Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-12-30 / 50. szám

1976. DECEMBER 30. MAGYAR ÚJSÁG 3. OLDAL útmutatás Howard Flieger, a U.S. News vezércikk Írója rámutat arra, hogy sokan vannak, akik nem veszik észre, milyen hálásak lehetnek ennek az országnak azért, amit polgárainak nyújt. Az amerikai gazdasági rendszer, amelynek alapja a szabad kereskedelem, természetesen nem hibátlan. De min­denképpen a legbiztonságosabb a mai világban. A mi ha­szonra dolgozó módszerünk rég óta bizonyult észszerűbb­nek a különféle név alatt működő szocializmusoknál. Amikor a javak termelésének, előállításának és felosztásának, vala­mint a munkaerők szolgálatának hatásosságát viszgáljuk, azt látjuk, hogy az nem hasonlítható össze gemmivei. Amíg az amerikaiak mindent a legnagyobb bőségben és választék­ban megszerezhetnek, addig ez sehol a világon ilyen mér­tékben nem lehetséges, igaz, hogy az elmúlt időkhöz viszo­nyítva az árak emelkedtek, de ne feledkezzünk meg arróf, hogy a személyi jövedelmek is jelentékenyen emelkedtek. Igaz, hogy a munkanélküliség komoly és megoldásra váró probléma, de mégis ma több amerikai foglal el állást, mint bármikor előzőleg. Soha nem élt annyi nyugdíjas olyan gondtalan életet, mint ma és sokan vannak, akik korai idő­ben visszavonulhatnának, ha akarnának. Olyan sok a nagytehetségű és tudásu egyén ebben az országban, hogy már fel sem tűnik. Nem kelt feltűnést az, hogy az összes Nobel díjakat amerikaiak nyerték, noha elő­ször történt meg. hogy egyetlen ország vitte el az összes díjakat. A véleménykutatás gyakran bizonyítja az amerikai ka­pitalizmus bírálatát, de megoldást nem találnak. Az ame­rikaiak túlnyomó része kapitalista, aki ingatlant vesz, biz­tosítást kot, vagy befektetést eszközöl; időt, energiát szentel annak, hogy személyi hasznot érjen el. Ezek az emberek azonban nem tekintik önmagukat kapitalistáknak, ellenben gyanakodva tekintenek a kereskedelem hasznára. Nem szabad elfelejteni, hogy a haszon az, amely a szisztémát; életben tartja. És ez a szisztéma az, amely az emberek keresletét és kínálatát jobban szolgálja, mint bár­hol a világon. A kommunizmus például hosszú idő óta tö­rekszik útóíérni az amerikai színvonalat, de ez félszázad alatt sem sikerült. Kérdezzük meg önmagunkat: Ha a külföldiek nem látnák az Egyesült Államokat vi­rágzónak a jövőre nézve, akkor íniért fektetnék be saját tőkéjüket közel 27 billiárd doll ár értékben egy esztendő alatt? Ez háromszor annyi, mint egy évtized előtt volt. Howard Hieger a US News december 6-i vezércikké­ben azt Tcérdezi, vajon Jimmy Carter az 1977 január 20-i beiktatás után figyelembe veszi-e majd, hogy az Egyesült Államok állásfoglalása a világhelyzetben az utóbbi hónapok alatt teljesen megváltozott. Ez a kialakulás annak az alapos kutatásnak a következménye, amelyet a Potomac Agspciafes, egy magánkutató szervezet, végzett, amelynek székhelye Washingtonban működik. E kutatás eredményeképpen kimutatott haagulat vál­tozás befolyásolhatja az új elnök külpolitikáját. Egy olyan ország élén áll majd, amely hirtelen újjáéledt, ^ nem az elnök ténykedése, hanem a vietnami háborút követő elke­seredettségből és tunyaságból való felépülés által. Az amerikaiak készek arra, hogy nemzetüket vissza­helyezzék a világ első országának helyére. . . Vegyük figyelembe a Potomac Associates néhány meg­állapítását az 1974-es és 1973-ös általános állásponttal szemben: Ma, a kutatás szerint, az amerikaiak többsége azt kí­vánja, hogy országának pozíciója világosan elsőnek ismer­tessék el. Nem hajlandók összetett kézzel nézni, hogyan esik Amerika háttérbe a Szovjet Unióval szemben. A katonai és honvédelmi költségek megszavazását nagymértékben támogatják, míg négy év előtt a legtöbben a költségek csökkentését, vagy megszüntetését javasolták a véleménykutatók szerint. Ma a túlnyomó többség nemcsak helyesli a jelenlegi honvédelmi költségvetést, sőt annak eme­lését javasolja. A kutatás figyelemreméltó emelkedést talált az ame­rikai bázisok iiengerentúli fenntartásának kérdésében, bará­taink és szövetségeseink támogatásában és az európaiak megsegítésében netáni szovjet támadás esetére. Ez a változá meglepő a két év előtti kutatásokkal szem­ben, amikor az amerikaiak vissza kívántak vonulni minden beavatkozástól. Mi az oka ennek? A magyarázat egyszerű: a szovjet viselkedés, vagy ta­lán inkább az amerikai percepció erre a viselkedésre. Eb­ben az országban nagy a kiábrándulás az amerikai-szovjet clétenteből és aggodalom az orosz növekedő katonai erővel szemben. ' A Potomac Associates így szemlélteti a jelenlegi álta­lános felfogást Moszkváról: A nemzet ma becsapottnak és elárultnak érzi magát a Szovjet folytatólagos viselkedésével szemben a KöZép- Keleten, Afrikában és mindenütt. Amerika úgy érzi, hogy becsapták a clétentevel, amely különféle okokból nem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. Az amerikaiak mind­jobban látják, hogy a Szovjet Unió viselkedése a 'háború veszélyét jelenti. A Potorrtac Associates kutatását tanulmányozva azt látjuk, hogy az amerikaiak országuk szerepét hatályosítani kívánják a nemzetközi kérdésekben. A nép hajlandó támo­gatni az elnököt amikor a nemzet érdekeit védi. De csak az esetben, ha meggyőződik arról, hogy az ország érdekeit szolgálja. Amik or az elnökjelölt átveszi hivatalát, Amerika biz­tonsága érdekében kell mérlegelnie a külpolitikát. Szigorú intézkedéseket, és ha szükséges, katonai lépéseket kell ten­nie, ha a nemzet érdekeiről van szó. De ilyen intézkedé­seknek meggyőzőeknek kell lenniök. Az amerikaiak nem óhajtanak meggondolatlanságot, amely újabb vietnami hely­zetet teremthet. A Szovjet Unióval való együttműködésnek adj-és-kapj bázison kell történnie, de bármilyen nyugtalanító dolog kel­lemetlen helyzetbe hozhatja az új elnököt. HALLGATÓZÁS Magánéletünkben a hallgatózás nem illő dolog, a ka­tonai és külpolitikai hallgatózás azonban szükséges és hasz­nos, mert e nélkül bármilyen hatalmas ország is gyámolta­lan maradna ellenségeivel szemben. Az Egyesült Államoknak olyan hallgatózás! szerveze­tük van, amilyent más ország el sem tud képzelni. Ez az NSA (National Security Agency). Nem szabad összetévesz­teni a CIA-vel, amelynek aktív kémkedés a feladata, míg az NSA csak hallgatózik. De ebből sok mindent meg lehet tudni, ami nekünk használ, az ellenségnek árt. Az NSA hatcdmas szervezet, csakfnem igen tudnak róla. Annyira el­szigetelten működik, hogy eddig nem szivárgott ki tevékeny­ségéből semmi más, mint amit maguk a tisztviselők szüksé­gesnek tartottak közölni. A NSA központja Marylandban, Ft. Meade-ben, ha­talmas szürke épülettömeg, ami még a CIA épület-k om­­plexumánál is jóval nagyobb. Norman Roardman, a NSA szószólója szerint az épületeket elektromos áramú szöges drótkerítés veszi körül. Azon belül mintegy 20 ezer alkal­mazott i—- mind kiváló szakember 2- hallgatja az egész vilá­got a legmodernebb, általában máshol nem is ismert műsze­rek segítségével. Az NSA a honvédelmi minisztérium része és így azt kivételes engedély né Ikül senki meg nem közelít­heti. Ilyen pedig nincs. Hogy az NSA milyen fantasztikus képességekkel ren­delkezik a hallgatózásra, azt legjobban a Koszigin és Brezs­­nyev közti beszélgetés lehallgatása jellemzi Moszkvában. A két szovjet főember hatalmas teljesítményű rádiót kapott autójába, úgy hogy útközben is kényelmesen beszélgethet­tek. Amikor ezt a NSA megtudta, azonnal kialakította a lehallgatási műszerét. Másnap már hallották is, amint Brezs­­nyev panaszkodott Kosziginnek, hogy halat akartak sütni neki vacsorára. Utasította a Kreml főszakácsát, hogy krum­plit csináljon neki, egy kis szalonnával. Megjegyzem, nem is rossz az Ízlése és emellett sorba sem kellett neki állnia ezért. A beszélgetést egy szatellita közvetítette, persze, sok más műszer közbeiktatásával. Most megint híre terjedt, hogy Brezsnyevnek valami gyógyíthatatlan baja van az állkapcsával. Állandóan keze­lik. de legutóbbi beszédét alig tudta elmondani, néha tel­jesen kimaradt néhány szó, vagy mondat, d ermészetesen, a szalagra vett beszédet később kijavították és így sugároz­ták a Szovjet birodalomban. Mindezt az NSA hallja. Éppen úgy, mint egy kis kínai katona reggeli dicsekvéseit, aki éj­jeli sikereiről számolt be barátainak. Míg egyszer egy ko­mor hang belekiáltott: “Ez szégyen a népi köztársaságra! Azóta a kínai kis katona hangját nem hallani. Szakértők szerint egy elzárt magánlakásban elbán gzó beszélgetést is fel tud venni az NSA. Minden telefonba be tud kapcsolódni. Az NSA fő feladata idegen katonai rejtjeles írás meg­fejtése, s a világban hallott fontos és titkos hírek közvetítése. Az NSA-nek több mint kétezer hallgató állomása van' szerte a világon. Van közülük, amelyben ezrek dolgoznak, máshol csak egy lehallgató figyel. És ami a legérdekesebb: vak embereket is alkalmaz. Ezek ugyanis a leghalkabb han­got is fel tudják venni, amit a szalagon hallának. Az NSA bőven bánik a pénzzel. Az az alkalmazottja, aki valami különleges javítást, vagy feltalálást mutat be, sokszor százezer dollárt is kap teljesítményéért. Watergate, CIA, Dél-Vietná m . . . Milyen kis esemé­­nyk ezek abhoz a mérhetetlen technológiai fölényhez képest, amivel az Egyesült Államok túlszárnyalja, a szovjet biro­dalmat! JUGOSZLÁVIA MAGATARTÁSA I úlzás nélkül» elmondhatjuk, hogy Jugoszlávia maga­tartása nemcsak Közép-, hanem Nyugat-Európa külpoliti­kájára vonatkozóan döntő jelentőségű. Ezt igazolta Brezh­nev I. L eonid szovjet pártvezető jugoszláviai látogatása is közvetlenül Carter Jimmy választott elnök »— még jelöltsége idején tett emlékezetes nyilatkozata után. Brezhnev belgrádi látogatása bizonyos mértékben jo­gos riadalmat keltett a szabad világ diplomáciai köreiben s az általánosan észlelhető aggodalmat még tovább növelte a Brezhnev és J ito találkozását követően kiadott nyilatko­zat, amely azt állította, hogy a két kommunista vezető tár­gyalásai a legteljesebb egyetértés jegyében folytak le. Csak most került nyilvánosságba, hogy a Kremlin Brezhnev láto­gatása során komoly nyomást igyekezett gyakorolni Jugo­szláviára. A Szovjetunió mindenképpen közelebb akarta vinni Jugoszláviát a szovjet tömbhöz. Az is csak most derült ki. hogy a szovjetnek ezt a törekvését Tito Broz Josip jugo­szláv elnök a leghatározottabban elutasította. Brezhnev két különleges kéréssed fordult Titohoz. Egy­részt a jugoszláv tengeri kikötők fokozottabb használatának megengedését igyekezett elérni, másrészt azt szerette volna kieszközölni, hogy a szovjet hadirepülőgépek szabadon hasz­nálhassák a jugoszláv repülőtereket. A legújabb híradás szerint I ito mindkét kérés elől már a Brezhnev háromnapos látogatását bevezető magánbeszélgetés során elzárkózott, így azok tárgyalására a nyílt üléseken már nem is került sor. Jugoszláv hírforrás szerint a tárgyalások anyagát most ismertette a kommunista párt vezetőségével. Ebből az tűnt ki, hogy Brezhnev hthetetíen (“unbelievable”) sok úton-mó­­don akart nyomást gyakorolni Jugoszláviára. Tito elzárkó­zása következtében kétségtelen, hogy a jugoszláv-szovjet eszmei vita folytatódik. Belgrádi UPI-híradás azt állítja, Tito attól félt hogy az adriai kikötők használatához való hozzájárulás az Adriai­­tengeren szovjet haditengerészeti támaszpontok létesítésére adott volna lehetőséget. A repülőterek használatához való hozzájárulás elől viszont Tito azért zárkózott el, mert ami­kor az angolai válság idején Jugoszlávia megengedte, hogy a szovjet repülőgépek az ország területe felett fegyvereket szállítsanak Angolába, ezzel az Egyesült Államokat rend­kívül felingerelte. Jugoszlávia magatartása kétségtelenül megint elutasí­totta a proletár nemzetköziség fenntartására vonatkozó Brezhnev-tan általános érvényességét. Iváni Zoltán: LEVÉL AZ UJ RODOSTÓBÓL... XIII A BÖLCSŐ TITKA Édes Néném; Nem véletlen, hogy éppen most, a karácsonyi ünnepek körül, amikor a szeretet értelme domborodik ki előttünk, Mikes úr leveleiben a sorokat követve . akár egy régi ka­lendáriumban a magyar gazda mutatóujja. hirtelen meg­torpanok és elidőzöm egy helyen. Éppen a 207. levél nél, ahol azt írja Mikes úr: “Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt, mit rendel az Úr ezután felőle, az Ö kezében vagyok. Ha­nem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni. És boldog az, aki nem az Úrnak”, hanem az Úrban hal meg . Az idézett mondat utolsó felénél tűnődöm most, az “Úrnak vagy az “Úrban’ kifejezés különbsége között. És nem ok nélkül. Mert Iám, a kis Jézus az emberek­nek hozott ajándékát, a szeretetet látom hirtelen a maga egész valójában. Azt, hogy ez a szó, ez az ajándék csak úgy szép. csak úgy igazi, ha a föld minden teremtményének közös kincse. Egyszóval: meg kell osztozni rajta, hogy méltó csillogásában ragyogjon. Nagy és nehéz kérdés ez. Hiszen véges életünket min­denkor háborúskodások pásztázzák végig. És nehéz eliga^ zodni az enyém-övé kérdéseiben, amikor határt kell szabni mások és a magunk igazában. Bizony, emberfeletti erőre kellene szert tenni, hogy a befleh emi jászolban rejlő szándék idelent is valósággá váljék. Mert a közösség szó csak akkor igazán bitó valami, ha a * hit tisztítja meg. Különben csalfa képletek származ­­íatnak belőle. Nos, Édes Néném. ki tudja az ilyesmit megközelíteni mint az, aki olyan foglalkozásra, gályára sodródott, ahol soha nem az egyéni érdek, hanem azon túl vagy felül min­iig az általános szempont a döntő. Aki úgy született, úgy nozog a későbbiek során is a világban, hogy a maga ügyei­nek elrendezését felejteni szokta. S aki emiatt valamiképpen különbözik a többitől. Bizony, nem dicsőségére, hanem in­kább vesztére. Ez jutott eszembe Mike’s úr sorainak elolvasása után arról a karácsonyestről, amelyet egyszer — legutóbb édes­anyámmal tölthettem valahol a Kárpátok tövében, ahol va­lamikor a bölcsőm ringott. Van annak már negyedszázada is. A. legutóbbi vérzivatar, a háború nyomán nagy sze­génységben s elhagyatottságban találtam de ő azért csak olvasgatta megmaradt jó könyveit a bűzölgő kályha füstjé­ben és az alig-alig pislákoló lámpa fényében. Akkor — egymás ajnározása közben —< mértük fel az anya és a fia viszonyában, hogy talán én lehettem az oka egész életünkre kihatóan a mindössze 12-14 évenként ismét­lődő találkozásainknak. Mert Iám mások a háború szüneteiben mégiscsak meg tudták ragadni a jelenek lehetőségeit levelezéssel, láto­gatással, miegymással. Mind olyasfélékkel, amik pontosan jelzik, hogy az élet azok számára, akik csak a maguk ügye után néznek, nem áll meg; akiknek a kenyérkereset, a csa­ládalapítás síkján volt csupán mondanivalójuk: hogy a kicsi Misikének már két foga van, hogy Teréz néniéknek sikerült kétszobás lakást igénvelííiük, hogy Bandi a bank­ból most éjjeliőr de mégiscsak előkerült valahonnan a ma­lac újévre, és így tovább. Aztán amint ott ültünk s a régi karácsonvok driszriré szaloncukraira emlékeztünk, hirtelen rám is olvasott édes­anyám: — Az volt a baj, fiam, Im>w te valamikor a Jc-zuská­­tól írószert tollat kaptál ajándékba. Nagy volt az igazság, ami mondott. Szinte moagör­­oyedtem bólé. Tehetetlenségemben csak annyit mondtam: — Maguk szültek, édesanyám. O pedig nyugodtan folytatta: Bizony, b'zony. Téged nemcsak látni nem lehetett az országok közt lévő határok miatt, hanem a leveleid is veszedelmesek voltak. — Piros volt a bélyeg, fehér a levélpapír és én édes­anyámnak a zöldelő tavaszról adtam hírt idegenből is említettem az akadályokat viszontválaszomban. —' Hát igen <— felelte ő. - de nemcsak az volt a baj Soha nem tudtál egyetlen szót szólni, egyetlen sort leírni, hogy abba bele ne keveredett volna a világnézeti kérdés. <—• Igaz — törtem le megadással, r-» dehát'... <—< Semmi dehát ,— szólt rám kedvesen. <— ígérd meg, hogy ma este cs£k a szépre emlékezünk. ' Szépre? ■ nyeltem egyet. Nagyot. Aztán ő előteregette a régi fényképeket, a családot, a rokonságot. Elvégre a karácsony családi ünnep. Csend volt. Nagy csend. És minden hiánv felett vala­miféle reveláció. Egyszobás otthonunkban, a Bálványosvár és a Nagy Sándor-tető keresztmetszetében ringó környe­zettel. No, Édes Néném, már szinte sikeresnek nevezhetnénk a továbbiakat, amikor édesanyám a fényképek nyomán be­számolt a megelevenedett személyek életéről, sorsáról, az egyéni sikerekről és bukásokról, amint a képeken elénk lépő személvek magukat a mindennapi kenyér megszerzése köz­ben alkalmazták, hasznosították. Feri bácsiról, aki ügyes ember és jó férj volt, mert feltalálta magát; Sarolta néniről, akinek a fia s a lánya is élt; élnek és halnak örömmel-bánat­­tal úgy, ahogy lehet. Valahol a felsorolás végén én mégis kitörtem javítha­tatlanul : Dehát a haza s az emberek benne! Jobb is lehetett volna! Nem így Iehanyatlóban. És édesanyám szomorú s mégis örömet sejtető nézésé­ben védekezésül a bölcső titkára gondoltam ... HALOTTAINK BENKÖ M, JOAN Gyászolják szülei, Benkő A. József és felesége, A. Georgia, valamint testvérei, Benkő J. Brian és Nolten ' Linda Lujza. CHARNOKY EMÍLIA Gyászolja 3 testvére, Hlebiknc Margit Cl. arn-jky Mi­hály és Charncky Vilma, ovábbí számos e!s">- 's m'scd fokú unokatestvére: A Bodnár Tajos és Fia Pemetkézéli Otthon (3929 Lorain Avenue) kápolnájából temették. EHAS JOHN - H; Gyászolja felesége Paulina, leánya, Körmendyné I! na, veje, Körmendy Zoltán és unokája, Körmerdy Jóm 79 éves vo It. Az akroni Kertész Temetkezési Otthon (2 Manchester Road) kápolnájából temették. FEKETE T. JÁNOS Gyászolja felesége, született Goshorn Zsuzsanna, édes­apja, Fekete János, édesanyja, Feketéné Ilona és testveié Jeromos. FICZERI ANDRÁS Gyászolja felesége, született Corrao Patricia, fia, A"'1 ! és mostohafia, Kaminski Michael. A Bodnár Lajos és Pír- Temetkezési Otthon (3929 Lorain Avenue) kápolnájából le mették. LOESCH C. GYÖRGY Gyászolja felesége, Erzsébet és 4 leánya Fishern Krisztina Akronban, Geigerné Katalin Akronban, Campa­­naleoé Edit Irídianaban, Lillyné Georgia Stowban, 13 uno­kája 9 dédunokája és nővére, Lampingné Lillian Kentuck - ban. Az akroni Kertész Temetkezés: Otthon (2433 Man­chester Road) kápolnájából temették. 79 éves volt. MAKKOS FERENC y Gyászolja nővére Szabadosné Emília és unokahúga, Tamásné Gizella. A Bodnár Lajos és Fia Temetkezési Ott­hon (3929 Lorain Avenue) kápolnájában ravatalozták fel és a Szent Imre római katolikus magyar egyházközség templo­mából temették. MARKOS A. GYÖRGY Gyászolja felesége, Ella, 2 leánya, Hykesné Joanne/, Akronban cs Roulffsné Erzsébet Arizonában 4 unokája, i dédunokája és 2 unokatestvérei Jeffis Louis és Pohchron George Barbertonban. 89 éves volt és 70 éve lakott Ame­rikában, mindvégig Barbertonban. MÉSZÁROS T. ESZTER Gyászolják szülei, Mészáros Iván és felesége, Zsuzsan­na, testvérei Erzsébet, Krisztina és .György, valamint nagy­szülei, özv. Mészárosné Katalin továbbá Császár Lajos es-,­­elesége, Erzsébet. (10 éves volt.) BÚNKÉ GYULA f volt Wyandotte, michigani lakos december 21-én "Őri éves korában clhúrnt Temetése dccer ? J hn Molnár FanereJ Honié oa'yar ■' " há '•úri,. W b ; . V -k ; rk n --elemre G; órzolják: felesége fia, testvére óbarátai. ' . v-»j HEGEDŰS PÁT volt Detroit, michigani lakos december '20-án 57 éve or ban ehiúnyt. ! emelése diecember 23-án volt a John • m P moral Home magyar temetésrendező balo'taskv • i . , . . bóth Gyula evangélikus leik ész úr által ;r e 'erí s után a Woodmere temetőben helyez \ . . nyugalomra. Gyászolják; felesége, fia, unokári re és jóbarátai. ./, ' FIELD TAMÁS volt Royal Oak, michigani lakos december 13-án 32 éves korában elhunyt*' Temetése december 17-én volt a John ^ Molnár Funeral Home magyar temetésrendező balottaská- , polnájából és a Michigan Memorial temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: felesége, édesanyja, nővére és rokonai. WÖLFE MARGIT volt Detroit, michigani lakos december 20-án 65 éves korában elhunyt. Temetése december 23-án volt a Sölösy K. János és Fia magyar temetésrendező halottaskápolnájá­ból és a Szent Kereszt róm. kát. Egyház templomában Ft. Csorba Domonkos plébános úr által végzett gyászszertartás után a Woodmere temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: testvérei, rokonai és jóbarátai. BOITSON ANNA volt Dearborn Heights, michigani lakos december 20- án 54 éves korában elhúnyt. Temetése december 25- án volt a Sölösy K. János és Fia magyar temetésrendező halottas­­kápclnájából és Ft. Ábrahám Dezső ref. püspök úr által végzett gyászszertartás után a Michigan Memorial temető­ben, helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: férje, leánya,, unokája és jóbarátai. GAYER-FANCHALY VIRÁGÜZLÉT 4714 Lorain Ave., Cleveland, O. 631-1882 Virág Minden Alkalomra

Next

/
Oldalképek
Tartalom