ilyen vágások történtek, három napon belül jelentést kellett hogy tegyenek a kormányzóságnak a vágás eredményéről, jelezve azt is, hogy mennyi ideig marad érvényben az új húsár, továbbá esetleges emelkedésének vagy esésének okát.

125 Ugyancsak a marhahúsárakkal volt kapcsolatos a kormányzóságnak az az 1854. április 6-i rendelete, amelynek értelmében a katonai vidéki parancsnokságoknak (az alárendelt hatóságaiktól nyert tájékoztatók alapján) havonta kellett o lenteniök neki a marhahús árának középértékét.

126 Általában a piaci árakról tejendő jelentésekre vonatkozott a kormányzóság három rendelkezése: az első (1853. április 12.) szerint Szeben, Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely, Beszterce és Gyulafehérvár városának negyedévente (a kormányzati, november l-jév°l kezdődő év szerint) kellett jelentést tenni a fő gabonafajták és a vágómarha középáráról.

127 Az 1854. január 31-i rendelet (amelynek kiváltó oka feltehetőleg a külpolitikai helyzet feszültté válása volt) már heti jelentéseket követelt a vidéki katonai parancsnokságoktól a szebeni, brassói, kolozsvári, marosvásárhelyi, szászvárosi és besztercei gabona- és pékipari termékárakról.

128 Ugyanazon év február 23-án pedig az országos közigazgatási hatóság táblázatmintát is küldött a vidéki parancsnokságoknak a gabonaárak jelentésére (rovatai: vásárhely, a felvétel időpontja, külön-külön az egyes gabonafajták, s végül