Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

ezen a kamarai birtokok igazgatásának, a kamarai pénztáraknak, a sónak, a fiskalitásoknak, a telepítéseknek az ügyei mellett a városok gazdasági ügyeit és a tanulmányi és vallásalap javainak gazdasági ügyeit tárgyalják meg; ez utóbbi két ügy tárgyalásáról felvett jegyzőkönyveket azonban mindig terjesszék elő a teljes tanácsülésen. Egy év múlva, 1791. április 20-án, visszaállította a magyar kamarát; majd 1791. október 24-én kiadott, a helytartótanács és a kamara szétválasztását részleteiben szabályozó rendeletében kimondotta, hogy a tanulmányi és a vallásalaphoz tartozó javak megmaradnak a helytartótanács kezelésében, amelyben jelenleg vannak, addig, amig a következő országgyűlés határozatot nem hoz róluk. Országgyűlési végzés hozatalára azonban nem került sor, s a tanulmányi és vallásalap birtokainak kezelése kérdésében a helytartótanács és a kamara között lefolyt tárgyalások után I. Ferenc 1793. július 4-én kettős rendeletben döntött. E rendeletekben újra megállapította azt, hogy a helytartótanács fogja igazgatni mindazokat az alapokat, amelyeket 1780-ban igazgatott, valamint a szerzetesrendek és a konviktusok feloszlatása következtében 1780 után igazgatása alá került alapokat (tehát a tanulmányi alapot — beleértve az egyetemi alapot is —, a vallásalapot, a konviktusi alapot és néhány kisebb alapot). A tíz kamarai adminisztráció közül nyolcat 1793. november 1-i hatállyal megszüntetett. A helytartótanácsnak pesti központi adminisztráció felállítását javasoló elgondolását azonban elvetette s úgy intézkedett, hogy a kisebb birtokokat bérbeadás útján hasznosítsa a helytartótanács, a nagyobbakat pedig — prefektusok és inspektorok segítségével — tartsa házi kezelésben. Egyúttal megbízta a helytartótanácsot, hogy állítsa össze a bérbe adandó és a házilag kezelendő birtokok listáját, dolgozzon ki tervet a házi kezelésben tartandó birtokok igazgatásának megszervezésére, készítsen utasítástervezetet az alkalmazandó tisztviselők számára s tegyen személyi javaslatot az állások betöltésére. (Szigorúan meghagyta azt is, hogy többé ne nevezzék ez alapokat „fundi publici" néven, hanem a „fundi fundationales" megjelölést használják.) A helytartótanács az év októberében készült el a rábízott feladatokkal, de a szervezet kiépítése, a prefektusok kinevezése csak novemberben történt meg s ezért 1793 november végéig meghosszabbították a kamarai adminisztrációk működését. Az alapok javainak gazdasági igazgatására nyolc kerületet (districtust) szerveztek Pest, Nagyvárad, Kuttyevo, Fiume, Sellye, Pécsvárad, Jászó és Szentmárton székhellyel, s mindegyik kerület élére egy prefektust (egykorú magyar neve: főtiszt) állítottak. Az egyes kerületekbe — a prefektusok számára kiadott 1794-i utasítás szerint — a tanulmányi, egyetemi és konviktusi alapnak a következő birtokai tartoztak: a pesti kerületbe: a szentágotai puszta (Pest megye), a kuttyevoi kerületbe: a kuttyevoi uradalom (Pozsega megye), Ivanec és Potohec birtokok (Körös megye) és Kőhida, a fiumei kerületbe: Fiume birtok, a sellyei kerületbe: a sellyei uradalom és a galgóci birtok (mindkettő Nyitra megyében), a garamújfalusi birtok (Bars m.), a znióváraljai uradalom (Turóc m.), a deneki birtok (Nógrád m.) a bozóki birtok (Hont m.), a dubrovinai birtok, a szkalkai uradalom (Sáros m.), és a Selmecbányái Szentháromság-bányák (Hont m.),