Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Abaújszántó, 1947. h. n., n. n. JELENTÉS AZ ABAÚJSZÁNTÓI SZABADMŰVELŐDÉSI ÜGYVEZETŐKÉPZŐ SZAKTANFOLYAMRÓL Néhány részlet a tanfolyamok hallgatóinak a tanfolyamokkal kapcsolatos benyomásaikról írt beszámolókból. Dr. Kádas Miklós ref. lelkész, Perkupa: „Szép volt a hajlék, szépek a napok, amit fedele alatt töltöttünk. Jó volt megtanulni újra, amit már kezdtünk elfeledni, kedves volt együtt beszélgetni a százszemű nyilvánosság előtt és meghitt bizalmasan egymással, augusztus első napjaiban az abaúji szabadművelődési ügyvezetők tanfolyamán Abaújszántón. Fahordás volt az erdőből - készülődés télre. A magyar irodalom rengetegéből hordtuk a rőzsét s néztük ámuló szemmel, az idő haladtával egyre nyitottabb szemmel az óriást: Adyt. Vátes volt, népe prófétája, a sokak és népünk előtt, még ma is alig megértett óriás. Azért a holnapért kell dolgozni sokat, amikor megfejti mindenki előtt önmagát. A kulturáltabb holnapért, többet ismerő, többre szomjazó, többet megértő magyarságért. A történelem könyörtelen dialektikáját tanulgatta a sok tanító ember, nyitotta ki lelkét az értelmileg fel és le nem mérhető magyar dicsőség és magyar tragédia mondanivalója előtt. A sok öreg diák a maga életét keretező társadalommal ismerkedett. A társadalom európai és magyar fejlődése a penzum. Az elrejtett kincs, a homályban hagyott kérdés, a kínos ügy... Amiről nem illett eddig beszélgetni, amiről ajánlatos volt eddig hallgatni. A társadalomtudomány problémái ütődtek az agysejtekhez és érzelemvilághoz, s az első kirándulás meggyőzött mindenkit arról, hogy valóban igaz: prelogikusak, társadalmitudományi ismeretek terén tudatlanok vagyunk, naivak és szendék. A vármegyei szabadművelődési problémák tarkaságának csak a rengetege volt nagyobb. Még ezeknél is nagyobb a tennivalók özöne. Roskasztóan nehéz dolognak tetszett európai kultúrszintre emelni annak a sok falunak a népét, amelyik csak ritka és kivételes élményként találkozott színtelen és keserves, vérző és földtúró életében tudással, világossággal. A dús étkezések után gyakorta láttunk egy földműves ifjút a folyóson és a kultúrterem színpadán táncolni mesterével, a tornanádaskai iskolamesterrel. A magyar falu kiküldöttje volt ez az egyszerű, természetesen beszélő ifjú, s a nyáron Siófokon eltanult szépséges verbunkot tanítgatta vele a rektor úr. A tanfolyam szimbólumának is szép volt ez. A nép és a rektor mélyből, múltból mentő közös munkája. Egymás tanítgatása. Hiszen ezért jöttek össze újra tanulni a hímes ruhába öltöztetett iskola falai közé az öreg diákok." Zachariás Béláné állami tanítónő, tanulmányi felügyelő, Abaújszántó: „Mindkét tanfolyamot kedves, családias hangulat és lankadatlan ügybuzgalom jellemezte. A szünetekben és esténkint tanított népdalok és népi táncok nagy örömöket szereztek. Felügyelőnk szerencsés kézzel választotta meg az előadókat. Ezek mindegyike tudott a hallgatókkal közösségi munkát teremteni. Az előadások utáni megbeszéléseket ügyesen úgy irányította, hogy a hallgatók mindig gyakorlati hasznot meríthettek belőlük. A munkakedvet állandóan ébren tartotta." „A tanfolyamnak nagy visszhangja van. Szép és hasznos emlék mindenkinek. Remélem, eredményei is meg fognak felelni Felügyelő Úr várakozásának! Én olyan csekélységnek is örülök, hogy az Istvánnapi rokkantbál zengett a tanfolyamon hallott népdaloktól, a cigánnyal is húzatták nyakra-főre!" Petrő András ref. tanító, Fügöd: „Dr. Szabó Ernő: Zenei ismeretek. Nem csak beszélt. Amikor egyelőadásában egy jelentősebb alkotáshoz ért, vette a hegedűt, felesége zongorához ült, és már hallottuk mesteri tolmácsolásában a sokunk által még soha nem hallott művet. Fojtott csendben itta lelkünk a hangokat, dallamokat. Gyönyörködtünk. Járni próbáltunk azon a téren, ahol eddig lépéseket sem tettünk. Nehéz zene, klasszikusok már nem ijesztő elméleti fogalmak számunkra. Szépségekkel telt meg a lelkünk. Negyven szabadművelődési ügyvezető igaz barátja lett ma az igaz zenének." „Hangverseny Abaújszántón?! Teljesen új dolog. Szabó Ernő, amikor bemondta a számokat, néhány közvetlen szóval beszélt a műről és annak szerzőjéről. Mennyivel másképpen hallgatta az ismerőssé lett művész ismerős művét a már erősen meggyarapodott közönség. Semmivé foszlott az előítélet: nehéz zene csak zeneileg műveltek, képzettek számára élvezhető. Abaújszántó népe áhítattal hallgatott, gyönyörködött.