Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-05-01 / 2. szám

10.oldal / Il.évf. 2. szám / Magyar Végvár 1954 május ERIS; DLNA-fCDERACIC II.RÉSZ O.F.Miksche "Danubian Federation" c.tanulmá­nyában a Dunamedence kérdésének megoldására tett s előző számunkban közölt javaslatára az alábbiakat kell megálla pitani: 1. A Dunamedence kérdé­sének megoldására Auszt ria, Csehország, Szlovákia, Ruthenia /Kárpátalja/és Magyarország föderációját javasolja. Ebből a felso=­­rolásból világosan kitűnik, hogy a tervezeten belül Magyarország alatt a trianoni határok közé zárt Csonkaországot érti. A dunamedencei kérdés és a ma­gyarság szempontjából ez a lényeg és mivel a javas­lat a Dunamedencének Romániához és Jugoszláviához csatolt tekintélyes részét egyszerűen figyelmen ki­­vül hagyja és a Dunamedence egészét ezeréven kérész tül birtokló magyarságot továbbra is a trianoni ha­tárok közé akarja zárni, nem oldja meg sem a Duna­medence, , sem a magyarság kérdését - pedig a kettő egymástól elválaszthatatlan - ezért ép oly veszélye két rejt magában nemcsak a magyarságra, de egész E- uropára, mint az első világháborút lezáró* Párizs -- környéki békék. A lényegen mitsem változtat ama megjegyzése, hogy a javasolt föderációt egy nagyobb átfogóbb "dunai föderáció első állomásának" tekinti 2. A szerzőnek, mint cseh vk. tisztnek és ka tonai szakironak hivatalból ismernie kellene a Du­namedence földrajzi, gazdasági, történelmi és hadá­szati jelentőségét. Ismeri is, hisz maga állapitja meg, hogy 'JCsehszlovákia nem illeszkedik bele ter­mészetes módón a Dunamedence szisztémájába." De va­lójában akkor tapint rá a kérdés lényegére, amikor a javasolt föderáció szükségességét és célját a Du­­namedencében ütköző pángermán és pánszláv törekvése semlegesítésében jelöli meg. Amilyen helyesek eme megállapitásai, annyira átlátszóan, céltudatosan megtévesztők és veszélyesek következtetései. Ha Csehszlovákia nem illeszkedik be természetes módon a Dunamedence szisztémájába és mesterséges és erő­szakos életrehivása "nemzetközi szerencsétlenséget jelentett", fenntartása pedig "újabb szerencsétlen­séget von maga után", akkor ugyanez áll a vele e­­gyütt hasonló nodon életrehivott Nagy-Romániára és Jugoszláviára is. Vagyis a Dunamedence kérdése nem oldható meg csak Csehszlovákia felszámolásával. Való igaz, hogy a Dunamedence jelentőségét fekvésénél fogva a nyugati és keleti nagyhatalmi tö rekvések - jelen esetben pángermán és pánszláv erők- kiegyensúlyozása és semlegesítése adja meg. De u gyanakkor való' igaz az is - amit a szerző bölcsen elhallgat, hogy a Dunamedence ezt a hivatását ezer­éven csak azért tudta betölteni, mert a germán és szláv népektől idegenfaju, nyelvű és kultúrájú ma­gyarság birtokolta. Erre a feladatra semmi esetre sem alkalmas a Dunamedencében és peremén élő germán és szláv népek ily módón való összefogása, bármi­lyen tetszetős is az első pillanatra, még akkor sem, ha a tervezett együttesbe kényszeritett trianoni magyarságot a pángermán ideológiától akarja ezzel megóvni. Hát valóban pángermán érzelmüek lennének a magyarok? Azok a magyarok, akiknek történelme Mo­­-hács óta - az ozmán elleni küzdelem mellett - e­­gyetlen nagy meg-megujuló szabadságharc a Habsburg dinasztia által megszemélyesített pángermán törek­vésekkel szemben, amely pángermán törekvésnek leg­hűségesebb kiszolgálói éppen a szláveredetü csehek voltak, kezdve attól, hogy a Mohácsi csatából mene­­ikülő II.Lajost a Csele patak átugratása közben fe­lesége, Habsburg Anna hűséges cseh kamarása hátul­ról három: lü cseh tőrrel ledöfte, hogy biztosítsa a Habsburgoknak Szt. István koronáját egészen a ma­­gyargyülölő Ferenc Ferdinánd trónörökösig. - Föl­tételezhető egy cseh vk. tisztről ilyen nagyfokú történelmi tudatlanság? Nemi Itt egészen másról van -szól Arról, amit virágnyelven reálpoliti­kának neveznek. Vagy mi más, ha nem reálpoliti­ka, hogy a Dunamedence kérdést a Jugoszláviához és Romániához csatolt dunamedencei területek nélkül -akarja megoldani? Az angol megbizók valoszinüleg nem örültek volna neki, ha a titoizmussal is meg­alkuvó angol külpolitika balkáni terveit keresz­tezte volna a Dunamedence kérdésének gyökeres meg­oldásával. Ugyancsak a reálpolitika alapján a fran­ciák atavisztikus németfélelmének eloszlatására, erőszakolja bele a Dunamedence kérdésébe Ausztriát, LCsehországot. Sőt egyszerre a csehek szivügyévé te­szi a szudétanémetek , a kárpáti németek és dunai svábok visszatelepitését is, nem a sokat hangozta­tott és ugyanannyiszor elárult emberiesség és tör­ténelmi jog alapján, hanem "mert föltétlenül szük­séges Németország emberfölöslegét levezetni." 3. A történelemhamisitás és tudatos megtévesz­tés iskolapéldája ama állitása is, miszerint "tör­ténelmi tény, hogy ezek a népek /osztrákok, csehek, magvarok és szlovákok/ a török veszedelem elhárítá­sára 1527-ben egyesültek..." Igen, a cseh kamarás jóvoltából király nélkül maradt magyar nemzet egyré­­sze a szlovéneredetü, tehetségtelen, nagyravágyó és célja elérésére a törökkel is szövetkező Zápolya Jánossal szemben Habsburg Ferdinándot, a Német Bi­rodalom örökösét választotta meg királynak, hogy igy is biztosítsák Nyugat segítségét a török ellen. Hogy derék őseink eme cselekedetükkel milyen végze­tesen nagyot tévedtek, azt a történelem bizonyítja. A minden igaz magyar ügyet elgáncsoló csehekkel nem -kellett külön egyesülni, mert őket a Habsburgokkal kötött szerencsétlen házasságban hozományként kaptuk. -A szlovákok őseivel -a szlovák nép, mint ilyen akkor még nem is létezett - való egyesülés pedig már év­századokkal előbb, a honfoglaláskor megtörtént s igy a szlovákok ezeréven keresztül a magyar nemzet­test szerves részei voltak. 4. A ruthén kérdésről irt néhánysoros feje­zetben - annak ellenére, hogy felismeri, miszerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom