P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Boroskannák a Vajdaságban
egészében a szecesszióra utal. A füzérek és a koszorú az 1900-as évek elejét idézi, amikor a klasszikus görög művészet iránti érdeklődés feltűnik, míg a kék nefelejcsek szára hajladozásával a szecessziót idézi, A keret geometrikus mintája a szecesszió art deco felé hajló irányát érzékelteti, ennek alapján az 1900-es évekre tesszük készítési idejét (II. jegyzék 73. 69. kép). Boroskannák a Vajdaságban Vajdaságban a legkorábbi ónedények az ónkannák, amelyek két csoportba sorolhatók, ezért először ezekkel foglalkozunk. XVIII. századi ónkannák A vajdasági gyülekezetek közül a legértékesebb ónedény együttest az bácskossuthfalvai gyülekezet őrzi, szám szerint öt ónkanna alkotja. A kannák közül négy érdemel különleges figyelmet, ugyanis a gyülekezet történetének krónikásai. Történeti forrásokból tudjuk, hogy Omoravicát kunmadarasi, karcagújszállási és jászkiséri betelepülők alapították, akik 1786-ban indultak el őseik földjéről. Az anyagyülekezetek nem engedték el üres kézzel az új hazát keresőket, négy ónkannát adtak nekik a gyülekezet edényeiből. Az edényeken, amelyek közül kettőt a karcagújszállásiak, kettőt a kunmadarasiak adtak a saját eltávozóiknak, az az általános tendencia figyelhető meg, mint országosan, hogy a XVIII. század első harmadának végére jutnak el a gyülekezetek abba az anyagilag megerősödött helyzetbe, hogy újabb edényekkel szerelik fel templomaikat, ugyanis mindkét karcagújszállási és az egyik kunmadarasi kanna az 1730-as években került a gyülekezet birtokába, 1731-1737 a karcagújszállási, 1736 a kunmadarasi kanna évszáma, a negyedik kunmadarasi kanna 1767-es datálású.90 Elsőként a karcagújszállási 1731-es évszámú kannával foglalkozunk. Felirata szerint: a „ekklézsia szerzetté közönséges költségébűi”. A kanna jellegzetes hengeres testű, két bordagyűrűs, erősen domború talpperemmel, vékony szalagfüllel, un. kiöntőcsőrrel. Ez a tagolt kiöntőrész adja ezen kannák közismert csőrös kanna nevét. A tagolt fedélen a billentő becsavarodó leveles. A harmonikus formán díszítés nincs, csupán a kiöntőcsőr alatt elhelyezett felirat tekinthető a díszítés bizonyos formájának, amint az egyébként jellemzi az ónkannákat. Bár jelzés, amely alapján megállapítható lenne készítési helye, nincs az edényen, de a formai sajátosságok lehetőséget adnak arra, hogy meghatározzuk. Ez a forma ugyanis a XVIII. század elejétől kezdődően a talán legjelentősebb felvidéki ónkannagyártó központ, Kassa jellegzetessége, amelynek termékei a XVIII. század folyamán a Tiszántúlon a legkedveltebbek és legelterjedtebbek voltak. A hasonló példányok alapján 90 Weiner Mihályné 1971. 38. 85
