Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

13-ig működött mint királyi biztos; főként a hús-, kenyér-, liszt- és faellátás ügyével foglalkozott; üléseket tartott a bizottság tagjaival, megszemlélte a vágóhidakat, kísérleti vágatásokat, felülvizsgálta a mértékeket stb. Működéséről természetesen állandóan beszámolt a helytartótanácsnak; jelentései a közés városrendőrségi osztályban (Departamentum politiae generális et civitatum") találhatók. Ebben a „Szentiványi Vince királyi biztos iratai" című állagban a hozzá érkezett beadványokat találjuk, amelyeket főként Buda és Pest város tanácsától kapott; sok kimutatás van közöttük a mészárosokról, pékekről, lisztárusokról, fakereskedőkről, a marhavásárokon történt eladásokról. A beadványokat iktatták s az iktatószámok (1—168) sorrendjében helyezték el. Segédkönyv nincs hozzájuk, magukat az iratokat kell átnézni. 118. AMBRÓ ANTAL KIRÁLYI BIZTOS IRATAI 1847 2 csomó 1847. március 7-én az uralkodó az országban fellépő éhínség elhárítására királyi biztossá nevezte ki Vay Miklós bárót, az országos biztosság főigazgatóját és Ambró Antal helytartótanácsi tanácsost. A király a kincstárból 200 000 forint kölcsönt utalványozott ki, azzal, hogy ennek felét a katonaság élelmezésének könnyítésére kell fordítani, kamatfizetés nélkül, másik felét pedig az ínséggel küzdők segélyezésére, 4 százalékos kamat mellett. Meghagyta, hogy a biztosok gondosan gazdálkodjanak az összeggel, csak ott utalványozzanak belőle, ahol nagy az ínség és sem az egyesek, sem a törvényhatóságok nem tudják elhárítani. A közmunkákra vegyenek fel szűkölködőket, hogy ezzel enyhüljön a nyomor. A két királyi biztos közül Ambró Antalra Trencsén, Árva és Liptó megyét bízták; később azután Bars, Hont, Turóc, Zólyom és végül Nyitra megye is az ő gondoskodása alá került; Vay Miklós az ország többi részén működött. Ambró március 22-én kezdte meg biztosi munkáját s augusztus végéig tevékenykedett a gondjaira bízott megyékben. Augusztus 30-án kelt jelentésében (1. Köz- és városrendőrségi osztály — Departamentum politiae generális et civitatum — 1847, 4. kútfő 296. tétel) megrázó képet fest az éhínség pusztításairól, a nép hallatlan nyomoráról, amelyet a kevés állami segély és egyes magánszemélyek adakozása alig volt képes enyhíteni. Az Ambró Antalhoz biztosi működése alatt érkezett beadványokat iktatószámmal látták el, de nem ezek sorrendjében helyezték el, hanem beküldők szerinti csoportokban, ill. néhány tárgyi csoportban. Külön-külön csoportban vannak tehát egy-egy megye és a városok segélykérései, kimutatásai az ínséget szenvedőkről, Vay Miklós, a helytartótanács, a kancellária és a kamara levelei, az „Adakozók" levelei, az „Alapítványi ügyek" (alapítványi birtokokhoz tartozó falvak kérelmei) stb. A csoportokon belül az iratok időrendben vannak elhelyezve. A csoportok után van néhány iktatatlan irat is, időrendben. A beadványok sok részletes adatot szolgáltatnak az 1847. évi éhínségre azokra a megyékre vonatkozóan, amelyekben Ambró működött. Segédkönyv nincs az állaghoz, az iratokat magukat kell átnézni.