Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
A "meztélábas" pilóta
ezt a sebességet veszem alapul, akkor a bombázóknak Kassa bombázása után 36 perccel kellett Bustyaháza légterében lenniük. Ez 13:46 lenne a számítások szerint. 14 órakor ezek a bombázók már Kassától 250 km-re lennének, (Bustyaháza Kassától kb. 180 Km-re van.) és Bustyaházától 70 Km-re lennének Keletre. Az egyetlen géptípus, amelyik 14:00 óra tájban érte volna el Bustyaháza légterét, az a Marcel Bloch 210-es típus. Ezt Balogh szkv. minden további nélkül utolérte volna. A bustyaházai emlékezések egy másik észrevétele is gondolkozóba ejti a pilóta kiképzéssel rendelkező olvasót. Ha a kötelék Suceavaból szállt fel, akkor ha kötelékben közelítették meg Kassát, akkor a felhők felett kellett a Kárpátokon átrepülniük. Felhőben nem lehet zárt kötelékben repülni. Hazafelé menet ugyancsak át kellett repülniük a felhőbe borított Kárpátok felett. Mivel Kassára menet észlelték a felhőréteg vastagságát, ezért hazafelé is a felhők fölé kellett volna emelkedniük. Veszély esetén belemerülhettek volna a felhőbe. Teljesen logikátlan tehát, hogy Bustyaháza légterében a felhőalap alatt repültek. Az itt leírtakkal hozzá akarok járulni Ölvedinek ahhoz a felszólításához, hogy aprólékos anyag gyűjtéssel előbb-utóbb mindenre választ kapunk. Ha helyes választ akarunk, akkor adatainkat skrupulózusan mérlegelni kell. Ölvedi következtetéseit nem tudom elfogadni. Talán elfogadhatónak látszik az az álláspont, hogy 1941. június 26-án délután két óra tájban Bustyaháza felett ismeretlen gépek átrepültek. Amíg több korroboráló adat nem akad, ennél tovább nem mehetünk. Túlságosan komoly probléma a kassai bombázás problémája. Spekulációval nem lehet ezt a problémát megközelíteni. Ölvedi írásaiban találkozunk Bánhidi Antal híres magyar sportrepülő, repülőmérnök, tartalékos repülő főhadnagy nevével. Ölvedi idézi is írásaiban Bánhidit, de csak azokat a kijelentéseit idézi, amelyek nem ártanak az elméletének. Én is idézek a következőkben Bánhidi Antal 1983. március 11-i hozzám intézett leveléből. Ezek az idézetek „más” megvilágításba helyezik a bustyaházai „sztorit”. „Balogh vallomása kissé labilis” — írja Bánhidi. „Húsz évvel ezelőtt Nemecz Pali, a raj parancsnoka nekem két gépet említett, amelyek megítélésük szerint Blenheimok voltak. Akkor Nemecz nem ismerte a Borsányi könyvében először nyilvánosságra hozott szórásképet, tehát hogy három gép dobott. Tehát akkor befolyásmentesen mondott 2 gépet. Balogh most már tudja, hogy 3 gép dobott. Tehát nem kettőt mond mostan (aláhúzás Bánhiditól származik), mert ezzel cáfolná a hitelességét.” „Nyíregyházán úgy tudom ekkor csak egy vadásziskola volt és nem század. Ábrányban a miskolci Kerléközhöz tartoztunk. Ezt is csak Pesten keresztül tudták értesíteni... Kárpáthy intézkedése az „üldözésre” szakszerűtlen volt. (Mint lehetetlen.) Nem üldözni mentünk, hanem megelőzni egy második bombázó hullámot.. . „Ignác (Ölvedi Ignác) részéről feltételezett portyázási tilalom valótlan.” „Miért nyitott tüzet (a bombázó kötelék), hogy nehogy lelepleződjenek? Hiszen ezzel elárulták magukat, hogy „ellenségesek”. Különben sem hiszem, hogy tüzet nyitott a három gép. Ezt Nemecz akkor (aláhúzás Bánhiditól származik) nem említette. Balogh ezt most valószínűleg azért mondja, mert így „érdekesebb” a szerepe.” Bánhidi Ölvedinek a cikkét „mohó” írásnak, Ölvedinek az elképzelését „rögeszmének” nevezi. Bánhidi Antal megjegyzései nem kívánnak kommentárt. Ormay József A „meztélábas” pilóta Kaposváron történt a korai 30-as években. Gyenes János légügyi Főellenőr a városi kaszinó bálja után kora reggel visszatért a repülőtérre. Kitolatott egy Bückert és bevágta a gázt. A részletek ismeretlenek. Nem lehet tudni, hogy kiknek a házát sturcolta meg, hogy hány dobogó szívű leányzót ébresztett fel bál utáni álmából, hogy hány villanydrótot és telefonhuzalt szakított el. Tény az, hogy egy szántóföldön fejezte be reggeli „séta-repülését”. Hasra szállt. Futószerkezete messze elmaradt. Semmiféle sérülést nem szenvedett a repülő lovag, de mindkét lábafeje beszorult az oldalkormányba és csak úgy tudott kikászálódni, hogy cipőit viszszahagyta az elgörbült szerkezetben. Egy öreg földműves volt az első, aki a megrongált gép mellett megjelent. Érdeklődött János egészségi állapota iránt, közben fejét csóválgatta. „Mit csóválja a fejét Bátyám?” — kérdezte János. „Hát csak azt nem értem, hogy a kormány annyit költ ezekre a masinákra, magukat pilótásokat meg meztéláb hagyja repülni?!” Öreg Puma 72
