Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-12-01 / 9. szám

4* oldal Magyar Végvár 1953 december Maári!... Ülkei Adám borzongott.- Az asszonyt kiáltja, kit o gyilkolt meg!... A gyilkos önkívületében tovább játszotta a ka­rácsonyt, mig utolsó szavai belebugyborékoltak a száján előtörő vérébe s egyszerre utolsót rúgott a tűz mellett.- E meghálál - vakarta a fejét Ulkei Adám s csendesen ülve a holttest mellett sokáig gondolko­dott . Mit fundált ki, mit nem. egyszer csak feláll, a katonaládája fenekéről kivesz egy ökörfejére való láncot, odalép a halotthoz s jó keményen összeköti vele a halott dermedező kezeit.- így ni! - mondotta setéten s öltözködni kez­dett . A bundát felöltötte, fogta a fejszét, a ház aj­taját békocsolta s mire pitymallott, már litban volt a falu felé. Dél felé járt az idő, mikor megérkezett a köz­ségházára és haptákba vágta magát a jegyző előtt.- Jelentem alásan, a gyilkos Péterp,ki megszö­kött a tömlőéből, az éjszaka sebesülten egymagám elfogtam, megkötöztem s most kérem a fejtre kitü - zött ezör pengőt! A jegyző tisztességes ember volt, megundoro - dott a vérdij utáni mohóságtól.- Szégyelhetné magát! Ráér még megkapni azt a pénzt!- Nekem most kell! - csökönyösködött Ulkei A-dám.- Miért olyan sürgős? - kérdezte kedvetlenül a jegyző.- Neköm azért kell, - remegett a hangja a vad­embernek - mert ma van karácsony este s én azt a pénzt a Péter árvájának szántam, Dénöskének... Sze­retnék rajta kicsi csizmát venni, kicsi harisnyát, jo meleg posztó kurticskát, báránybőr sapkát, hogy meg ne fázzék a télen...Legalább annyi öröme legyen a szegény árvának... Az a pénz úgyis a gyermeket il­leti. Az apja az életével fizetett érte... Legalább az a pár krajcár maradjon utána. Senkinek nagyobb jussa nem lehet hozzá, mint annak az ártatlan gyer­meknek. Legalább neki legyen karácsonya ebben a cu­dar világban!... Nincs igazam?... Mig a jegyző reszkető kézzel a penna után nyúlt^ hogy intézkedjék, a vad pásztor szálfa-egyenesen, büszkén körülnézett az irodában, hadd lám, van-e valaki, ki azt meri mondani, hogy neki nincs igaza! Mikor a pénzt megkapta s estére el is intézte, amit akart, a hona alá szorította a csizmáéskákat, kicsi harisnyát, kurticskát s büszkén felszólott az égbe: MOST MAR JÖHETSZ JEZUSKA!... /IIEXEYIJET jVIAíjY&ROk MIAEYAXEM Elüzettünk Isten, ezeréves földről, Imánk Hozzád száll fel vad-idegen rögről. Szétszóródtunk s hullunk szerte elesetten, Miatyánk, Úristen, ki vagy a mennyekben.­/ Szonokol a sátán ujisten nevében, Forog e rut világ, keserű levében. Ne hagyj el bennünket, mi kitartunk Veled, Szenteltessék Uram meg a Te szent Neved. Pokol lett az élet, kialszik a lélek, Szerte a földtekén pusztulnak a népek. Csak torzóban áll már nemes alkotásod, Add Urunk, Istenünk, jöjjön el országod.­Jönnek’Messiások*, s tűnnek el, mint mások, Soh'sem volt a földön ily súlyos az átok. Vonuljon el immár jogos, szent haragod, Legyen meg mindenütt a Te akaratod. Csalnak a mérlegen! Ébredj justicia! Vedd kezedbe sorsunk, áldott Istenfia. Győzzön az igazság,'pusztuljon a hamis, Miképpen a mennyben, úgy itt a földön is. -Szivtelen gazdagnak ma sincs napi gondja, De a sok Lázárnak nem jut onnan morzsa. Eletet, kegyelmet csak Tenálad nyerünk, Add meg, miként tegnap, - ma is a kenyerünk. -VEGE 6-íBBBBHHBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB-sbbbbbbbbbhbbbbbbbbbbbbbhbbb Tronol a gyűlölet, soh?sem lesz már vége, Elkoptatott szólam'marad csak a béke. Uram, megbocsátjuk, mit tettek ellenünk, Csak Te is bocsásd meg a mi sok csúf bününk.­Némitsd el ellenid, tűnjön el a sátán, Ne kisértsen többé senkit a földhátán. Legyen minden ember újra a Te képed, Uram, a gonosztol, szabadits meg minket Amen! Wels,Ausztria, 1953. Laczkovits József az aranyra rá se hederitünk. Most már értem, - mondja a gyerek. Amerikában az aranyat tartják lakat alatt, itt meg az emberket. &&&&&&&&&&&&&&&&& Odahaza pályázatot hirdettek az állatorvosi állás­ra. A pályázok között volt egy egyszerű földműves, minden képesités nélkül. P.árivall a főelvtárs: Mit akar maga itt? Nincsen képesitése! Mire emberünk felel: Hát már hogyne volna, elvtárs! En úgy dolgo­zok, mint egy ökör, megnyirnak, mint egy birkát, úgy eszek, mint egy madár, úgy élek, mint egy disz­nó', és úgy bánnak velem, mint egy kutyával! Mi más képesitést akar? U.i. Nem kapta meg az állást, de lévén ember, hozzá még magyar, tehát mint drága kincset egysze­rűen lakat alá tették. • , , Varsóban kérdezi a gyermek a tanitotol: Mi a különbség & kapitalizmus és kommunizmus között? Mi­re a tanító mondja: A fő különbség az, hogy náluk az arany számit, az arany mindenük. Amerikában egy erőditésben el­zárva őrzik az aranyat. Itt nálunk az ember számit

Next

/
Oldalképek
Tartalom