Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-04 / 31. szám
2. oldal. M A T É S t A L K h 31. (122.) szám Így gondolkozott: »mily jó, hogy az egész község be nem hordott; most az egész termés leégett volna.« Másik évben megjelent a miniszternek a cséplést szabályozó rendelete. Örömmel üdvözölte ezt a lakosság. Szérüskertet létesített tehát, odahordta minden gabonáját; de alig fogott a csépléshez egy kazánból kipattanó szikra tüzet fogott s az egész szérüskert leégett, a lakosságnak nemcsak enni, de vetni valója se maradt. Számos példával tudnám igazolni, hogy a közös rákodon támadt tüzesetek nieny- nyis égben és értékben több kárt okoztak a földmives népnek, mint a község belterületén cséplés alkalmával támadt tüzek. Magyar földmives népünknek van any- nyi józan esze, önmaga iránti gondoskodása, hogy a lehetőség szerint úgy rakodjon, a cséplést úgy végezze, hogy egész évi munkája hamuvá ne váljék. Sőt a falusi gazemberek, gyujtogatók minden lelkiismereti háborgás nélkül gyújtják föl közös rakodón a termést, mig a község belterületén úgy gondolkozik, hogy neki is kára lehet. Ez állításomat bizonyítja az a falusi gyújtogató hírében álló ember önkéntelen kifakadása, midőn cséplés idején egy szamosháti falusi tűz ütvén ki azt kérdezte tőlem: »vájjon, hogy gyuladhatctt ki az a ház, mert becsületes ember ilyenkor nem gyttjtógát.« E tulszigoru rendeletet csak közigazgatásunk némi elnézése enyhítheti, teheti elviselhetővé földmives népünknek. Egy szatmármegyei szolgabiróról beszélik, hogy midőn a cséplés és hordás ellenőrzésére az alispáni hivataltól felszó- littatott, több községben kocsin végig ment s ha jobbfelöl csépeltek az udvaron balfelé, ha balfelől csépeltek jobb felé nézett s beterjesztette a jelentést, hogy a községben a cséplést személyesen megvizsgáltam s mindent rendben találtam. Mi nem kérünk a főszolgabíró úrtól ily nagy elnézést, felével is megelégszünk, annyival is, hogy legyen tekintettel e fordulós gazdálkodás rendszerével biró földmives népünk helyzetére, inkább tiltsa el, szigorúan büntesse a pipaszó mellett való hordást, mert mig a munkások és öklömnyi kocsisok pipa és cigaretta élvezete közben hordanak és csépelnek és ettől a gazda rendelet hiányában el sem tilthatja cselédjét, addig minden földmives ember félhet a tüztöl, akár szériiskertben, akár udvarán csépelje el évi termését. Igaz, hogy a rakodást és cséplést szabályozó törvény és rendelet kevésbé érinti tagbirtokosainkat. Azt mondhatná a törvény, vagy bárki, hogv akinek ez nem tetszik lépjen át a fordulós gazdálkodásról a tagbirtokra. Ez igy van. De már erre a szóra látom elváltozott ábrázatát földmives népünknek, ki mindjárt azt kérdezné: *hát a jószágtartás?« Ezeknek a kétkedőknek csak azt mon dóm, hogy kérdeznék meg alföldi földmi vés társaikat, hol a 3 holdas birtok ii tagba lett kiosztva, kérdezzék meg máté szálkái azon birtokos társuktól, kik tago sitottak, hogy visszamennének-e a fordít lós rendszerre, midőn 300 hold földje 15 darabban lenne a határon szétszórva; kér dezzék meg, hogy ezeknek csökkent e a1 állatállományok és ha csökkent ezt a tag rendszer okozta-e: úgy én is a fordulót kisbirtokosok táborához csatlakozom. Err< meg kell érni a népnek, hogy a maga akadálytalan gazdálkodását biztositsa. Addig pedig elnézést a népnek. X. Y. y, KÖZSÉGI-ÜGYEK. A képviselő-testület közgyűlése. Villanyt megszavazták. Előzmények. Félelemmel vegyes érdeklődés előzte meg a m. hó 30.-iki közgyűlést. Vészjelek mutatkoztak a láthatáron, puskaporos volt a hangulat, bántó hírek jártak szájról-szájra és a fekete fellegek már annyira tornyosulni kezdtek kis városunk egén, hogy már-már végpusztulás fenyegette féltve őrzött két reménységünket: a villany világítást és a sima aszfaltot. Azt rebesgették, hogy szétrobbantják a drága aszfalt szépen előrehaladt ügyét, mert a villany világítás kérdésében olyan merev álláspontot foglalt el a képviselő-testület. Más oldalról meg azt sugdosták nagy titokban, hogy ha az aszfalt-ügy nem megy simán keresztül, a villanyvilágítás tárgyalásánál az eddigieknél sokkal súlyosabb föltételekkel fognak egyesek a közgyűlésen elöállani a község érdekében. Szóval az előzmények azt mutatták, mintha az egyik frakció az aszfaltot akarta volna feláldozni a villanyért, a máAszfaltot elhalasztották. sik párt pedig a villanyvilágítást dobná oda szívesen az aszfalt kedvéért, hogy igy aztán nekünk semmi se maradjon. A gyűlés megnyitása. Nagyon lassan gyülekeztek a városatyák, különösen az intelligensebb elein tápászLodolt nehezen fel délutáni álmából, mig végre 4 és fél órakor megnyithatta Veress Lajos albiró az akkor már jól megszaparodott, tekintélyes számú gyűlést. A képviseló-testület gazda tagjai voltak különösen nagy számmal képviselve. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a napirend első pontjára: az aszfalt-járda munkálatba adásának tárgyalására tériek át. Az tszfalt. Rohay főjegyző felolvassa a kiküldött bizottság jelentését, melyből megtudjuk, hogy mindösz- sze 2 pályázó adta be ajánlatát a közzétett hirdetményre és pedig az »Első magyar Aszfaltgyár r. t.< és dr. Helvey Tivadar bpesti elsőrangú cégek, kik közül dr. Helvey az olcsóbb. Ajánlja tehát a bizottság dr. Helvey ajánlatának elfogadását, mely szerint 1 m2 aszfalt-járda, erős kapube-> járati aszfaltozás és fektetett keramitszegélylyel együtt cirka 11 koronába kerülne. Nagy mozgás olvasás stb. utján változnak. A veseváladék mindig egynemű. Szenvedélyek, harag szinte lényegtelen jelenségek. Ugyancsak — s ezt ismét Flaminarion nyomán mondjam — nem magyarázza meg az anyagelvi felfogás, a szervezet öregedését. E dolgok nem önálló Én jelenségei. Legfeljebb az okoz nehézséget, hogy e jelenségek az állatnál is előfordulnak. Ezek után térjünk át aira a kérdésre: Mi a fejlődés végcélja ? Ha a fejlődés végcélja nem etikai, akkor mi értelme annak, hogy a természet telve van lényekkel, amelyek élnek, küzdenek ? A tudomány szerint az ember kulturális munkája nem elrendelés, cél, hanem az evolúció eredménye; természetes fejlödinény, mint az állatvilág építményei. A létért folyó harc eredménye. De ha tényleg igy van és — amint már említettük — az ember a véletlen s/ükségszerü fejlődés eredménye, akkor egyúttal nincs több értéke egy kődarabnál. Épp oly produktum, bár a kődarab létrejötte is már épp oly csoda, vagy nem csoda, mint az ember. Mindamellett ily körülmények között az emberi létnek különösebb célja nem lehetne. Az volna a fejlődés célja, hogy léteznek lények, táplálkoztak, voltak és ismét nincsenek ? Vájjon tényleg a véletlen szükségszerű eredménye-e az ember — és állatvilág? Igaz, az alsób lények csupán étnek és küzdenek.Oe az embernek szellemi érdekei s gyönyörei, továbbá erkölcsi céljai is vannak s ezért ethikai végcélnak is kell lennie. Ám állhat-e ez a gonoszok büntetésében és a jók jutalmazásában, tekintettel az erkölcsi öntudattal nem biró vadakra és arra a tényre, hogy akaratunkat a viszonyok, továbbá az öröklés kötik le? S ha másban áll, akkor mi a végcél ? Ha pedig a végcél nemcsak az emberre, hanem az egész kozmoszra vonatkozik, miben áll ez pl. a növényvilágot illetőleg? Avagy pusztán a természeti törvények ridegsége uralkodik ? Pöldünk, e kis bolygó, elhal és mi értelme volt emberi létnek, tudománynak, művészetnek, hírnévnek, szociális alakulatoknak, eszméknek? S mégis — bár ott rejlik e kérdés lelkűnkben — törjük magunkat mindezek után. Pedig még a szenvedélyeknek, boszankodásnak sincs semmi értelme. S mégis: van felháborodás, rajongás, gyűlölet, szeretet. ♦i*',,'máo- művészet, odaadás. Nem utalnak e dolgok egy magasabb cél felé, amely az emberiség elé tűzetett?*) Isten s a lélek fogalma ki nem küszöbölhe- tök, bárhogy mondjuk is, hogy az istanfogalom észellenes. íme: létezzék egy lény, aki gondolkodik, cselekszik és szervei nincsenek. Avagy bármily ésszerűtlennek tűnik fel, hogy csak a földünk volna az isteni kijelentés kiválasztott színhelye. Csak tudásunk korlátoltságát tapasztaljuk • kérdéseknél. A tudásunk végtelenül relativ s a materializmus már azért is jogtalanul hirdeti, hogy a titkok meg vannak oldva. Egész tudásunk csak emberi érzékszerveinkhez mért és földi értékű. íme a történet nem is tudomány, csak események láncolata. Csak a kis csillag, e föld, geográfiáját stb. ismerjük, másét nem. Minden utón megmarad. A megsemmisülés lehetetlen, de ez a materializmushoz vezes sen ? A természetfeletti s az anyag nem lehettek együttvéve kezdeuől fogva, s igy az anyagteremtés elenyészik? A tudásunk kezdetleges s a rele- liv igazság is korok szerint változó. A végső kérdéseket tehát a monizmus is képtelen megoldani. Térjünk át most már a vallás és tudomány viszonyára. Ha a vallás lényegét nézzük, az újabb teológia szerint a^vallásos igazságokról való meggyőződés más tapasztalat eredménye, mint a tudom á- nyos tapasztalat. Vallásos tapaszia lat eredmé nyo s ez — Ibmels szerint — bizalom, hit eredménye. Vallás — mondja Weintl — az a tudat, amelynél fogva bizalommal helyezkedünk el e világban, tudva azt, hogy végeredményben a földi létünk mégis javunkra leszen. A tudományos eredmények igy a vallás lényegét nem érinthetik. A származás elmélet s a világnézeti elemek sincsenek ellene. A kereszténységet csupán a régi világnézeti elemektől kell megtisztítani. Az antropocentriemus nincs megdönt<e s épugy a teremtés fogalom a mózesi kozmogo- niában, A lélek halhatatlansága sem. Mindez nincs ellentétben a származástannal. Tévedhet a természet tud. és világnézeti, vagy történeti keret, de nem a hitcikkely lényege. Az előbbiek a kor álláspontja ') De viszont nem hiba-e ismét, hogy célt helyezve a kozmosba antropomorfizmust űzünk, emberi tervek, célok s emberi értelem szerint ítéljük meg. Ezért sokan a tebol szem- ‘p* -a-*Biüzik. szerint módosulnak. A theologiában két irány uralkodik a liberális s pozitiv vagy orthodox. A Liberális irány szerint a kereszténység s a protestantizmus nem akart örök időkre tanrendszert felállítani, igy az evangéliumban nincs benne sem a szt.-háromság, sem Jézus istensége. A gondolatot dogmákkal le nein kötheti. Jézus jelentősége, hogy a szivre, a bensőre irányította a figyelmet. A liberális irány azonban nem panteista, hanem sorsunkba befolyó személyes Istent vall. A Pozitiv irány ezzel szemben azt mondja: Nem önkényes-e másban látni a keresztény hit lényegét, mint miben eddig látták t. i. a megváltásban ? Luther a protestantizmus alapjának a bibliát vallotta. Ha mindezt elvetjük, mily jogon prédikáljuk még a Krisztust ? S miért tanítjuk akkor a bibliatörténeteket ? Miért van protestáns vagy általában keresztény egyház? Az emberi alap mellett isteni alapja is van a szentirásnak. A vallásos igazságok eszünkkel meg nem közalithetök. Ha Isten van, akkor a csodák stb. oly lehetetlenségek ? S Krisztus Istensége ? E tények elismerése a fejlődés fogalomnak nincs ellene. A mi eszünk nem Lehet az igazság mértéke. Azért mert valami — pl. a szentháromság — az eszünkkel öszeegyez- hetetlen, nem mondható, hogy nem Igaz, bár igaz az is, miért fejlődött volna ki olyan eszünk, amely a valósághoz nein híven gondolkodik? Csak az a kérdés van hátra: az újabb teológiai eredményeket hogyan értékesítsük a vallásoktatás s igehirdetés terén s e kérdés a sok bizonytalanság miatt felette nehéz. Amit úgy a pozitiv, mint liberális teológia biblia kortörténeti s mondái részének tart, azt szerény nézetem szerint, igy kell bemutatni, hisz ez az eredeti fenségen mit se változtatott. A származástant pedig a természettudományi oktatásba be kell vinni. Persze mindezt mint laikusok mondjuk s a hivatottak jobban fogják tudni elbírálni. Tehát úgy a liberális, mint a pozitiv irányban van egy rész igazság. A megegyezést a jövő fogja végezni. S ezzel témánkat befejezzük, gondolom azt ki is merítettük s talán eléggé megvilágítottuk a kérdést s munkánk nem. volt haszonnélküli. (.Yéje.)
