Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-04-16 / 7. szám
4. oldal. Buenos Aires, 1953. április 16. MAGYAROK ÚTJA A kritika kérdését a magyar*? emigráció viszonylatában kívánjnk fejtegetni. A kritika alkalmazása — az «migrációs intézmények belső életében mindenkor kényes problémát iélentett. Nézzünk szembe mégis e ' I problémával! Demokratikus berendezésű államokban szólás és sajtószabadság uralkodik. Ez azt jeleni i. hogy minden polgára ez országnak szabadon nyilváníthat véleményt akár szóban, akár a sajtóban a fennálló kormányzati rendszerről, n fennálló intézményekről és berendezésekről. Szabadon kritizálhatja tehát, úgy, ahogy akarja, az állam és a társadalmi vezetők tetteit, működését s terveit. — kivéve, ha ezt idegen érdekek szolgálatában teszi. vagy evvel az állam fennmaradását veszélyezteti. Az ily korlátlan szólás- és sajtószabadságnak vannak előnvei és vannak hátrányai. E- lőnye. hogy a legszélesebb néprétegeket is bekapcsolja a politikai életbe, közvetve részesévé teszi őket az áll am vezetésben és felelősségérzetüket ¡ növeli a közösséggel szemben j Válságok, háborúk, vavv más i nagy megrázkódtatások ideién az ily berendezésű államok | általában szivósabbak. kitartóbbak és kevésbbé vannak kitéve a belső összeomlás veszélyének. mert a tömeg összefn”rottfbbnak érzi magát a vezetéssel. részes volt a bajokat e'őidéző okok létrehozásában és immúnisabh a felforgató pro | pagandával szemben, mert az : nem újszerűén hat rá, hanem régen hallott és megvitatott dolog. Hátrányai az ilv berendezésű államoknak. hogy lassú bennük a fci'ődés égetően f o n t n s kérdések megoldása hosszú hnza-vonákkal jár. gya-EGY CSENDES ötéves fennállását ünnepli Argentínában a Délamerikai Maeyar Szíjátszó Társaság. Kifelé iinneptelen ünnep ez, zászlók, kitüntetések, díszbeszédek nélkül. — Nincs időnk, nincs módunk parádés emlékezésekre. — - De befelé, az emigrados lélek mélyében őszinte, igazi ünnepet jelent ez az öt esztendő, amely békeévekben számítva több évtized küzdelmét, szépségét fogja csokorba. A távoli múltba és a bizonytalan ¡jövőbe tekintő száműzött' emigrációs emlékeivel törődhet legkevesebbet. Csak akkor ismerjük meg a maga nagyszerű valóságában, ezt az öt esztendőt, amikor — reméljük nem sok idő múlva — az emigrációnak vége-ÚTLEVÉL! ÁLLAMPOLGÁRSÁG megszerze-ehez sznkscges iratok birtokába juthat dr. K. X. AIjVAKEZ ügyvéd segítségé - j! vei. — .Méltányos árak 1 Érdeklődjön a Magyarok Ltja kiadóhivatalában személyesen telefonon, vidékről levélben. I| (válaszbélyeg mellékelendő.) ||' l’econquista 558, T.E.35Í-3068 A kritika kritikája koriak a visszaesések, nem ké-" pesek erő mutatására és annak gyors kifejtésére, ezenfelül gyakran nem a tényleges értékek, hanem a demagógia és az azzal együtt járó szellemi és anyagi erkölcstelenség uralkodnak bennük. A diktatúrák — a kritikai szabadság elnyomásával — ép e hibákat akarják kiküszöbölni. Egy egészséges diktatúra bevezetése egy zilált, morálisan szétszaggatott demokratikus államban, az erők összpontosítása, helyes irányba terelése és a megfelelő koreszmék tisztázott, felszínrehozása folytán, mindig hirtelen fellendülést és megerősödést hoz. Ez a diktatúrák előnye. ★ ★★ Hátránya azonban a diktatúráknak, hogy épp a kritikai szellem elnyomásával megmerevíti az életet. Egy évtized alatt. az emberiségen kívül ál ló és előre nem látható behatások folytán a természeti- és életkörülmények oly mértékben változhatnak meg, hogy az egy évtizeddel korábban tökéletes, de megmerevített rendszer’, tökéletlenné válik és többé fenn nem tartható. A diktatúrák vezetői pedig ezt nem szokták megérezni. Az új korszak új és más képessegekkel felruházott vezetőket kíván. A természetes élet - körülmények változásához szükséges hajlékonyság e g y diktatórikus rendszerben nincs meg. Az ellenvélemények és gondolatok telies elnyomása és az ország egész szellemi erejének i fennálló rend védelmébe történő beállítása a hajlékonyságot megnehezíti Egy demokratikus államformában élő embe- • riség előbb reagál a változásokra, mert a rendszerbe be ! nem kapcsolt szellemek élnek és a hibákat kutatják. A gyakorlatban természetesen nincsenek tiszta demokratikus és tiszta diktatórikus rendszerek. Számtalan átmeneti formát — több-kevesebb kritikai szabadsággal — látha tunk napjainkban is a. világon. ★ ★★ Kritika is van többféle. Ha olvképp nyilvánul meg. hogy egy vezető személyt, vagy intézményt a valóságnak meg nem felelő ténykedéssel vádol, ha hazugságokat állít, ha tényleges adatokat úgy csoportosít. hogy a tényeknek meg nem felelő eredmény látszatát kelti, ha egy cikkből például, bizonyos mondatokat ránt ki és nem az egységes tartalmat vizsgálja, úgy — történjék ez akár tudatosan, akár túlfűtött érzelmi elrngadottságból — az ilyen kritikát destruktívnak, rosszindulatúnak, romboló kritikának nevezhetjük. Ha a kritika a tényleges, való hibákat tárja fel, akkor megfelelőnek tarthatjuk. Ez serkentőleg hat a hibák kijavítására. Ha a kritika pedig nemcsak a hibákra mutat rá, hanem egyben a hibák kiküszöbölésére is útmutatással szolgál, ha egyben egy konstruktív, .jobbnak vélt tervet is nyújt, akkor építő kritikáról beszélhetünk. A romoboló kritikát a leglöbb demokratikus'állam is el! nyomja. Az építő kritikát viszont a legtöbb diktatórikus állam is engedélyezi. JUBILEUMRA ízakad. Csak akkor ismerhetjük meg színészeinket, is. akik legnagyobb árvaságukban a szépség a szeretet, az igazság megtisztító illúzióit adták nekünk. Nem tudjuk, tízszer, vagy százszor mondtuk el már e hasábokon, mit jelent ez a színjátszás számunkra s mit jelent annak a reméljük feltámadó színházkultúrának a, számára, amelynek egykori virágos kertjében manapság csalánt és dudvát termel a kincstári barbárság. Nem ismételjük meg véleményünket az ünnep ürügyén, hisz akkor magunkat is ünnepelnünk kellene, az emigráció szintén ötesztendős sa jfcóorgánum'át, amely színházunkkal egyidőben kezdte akkor még igen merésznek tetsző pályafutását s együtt, egymást támogatva küzdötte át a ma.gyar szellemi lét legnehezebb esztendeit. Mennyi vihar, gond. sorscsapás viharzott el fölöttünk s a fölött a hivősereg fölött, amely elindult velünk és szembeszállva a dunatáji végzet idáig villanó, rémes vízióival processziót járt az új élet göröngyös útján. És jár ma is, öt esztendő után, amikor annyian elfáradtak ezen az úton s annyi jó szándék, nemes kezdeményezés, annyi intézmény, annyi keserves zarándoklat hullt a porba. Ha erre gondolunk, egyszerre jelentéktelenné válik a félreértés, válság és zavar, minden vitatkozás, amit néhányan a meszszebbre tekinteni nem tudók, — pletykás öltöztetőnők és fontoskodó ..bennfenntesek” — hömpölygetnek végig az emigráció könnyen Ítélkező táboraiban. Kevesen tudják, hogy a jó színház belső élete mindig elektromossággal telített s a villámlás ugyanúgy hozzátartozik, mint a fegyelmezett nézőtérhez a zajos felvonásközök. Vagy a békebeli, gondtalan színházban nem voltak zavarok? S vájjon idekint, a józa.n, kipárnázottabb idegzetű ..polgári társadalom" hétköznapjai annyira idillikusak?. . . Térjünk csak nyugodtan napirendre az öltöző viták fölött, — a díszletek közt oly hívogatőan ragyog a fény, olyan szelíden röppen a szó, oly andalítóan pereg öt év óta egv-egy estén életünk tündér-orsója. Kivánhatunke többet ennél? ünnepeljük anyanyelvűnk szegényes, deszkapalánkos templomát, ahol a csoda, a művészet osodlálja megismétlődik havonta s bármit mond nekünk, a szó zenéje egymagában is a.zt hirdeti: lesz feltámadás. Hiszen a társadalmi megváltás mindig, mindenütt a művészetre, az irodalomra támaszkodott. S a színpad ennél is több: az élet összekuszált drámája a rivaldák fölött lesz öntudattá. Nemcsak érezzük, ma még tudjuk, hogy élünk! Hogy magyarul élünk! — Nem sok. de ennél szebbet nem tudnánk üzenni 19 53-ban a jubiláló Színjátszó ^Társaságnak és a színházat fenntartó müveit magyaroknak, (r) ★ ★★ Nemcsak demokratikus és diktatórikus berendezésű államok vannak, hanem léteznek demokratikus és diktatórikus hajlamú emberek is. Minden ember többé-kevésbbé valamelyik irány felé hajlik. Előbbieket politikus szelleműeknek. utóbbiakat katona szellemieknek is nevezhetnők. Előbbiekhez tartoznak a dililómat,ák, az ügyvédek és talán a kereskedők is. Utóbbiakhoz a tisztviselők és talán a .munkások. Előbbiek az általuk teremtett és vezetett intézményeket akkor látják biztos alapokon nyugvóknak, ha azok a maguk sokféleségében és önkéntes kompromisszumokban jelentkeznek. Átfogó képességeiknél fogva harmóniát látnak a tarkaságban és ezt tartják természetes állapotnak. Fegyverük : a rábeszélés és a taktika. Utóbbiak csak akkor tudnak intézményeket építeni és vezetni. ha az szervezett és zárt formában jelentkezik. Zavaróin u hat rájuk a szétesettség és abban rendszertelenséget látnak. Tisztán, kézzelfoghatóan és rendszerbe foglalva kívánják maguk előtt látni az eszméket és szervezeteket. Közvetlen célszerűséget- keresnek. I Fegyverük: az erő és a hata- 1 om. ★ ★★ Vizsgáljuk most e kérdéseket emigrációs viszonylatban. Egy emigráció mögött nem áll államhatalom. De önmagán belül sem képes hatalmi csoportokat kitermelni, mert nincs rá eszköze. Tömör szervezetet, egységes nézeteket és célkitűzéseket, tisztázott és rendszerezett tevékenységet tehát képtelen felmutatni. Minden ilyenirányú szervezkedés csak szűk csoport marad és ezért látunk az emigrációban annyi klikkszerű tömörülést. Az emigránsok egy része nem tudja tehát kifejteni képességeit és elkeseredetté, reménytvesztetté és kritikussá válik. A kritikának pedig mindhárom faja virágzik. Mivel nincs hatalom, a romboló kritikát nem lehet elnyomni. Legfeljebb idegen hatalom igénybevételével 'ehetne elnyomni. Az idegen hatalom azonban legtöbbnyire érdektelen az emigrációs belső kérdésekkel szemben és csak azt figyeli, hogy az emigráció tevékenysége nem ütközik-e az ő államérdekeibe. Legfeljebb személyes kapeso latok, révén lehetne adott esetekben igénybevenni, de ekkor felmerül a kérdés, hogy egy személyes kapcsolat szubjektív ítélete helyesen ismerte-e fel a kritika romboló voltát? ITa pedig idegen érdekek szolgálatában romboló kritikát kifejteni bűn, akkor idegen hatalommal é pi í t ő kritikát elnyomni. szintén bűn. Egy emigrációban tehát a romboló kritika rendkívüli módon burjánzik. Az emberek lassan apatikussá és immúnissá válnak vele szemben, de ugvanakkor a helyes és építő kritikával szemben is. Összefolynak a fogalmak, mindenféle kritikával szemben elzárkóznak és az építő kritikát is megfontolás nélkül elutasítják. Ekkor á!l elő az emigráció későbbi éveinek betegsége ■ a kritikátlanság. Kritikanélküliség a személyes magatartásban és az emigrációs közéletben. Ez is lehet oly veszélyes, mint a romboló kritikával telített levegő. Ez ellen az érzelmektől mentes. józan ítélőképességgel tudunk küzdeni. El kell tudnunk választani a rombo1 ó kritikát az építőtől, a helyest a helytelentől. ahogv el tudjuk választania becsületet a becstelenségtől és a jót a rossztól. El kell utasítanunk a ’ romboló kritikát, de honorálni kell tudnunk Hz építő kritikát. A magyar értelmiség minden új helyzetben meg tudta találni a józan középutat és megfelelő kritikát tud majd gyakorolni: a kritika felett is. Szatlvmáry Sándor
