Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-07-01 / 7. szám
16..oldal Magyar Végvár miután Ferdinánd már úgyis hatalmon volt, igyekeztek valami megegyezést a pártok között létrehozni. Ferdinánd nővére házassága folytán létrejött kapcsolatai révén és a helyzet kedvező alakulása folytán jutott a magyar trónra. ‘Tu Felix Austria Nube!' — Te boldog Aisztria házasodjál’ , mondották őseink, kik az akkori keleteuropai és nyugati politika malomkövei között vergődve a törökkel hol fegyverrel, hol hol passziv ellenállással szembehelyezkedtek. Viszont akár császári hadak vonultak a török ellen, akár a szultán janicsárjai vonultak Nyugat felé, mindkét esetben a Kárpátok medencéje volt a Hadak Útja és Magyarország viselte a csapásokat. A sors iróniája volt, hogy bár a nagyváradi béke - 1538 - véget vetett a magyar polgárháborúnak, Szulejmán szultán a pártok közötti ellentéteket esetleg megszüntető háborútól való félelmétől vezetve ravasz cselhez folyamodott. Azon ürüggyel, hogy az elhunyt Zápolya Jánosnak Izabella lengyel hercegnőtől született fiát, János Zsigmondot trónjához segítse, hadaival Magyarországra vonult, hisz János király még halála előtt, fia születésekor semmisnek jelentette ki a nagyváradi békét. A török elfoglalta Budát és megkezdődött a 150 éves török hódoltság kora. Ferdinánd, kit nyugati ügyei ‘elfoglaltak’, csak 1542/ben küldött egy sereget a török ellen, mely vereséget szenvedett,, mig végül is 1547-ben egy megalázó szerződést kötött a törökkel, melynek folytán az ország nyugati részét kezében tarthatta. Akkor kezdődött Nyugatmagyarország erőszakos németesítése, minek keserű gyümölcseit Magyarország 1920-ban élvezhette. A magyar nemzet azonban nem szűnt meg a keleti invázió, a török ellen küzdeni. ‘Ha Magyarország nem lett volna, ma a Koránt tanítanák Angliában’ — jelentetti ki egy korunkbeli angol tudós. Magyarok küzdöttek mindenütt, ahol a keresztény Nyugat szabadsága veszélyben forgott. Erdélyben Fráter György küzdött a magyar egységért és szabadságért, melyet Ferdinánd nem tudott a török ellen megvédeni s végül is meggyilkoltatta alengyelekkel tárgyaló ferencrendi barátot. Az ország három részre szakadt, miután Erdély török nyomásra független lett, de e ‘de facto’ állapotot ‘de jure’ egyetlen magyar hazafi sem volt hajlandó elismerni. Kőszegen Jurisich Miklós, Szigetváron zrinyi Miklós, Bécs várának Schottentor-jánál más magyarok vésték be nevüket Starhemberg Rüdigere mellett a nyugati kereszténység aranykönyvének lapjaira. Erdélyből Báthory István 1576/ban Lengyelországnak trónjára vitte a kereszténység védelmének fanatizmusát és egyesitve a lengyel erőket az első Nyugatra törekvő orosz cárra, Rettenetes Ivánra mért súlyos csapást győzelmes hadjáratában. 1664-ben Zrinyi Miklós és társai voltak a magyar felszabadulás utolsó reménysugarai. Felszabadító hadjáratuk máris kezdte eredményeit mutatni, mikor Bécs ráerőszakolta Montecuccoli vezetését a keresztény csapatokra, aki minden bátor előretörést letiltott. Zrinyi pedig egy vadászat alkalmával lelte korai halálát. Hosszú lenne itt most az ‘Ausztriával való politikai házasságunk további kihatásait részletezni, a Nádasdy féle összeesküvésre, Thököly Imre-és társainak bujdosására, az első kurucok küzdelmeire kitérni. Mikor 1683-ban Kara Mustapha Bécset ostromolta a Sobieski János lengyel király által támogatott keresztény seregek oly döntő csapást mértek a törökre, hogy a 16 évig tártó felszabadító hadjárat kezdetét vehette. Buda vára felszabadult és Savoyai Jenő zentai győzelme 1697-ben és az azt két élv múlva követő karlovic-i béke a Temes-vidék kivételével kiü|zte a törököt Magyarország területéről, mit Zrinyi már generációkkal előbb megvalósíthatott volna! Történelmi tény azonban Uz, hogy nem tárgyalások és megegyezések, hanem a hatalom éreje, a győzedelmes fegyverek űzték vissza Törökországot! A fegyverek győzelmének súlya alatt roskadt össze Nyugat És a kereszténység uralmára törekvő Izlám. Csak azután szűnt qneg ez a keleti vallás fanatizmusával a Nyugat meghódítására törekvő Izlám, mint hóditó ideológia, a Nyugat szempontjából veszélyes lenni, mikor a Nyugat belviszályáit, intrikáit s egyéb 1955 julius törekvéseit a veszély felismerésével félretette és áttért az erőtörekvéseit a veszély felismerésével félretett és áttért az erővel párosult keménykezü, engedményt nem ismerő politikára, mint az egyetlen módta,, mely egy kíméletlen, elszánt s fanatikus támadóval szemben a világtörténelem folyamán mindenkor eredményesnek bizonyult. OSZTRÁK SZERENCSE Érdemes a történelem ösvényein visszakalandozni a messze múltba, hol az emberiség annak a századok folyamán megtisztult forrása kristálytiszta vizében a háborúk vérgőzös, a gyűlölet ködétől elhomályositott szemeit megtisztítva tisztábban láthatja jelenkorának eseményeit. ‘História est magistra vitae’ — vagyis: a történelem az élet tanitómestere, mondja a latin közmondás. Tanításaiból levonhatjuk a tanulságokat, melyek megismertetik velünk az egyes nemzetek múltjából kifejlett nemzeti egyéniséget s igy megtanít a velük való érintkezés módjára. Hiábavaló próbálkozás egy nemzet múltjából és tradícióiból kifejlődött jellegzetességei megváltoztatására való törekvés akár erőszakkal, akár adományokkal is törekszik erre egy másik nemzet, az eredmény mindenkor negativ. A több mint másfél századon át tartott török háborúk folyamán sem hagyta el Ausztriát hagyományos szerencséje, mely előnyös földrajzi fekvésében is keresendő. Ausztria sorsa egybeforrt a Habsburg dinasztia sorsával, mely bevezette népét a magas diplomácia rejtélyeibe, mely a helyzet ügyes, sokszor kíméletlen kihasználásában csúcsosodik ki, mely elsősorban a saját előnyeit tekinti mérvadónak. Ma ezt ‘reálpolitikának' is nevezik. A török háborúk alatt csak Bécs vára látta a szultán hadait, a török félhold csillogását és Aisztria civilizációja, kultúrája úgyszólván békés fejlődést élvezhetett, mig Magyarország, mely a török háborúk előtt Angliával egyenlő számú lakossággal birt, elvérzett és üszkös csatatér lett. Az osztrák politikában is megtalálható a német ‘Drang nach Osten’ nyoma. Az elnéptelenedett magyar területekre német származású telepeseknek rendszeres behozatala részben e törekvésnek békés célokkal való kielégítése volt, másrészt viszont nagyon is beillett az osztrák Habsburg politika ‘divide et impera’- megosztani és uralkodni - jelszavának keretébe, mely a sváb telepesek éber figyelésében és a vér parancsa alapján történő tájékoztatásában uralmának biztosítékát látta, A ‘viribus uhitis’- egyesült erővel! - jelszó csak akkor vált hatásossá, mikor külső ellenség fenyegette az összmonarchiát és mindenkor hatásosnak bizonyult, mikor a könnyen lelkesedő, lovagias és az árulást nem ismerő magyarok vér és egyéb áldozatára volt szükség. (Lásd: Pragmatica Sanctio és 1866!) Az akkori Habsburg politika mindenkor súlyosan érintette, gyakran veszélyeztette a magyar nemzet jogait, ősi alkotmányát, függetlenségét. Az ez elleni védekezés vezetett Rákóczi szabadságharcához, Rákóczi és társainak a szatmári béke utáni rodostói bujdosásához, végül 1848-hoz, az abszolutizmushoz, mig 1867-ben a kiegyezéshez, a Deák féle dualisztikus monarchiához jutottunk. Ezután következett az osztrák-magyar monarchia majdnem félévszázados, békés kora a fejlődésnek, a monarchia fénykora a tapasztalatoktól és megismeréstől áthatott bölcs uralkodó, a ‘legnagyobb gentleman és katona király és császár,’ I. Ferenc József uralkodása alatt. Ausztria felvirágzott és Bécs megtalálta igazi ‘én’-jét a ‘vidám császárváros’ fényes szerepében. Ráeszmélt arra, hogy egy Johan Strauss és annak keringői felérnek egy győzelmes hadvezérrel és annak fényes seregével a világ meghódításában. A közismertté vált bécsi humor a grinzingi kis vendéglők a bécsi erdő lankáin szüretelt uj borral, a vidám bécsi nők, a Schramml zene - ‘viribus unitis’- elegendők a világhír megszerzéséhez, mikor egy bölcs uralkodó a vezetést évszázados diplomáciai elvekkel felfegyverzett nagykövetek és államférfiak az ügyes helyezkedést, Magyarország a jó katonát és a bőséges elelmiszer-kamrát, Csehország pedig a gyáripart, a jó szakácsokat, kertészeket és lakájokat biztosit-
