Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
61 Zászlóavatási ünnepélyünk keretében emlékezett meg Jánosy Zoltán, csapatparancsnok Spániel Vince, volt koll. tanárnak, a marosvásárhelyi cserkészet és kollégiumi cserkészcsapat megalapítójának, az „örökké-mo/gó" vérbeli öregcserkésznek 20 éves cserkésztiszt- munkásságáról. A csapat szeretetének, hálájának és ragaszkodásának szerény külső kifejezése képen tiszteletbeli parancsnokának kérte fel az „öreg-ifjú" cserkészt, amit szívesen és örömmel vállalt el. Ugyancsak ennek az ünnepélynek keretében kerültek kiosztásra a Magyar Cserkészszövetség által 1941. május 17-én alapított Erdélyi Emlékérmek azoknak a cserkésztiszteknek és cserkészeknek, akik a román megszállás alatt is értékes magyar cserkészmunkát folytattak. Csapatunkból a következők kaptak emlékérmet: Spániel Vince, tb. csapatparancsnok, Jánosy Zoltán, csapatparancsnok, Nagy Ernő, Nemes Károly és Horváth András, cserkésztisztek; Tőkés János, Székely István, Keresztes Gyula, Csató Gyula, Imreh Ernő, Szabó Árpád, Nagy Őrs, Liszka Pál, Kiss György, Sikó Géza, Vájná Ernő, Szabó Frigyes, Szabó Gyula, Szabó István és Papp Károly cserkészek. Az Emlékérmen Bethlen Gábornak, a nagy református erdélyi fejedelemnek a jelmondata áll, mely figelmeztet minden erdélyi magyar cserkészt nemzeti kötelességeire : Arte et Marte! — Tudománynyal és fegyverrel! — Ne feledje el egyetlen cserkész sem, hogy ma is igy kell harcolni: tudománnyal, — de ha kell, —fegyverrel aközben ! Minden magyar testvéri összefogásáért, a szociális kérdések minél szerencsésebb és igazságosabb megoldásáért, a magyar családért, a magyar parasztért és munkásért, - a szebb magyar jövőért! Ezzel végére is értem jelentésemnek. Még csak egyet! Napjainkban sok szó esik a cserkészet létjogosultságáról. Minegyre halljuk : szükséges-e a cserkészet a leventeség mellett ? Feleletül Főcserkészünknek csapatunkhoz intézett ápr. 28-iki leveléből idézek pár mondatot: „A magyar cserkészet még soha nem volt olyan erős, mint most és soha nem volt rá nagyobb szükség, mint a jelenben van és a jövő építőmunkájában lesz !... A cserkészet nemzetnevelő munkája hatásos és eredményes, mert szellemisége, szervezeti elgondolása és felépítése leginkább felel meg a magyar nép természetének, szabad- ságszeretetének és önkormányzatának." Ezzel a biztatással megyünk előre, új feladatok és kötelességek felé. Mi, cserkészek érezzük és tudjuk, hogy szüksége van reánk a hazának. Nem feledjük el soha, hogy Szent István koronájából még hiányzik egy drágakő . . . Még várnak reánk Délerdélyben raboskodó testvéreink ... Nekik még nem ütött a Feltámadás órája ! Marosvásárhely, 1942. július 2*án. Jánosy Zoltán, csapatparancsnok.
