Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

mázott kiszolgált katonák műszakilag képzetlenek voltak, s nem is akartak már komoly munkát végezni. Az állam Erdélyben 165 mérföldnyi utat tartott kincstári kezelésben, s arra törekedett, hogy ezt a megfelelő állapotba helyezze. Az állami útépítkezések közül a Bánátba és a Bukovinába vezető útvonalak kiépítése volt a legjelentősebb. Egészen fejletlen volt még a vízépítés ügye is. A folyók természetes állapotban voltak, az évenkénti áradások, vízmosások jelentős károkat okoztak, az utakat járhatatlanná tették. A kormányzat legfőbb gondja a Maros szabályozása volt, Marosújvártól a magyar határig, hogy a marosújvári bányát megvédje a víz pusztításától. A Maroson járó sóhajókat felfelé emberi erővel vontatták, ezért a vontató utat is szabályozni kellett, és gondoskodni kellett állandó karbantartásáról. A minisztérium megszervezte a vízügyi szolgálatot is a Maroson, a folyamfelvigyázókat hivatali utasítással látta el. A minisztériumnak magasépítési ügyekkel is kellett foglalkoznia. A pénzügyminisztérium sok esetben kért tőle véleményt kincstári épületek emelése, átalakítása, javítása tárgyában. A nagyszebeni központi pénzügyi épületnek tervrajza is az iratok között fekszik. Az igazságügyminisztérium törvényszéki épületekre kért terveket (a besztercei Kreisgericht-é itt található), Nagyenyeden női fegyházat kívánt berendezni. A belügyminisztérium is tett át ide magasépítési ügyeket: így amikor a Beszterce városában dúló tűzvész után az erdélyi helytartóság elrendelte a városnak az utcák szabályozását és a városfalak lebontását, s a város ez ellen fellebbezést nyújtott be, a középítésügyi minisztériumnak kellett az ügyet véleményeznie. Az erdélyi kancellária irattárában az eredetileg évek és alapszámok szerint rendezett iratokat évek és iktatószámok növekvő rendjébe helyezték át, tehát az ügyiratokat iktatmányokra bontották fel. Az átadási iratjegyzékeket külön csomóba gyűjtötték össze. Ebben utolsónak a belügyminisztérium 1860. évi erdélyi építésügyi iratainak átadási jegyzéke foglal helyet, maguk az iratok a belügyminisztériumi iratok állagában találhatók. A mutatót Máthé Farkas készítette 1867-ben magyar nyelven. Máthé az erdélyi kancelláriai gyakorlatnak megfelelően minden iktatmányt külön indikált, megadva a megfelelő iktatószámot, valamint az illető év számának két utolsó számjegyét. D 7. K. K. JUSTIZMINISTERIUM (Cs. kir. igazságügyminisztérium) AKTÉN „SIEBENBÜRGEN" (Az általános irattár erdélyi' vonatkozású iratai) 1849—1861 (—1865) 56 csomó, 1 téka, 1 kötet 54—55. „Sachregister", tárgymutató 56. Iratjegyzékek 57. Mutató 58. Az erdélyi jogszolgáltató hatóságok 1—53. Iratok 1849—1865 1849—1861 1852—1861 1849—1861 53 csomó 2 csomó 1 csomó 1 kötet személyzeti nyilvántartásai 1854—1860 1 téka