Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

A helység neve a korai ugocsai szász telepesek emlékét idézi. Határában egy dűlőnév őrzi a valamikor az Ugocsa megye központjának tekinthető Ugocsa helység emlékét. Valószínű, hogy a Szászfalu magába olvasztotta, mert 1430 körül így nevezték a községet: „Szászfalu alio nomine Ugocha."

Az ugocsai dézsmajegyzékekben sem Szászfalu, sem Ugocsa néven nem fordul elő, illetve a XVII. század vége felé több jegyzékbe feljegyezték: „Ugocsa nevű falu a megyében nem található". Mindezek ellenére Szászfalu a XVI-XVII. század fordulója körül magyar falunak tekinthető, melynek lakosai református papi dézsmát fizettek. A XVII. század második felében „az pogányok pusztítása és az pestis grasszálása miatt elfogyott" - jegyezte fel róla Szabó István. Ennek ellenére mint anyaegyház 1635-ben Veresmarti István vezetésével élt. 1646-ban Kölcsey Pál nevű prédikátora az ugocsai traktus egyik küldötteként ott volt a szatmárnémeti zsinaton. 1679-ben Szilágyi Mátyás, 1709-ben Bökényi Ferenc volt a lelkésze. Az ugocsai egyházmegyében írták össze 1727-ben Kisvárday Mihály lelkészével együtt. Lásd bővebben: Molnár 1997. 61-62.

M. A.

299

Szászfalu „