Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

5

az eddig tett fejedelmi csekély alapítvány egyrészét legalább meghagyták ugyan, de másfelől a jezsuiták ingyenes tanításuk1) által s kolozsvári növeldéjök fölállításával a kath. iskolákba kecsegtették azon prot. iskolák növendékeit, melyeknek mint alább látni fogjuk, igen jeles és tudományosan képzett igazgató tanárait is gyakran a mindennapi kenyérhiány kény szeritette tanszékök elhagyására. Igazolja ezt a rendeknek 1587-ben a Kolozsvárit (okt. 22—28) tartott gyűlésen B. Zs. fejedelemhez az iskolák támogatása végett intézett e kérelme:

„Megszolgáljuk nagyságodnak, mint kegyelmes urunknak, hogy nagyságod mind a mi könyörgésünket, s mind pedig a tanuló helyeknek, scholáknak pusztaságokat és a benne lakó ifjúságnak fogyatkozásokat szeme eleibe vévén, a többi között a vásárhelyi scholához ilyen kegyelmességét nyújtotta, mind az tanítóknak, s mind a tanulóknak táplálásokra méltó és szükséges subsidiumot rendelt nagyságod. Könyörgünk Nagyságodnak, hogy Nagyságod kegyelmességét ennek utána is efféle tanuló rendről és scholabóli építésekről meg ne vonja, hogy az ifjúságnak a tanuláshoz jobb

J) A Jezsuiták ezt érdemül hozzák fel önvédelmükben 1588-ban; „azon jó oldala van e növeldének, hogy benne szegényebb soi'su nemesek gyermekei és más jóreményü ifjak ingyen oktattatnak a tudományokban, kik eddig mint tudatlanok vénültek meg, vagy birtokuk és (mi sokkal sajnosb veszteség) erkölcseik, meg vallásuk nagyobb a tudományokban nyert haszont túlhaladó kárával idegen nemzetekhez küldettek.“ Ez első tekintetre igen szép és dicséretet érdemlő tény, ha minden más czél és érdek nélkül történik. Ezen eljárások hátterét azonban megvilágítja a rendeknek Bátori Zs. fejedelemhez a Jezsuiták eltávolítását illetőleg intézett fölterjesztésének e passusa : „A minap Rómában tartott beszédjükben és más kiadott irataikban nyilván árulták el, miként terjesztők ki hálóikat Erdélyre is, hogy t. i. a fiukat atyjok karjaiból kiszakasztani és bennünket gyermekeinkkel együtt, kiket neveltünk, hálójukba keríteni szándékuk. Kolozsváron az akadémia neve alatt erősséget építettek ellenünk, minthogy tanítványaik és iskolásaik rögtön fegyvert fognak, miként csak nem régen is iszonyú lázadást okozának, melyből — ha isten el nem hárintja — borzasztó vérengzés szármozhatott volna. Krakkóban is nem régen a katholikus tanulók a házat, melyben a kálvinisták tanítottak, megrohanták, feltörték és meggyujtották; mindenkit, kit benne találtak, megölvén és mindent széthordván. (Szilágyi Sándor Érd. orsz. gyűlési emlékek. III. k. 85—86. 11. és Yeszely Károly Erdélyi egyháztörténelmi adatok. Kolozsvár, 1860. 198. és 210. 11.) Fájlalni lehet, hogy a Báthoriak nem tudtak kiemelkedni a felekezetesség bilincseiből az ország nagy kárára. Lám Bethlen Gábor a nagyszombati collegiumnak is alapítványokat rendelt.