Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
2-;;- oldal Magyar Végvár 1953 december M Nyirő József HAVASOK KÖNYVE OST MAR JÖHETSZ.JEZUSKA ■ ' ------— Összevissza három ember maradt a Idefenn a setét havasok között ; minden esztendőben valami baj van a karácsonyi szent ünnepekkel. Ezeknek a szegény egyszerű pásztorembereknek ,fa vágóknak, kik esztendők ©ta itt , vágják a fát va- J lami brassai zsi-j dóknak, ha haragszik Szentfelsége, ha nem - semmiletteképpen nem lej hét úgy megülni a szent ünnepeket, ahogy az írás pa rancsolja: éjféli misével, betlehemmel, pappal,tömjénnel, orgonaszóval, deák nyelven, gyönyörűséges évangéliumokkal. Ami nem lehet, hát nem lehet. Eleget erőltették, de nincs mód benne no. Egyik észtén dobén hárman-négyen szinte életük árán vágták át a mellig érő havon, jégen, farkasok nyála freccsent az arcukba, minden veszedelemmel megküzdöttek s csak amikor beérkeztek a faluba, akkor derült ki, hogy kerek négy nappal azelőtt megvolt a karácsony s ők hiába jártak. Elvétették az időszámítást,amin nem is igen lehet csodálkozni. Eleget ette a méreg, hogy ebben az esztendőben egy faláska Jézust sem kaptak. Még ki is kacagták a faluban. - Másik esztendőben a Kormos bikával akartak utat törni a rengeteg hóban, de a vihar ott nyomta az utón s alig tudának meghúzódni előle a Csalavágó patakában. A drága bika is szinta ott pusztult, hogy az embereket ne is emlitsem. Lehetetlent az Uristem sem kívánhat szegényektől. Hogy mégis egészen el ne kárhozzanak, a múlt esztendőben idefenn a havasban maguk csináltak betlehemet, még tán szebbet is, mint az a zsidfiországbéli. Ott volt a Kőlik, abban egész csorda ember elfér. Tágas, nagy térhely. Faragtak jászlat, abba Jézuska képiben beletették a Mihók Trézsi kicsi fiát, aki már úgy kéthónaposka volt,de már Enistenem - a havason a biblia is nehezebb,mint városon. Néhány marhát, juhokat is tereltek a jászod köre,hogy reája lehöljenek, ahogy irva vagyon és sz< pen ki is világították szurkos kalannal, hogy úgy ragyogott a barlang, mint maga a mennyország s osztón szépen elimádkozgattak mellette. Szavamat ne feledjem, a vén Udő Marci bácsi volt Szentjozsef, a többi hivatalbélileg úgyis pásztor volt. Mindenképpen szépséges dolog volt no. - Az idén erről szó se lehetett,mert i a Trézsi fiacskáját elvitte a torokgyik, Szentjózsefnek való' se volt, mert Üdő Márton bácsi is meg-j hott az ősz farkán, az Isten nyugosztalja. Megvallva az igazat, .kedve se igen volt senkinek az ün- | nephez, mert a brassai zsidók tönk-j rementek, a favágatás abba maradt j szállá-* rsoKon: a Csedő ur szolgája, idősb Márton Feri vénlegény s Ulkei Adám, kinek a múlt télen hótt vala meg a felesége. Esett szerencsétlen emberek mind a hárman, keserűek, morcosak. Eszük ágában sem volt nagy dolgot csinálni a Kicsijézus születésiből.- Legalább istenigazában kialszom magamat’. - mondotta a Csedő ur szolgája, mikor szó volt róla, hogy az idén miként rendezzék az innapot. Márton Feri vénlegény kártyázni szeretett volna, de se kártyájuk, se pénzük nem volt hozzá. Ulkei A’dám még mindig haragudott a jóistenre, hogy elvette a feleségit. Egy szalmaszálat sem szándékozott tovább tenni az érdekében. Kicsit bosszút is akart állani Szentfelségin, hogy őket ilyen nyomorult sorba taszította, vagy ha nem is taszította, de ki sem emelte belőle. Keményen tartották magukat.- Nem s nem’. - pogánykodtak. Ünnep szombatjára virradó éjjel történt azonban valami, ami az Ulkei Adám számitását kissé megzavarta. Adám, akinek kalyibája legszélről volt, késő este dühös kiáltozásokat s puskalövéseket hallott.- Bizonyosan az urak vadásznak’. - azt gondoldolta s többet nem is törődött az egésszel. Éppen lefekvéshez készülődött, mikor megzörgették a kalyiba aj táj át.- Ki az? - szólott az ajtó felé Adám.- Ha Istent üsmersz, eressz bél - felel valaki odakünn. Ulkei Adám odacanmogott az ajtóhoz s elvette a támasztó karót.- Te vagy-e, Feri? Azt hitte, hogy Márton Feri, a vénlegény, ki unalmában jött hozzá, hogy együtt verjék az üdőt, de szinte sóbálvánnyá vált, mikor meglátta, hogy egy véres ember tántorog be a kalyibába s rémülten azt suttogja:- Ots el minden világot’.- Szentkereszt legyen velünk, hiszen ez Péter, a gyilkos’. - hőkölt hátra Adám s hirtelen kirántotta, a hóba hányta a világoló fahasábokat. - Tán nem szöktél meg a tömlőéből, Péter?- En biza megl - hebegi a gyilkos, kit nyolc esztendőre Ítéltek, mert féltékenységből megölte a feleségit. , - Ugyanbiza hol volt a szépeszed? - feddette Adám, de a gyilkos rá sem hallgatott, hanem kimeten, borzasztó szemekkel rámeredt az aitóra.- Zárd bé, rejts el valahova, mert jönnek!- Kik jönnek? - ütközött meg Adám.- A csendőrök... Tepej lábánál meglőttek.- Meglőttek?- Meg.- Eltaláltak?- El.- Hol?- Itt a lapockám alatt.- Azért vagy véres?
