Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Halottaink
pülő-Hiradó) századba. Az első év befejezése után, 1939 novemberében az újonan megalakult "Horthy Miklós" Repülő Akadémiára került Kassára, évfolyamával együtt. 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá és a m. kir. 1. honvéd önálló távolfelderítő osztályhoz nyert beosztást, Budaörs állomáshellyel. Rövid idő múlva a vadászalakulatokhoz helyezték át. 1943-44-ben Mátyásföldön, majd Ferihegyen teljesített szolgálatot az 5/1 vadászszázadnál, melyből az éjjelivadász század alakult meg Krúdy Ádám, majd v. Hollós János századosok parancsnoksága alatt. A háború után hazatért, ahol a volt "Horthyista" katonatisztek sorsában részesült: megjárta a Katonapolitikai Osztály és az Á VO börtöneit, a hatvanas évek végén Nyugatra távozott és az Egyesült Államokban telepedett le. Washingtonban volt mérnöki irodája. Haláláig szoros kapcsolatot tartott a külföldön élő volt m. kir. honéd Légierők tagjaival. Pistát tragikus hirtelenséggel szakította ki soraink közül a gyilkos kór. Távozását mélyen gyászoljuk. Szerkesztő Benkó Béla 1920 —1995 Fájó szívvel búcsúzunk tragikus hirtelenséggel elhunyt kedves jó bajtársunktól, Benkó Bélától, aki az utolsó néhány év alatt hihetetlen lelkesedéssel, önfeláldozással és szakértelemmel nyújtott segítséget a MSZ-nak a volt m. kir. honvéd Légierők történetének megörökítésében. E számunkban is megjelenik egy posztumusz munkája, melynek folytatását, befejező részét a jövőévi MSZ-ban tervezzük leközölni. Béla annál is inkább közel állt szívemhez, mert annak idején kint a fronton ugyanannál az alakulatnál, a távolfelderítő osztálynál teljesítettünk szolgálatot, s így sok közös ismerősünk, baj társunk, emlékünk volt. Álljon itt megemlékezésül dr. Farkas Jenő bajtársunk búcsúbeszéde, melyet Béla bajtársunk temetésén mondott. Szerkesztő Kedves Béla ! Lelkiismeretfurdalásunk van, mert olyan hirtelen mentél el, hogy én sem válaszolhattam december 7-én Írott leveledre. Igaz, hogy találkoztunk december 18-án a letkési templomban, elsőnek Te koszorúztad meg azt a hősi márvány emléktáblát, melyet azoknak emeltünk, akik Veled együtt harcoltak 50 évvel ezelőtt és haltak hősi halált. Jeles ember voltál! Sokan a Kanadában megjelenő Magyar Számyak-ban írott cikked nyomán ismertünk meg. Az 1992-es évkönyben írtad meg a Repülő Fényképész Tanfolyam történetét. Mintaszerűen dolgoztad fel az ott veletek megtanított 22 szaktárgyat, oktatóid, 148 társad nevét, akiknek Te évfolyamelsője lettél. Jó előiskolád volt a család, kiváló építész édesapád, négy testvéred, korán meghalt Édesanyád, Nagy Mária, a fasori gimnázium, melyet anyagi okok miatt el kellett hagyjál, a Szalkay cégnél tanult mesterség Újpesten. 1942 januárjában bevonultál a Légierőkhöz. Az ujonckiképzés után rögtön erre az említett tanfolyamra helyeztek. Légifénykép kiértékelő lettél, mely után a frontra küldtek a Távol felderítő osztályhoz. Az Uraiig többszáz repülőteret tartottatok nyilván. Gépeitek több száz kilométert repültek be az ellenséges terület fölé és hozták nap mint nap a légifényképeket, melyeket Ti, ha kellett éjjel-nappal értékeltetek. Frontról való visszaérkezésed után Budapesten a Légi fény képező és Kiértékelő Csoporthoz osztottak be — amit mi Lefkácsnak hívtunk —, majd onnan 1943. március 14-ével Székesfehérvárra, később a bombázások miatt Nádasdladányba küldtek, ahol tanultál, de már most oktatónak. Itt ismerted és szeretted meg hűséges feleségedet. Még be sem fejeztétek jóformán az 1943-as sorvány ujonckiképzését, amikor megalakult a Szent László hadosztály és a Tanfolyam oktatóiból és növendékeiből felállították a hadosztály Repülő Lövész ezrede I. zászlóaljának nehézfegyver századát. Aknavetős lettél. Olyan jók voltatok, hogy parancsnokodat megbízták egy újabb hasonló század szervezésével, aki ötötöket áthelyeztetett, hogy továbbra is vele legyetek. Az volt szerencsétek, hogy Nádaséládány közelében folyt kiképzésetek, de Te még Várpalotáról is visszajöttél, ha tehetted, meglátogatni szeretteidet. Ázt is kiszámoltad, hogy ezért, a kiképzés fárasztó menetein kívül, egy hónap alatt 700 km-t gyalogoltál. A Repülő Lövész Ezred II. zászlóaljának nehézfegyver századával Ti kerültetek elsőnek bevetésre Letkésen. Feladatotok volt a Szobnál bajbajutott magyarokon segíteni. Itt estél át a tűzkeresztségen, amikor személyesen rád lőtt az orosz mesterlövész , s amikor rájöttél, hogy ennek fele se tréfa. Ti ketten — hú társaddal Bedi Jóskával — az elrendelt visszavonulás után elsőnek jelentkeztetek és számoltatok be ezredparancsnokotoknak a történtekről Ipolyszalkán. Itt is estetek pár napi kemény harc és több lelki sérülés után december 27-én orosz fogságba. Szerencséd volt, nem vittek ki Oroszországba. Jászberényben szolgálhattál tovább az új, akkor még valóban demokratikus Néphadseregben. Aztán jött a leszerelés. Tiz évig a Vízművek majd utána nyugdíjazásodig a Tungsram. Két munkahelyen egy életen át tartó kitartó, szorgalmas munka. Nyugdjazásod után a Magyar Televízió stúdióinak voltál üdvöskéje. Mindenki ismert és szeretett. Itt kerestelek fel először, ekkor kezdődött barátságunk. Kérésemre megírtad a Szent László hadosztálynál veled és társaiddal történteket 193 oldalon. Legu-13
