Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

241 rént kívánnák vallásokat változtatni, és a reformáta ekklézsiá- nak társaságába visszamenni, e szerént készek a 6 heti okta­tásra rendeltetett időt kiállani. Az említett 'J'. plebanus ur, először ugyan kemény beszédeket szóllott, de ugyancsak azu­tán ilyea rendelést teve, hogy Csiszár István T. P. Francis- canusok claslromába, Pataki Mihály pedig a T. P. Piaristák collegiumában töltenék ki a 6 heteket. Melyre nézve mind a ketten y-a may, a nekik rendeltetett helyre elmentenek, a pa­rancsoltatok 6 hetet ki töltötték, az oktatások etc. melyeket körülöttük véghez vittek a T. szerzetesek, magának a tiszt, plebánusnak, sőt a váczi püspök Szerdahelyi ur eö nagyságá­nak (ki az idő alatt itt megfordulván, mind a kettőjüket a clastromokban maga szemei eleibe hivatta) kérések, intések, elébbeni feltételektől el nem mozdíthatták, azért is ió-a juny a T. plebanus mind a kettőjüket elbocsátotta ilyen Testimo- nialissal (következnek a Testimonialisok). Ezen említett személyek mind ketten azon napnak estéjén Testimonialisokkal megkeresték prédikátor Vég Veresmarti Sámuelt és kérték, hogy őket a reformata ekklesiának kebe­lébe venné bé, melyre is a prédikátor igy szóllott: Édes Atyámfiái! ez a dolog néminemű publicitást kivan, azért jöjje­tek holnap után az ekklesia házához, és ott a szent ekklesiá­nak egynéhány érdemes elöljárói előtt, dolgotokat közönsé­gessé teszem, és feleletet vesztek. Annak utánna azért harmadnapra 18 juny az első prédi­kátor Vág Veresmarti Sámuel maga, mivel nem volt otthon tiszt, collegája tiszt. Gobol Gáspár, 7 óra után reggel bement az ekklésia házába, a hol már az ekklesiának érdemes elöljá­rói kozzül 8-an megjelentek, u. m. Ns. idősbb és ifjabb Sárközy János urak, Nztes Rozgony István, idősb Deák Mihály, Csák­tornyái Ferencz, llerczeg János, Curator ifjabb Deák Mihály és Kis Pál uraimék, és ugyan akkor Csiszár István és Pataki Mihály is megjelentek, és a magok kérését a prédikátor által a sz. ekklesia jelen levő Elöljáróinak tudtokra adták. Ez igy lévén, az ekklésiának képében igy szóllott nekiek a prédikátor : Édes Atyámfiái, a ti dolgotokat mindnyájan tudjuk, szán­dékotokat értjük, kivánságtokat is keresztyéni kötelességünk szerént kívánjuk teljesíteni, de minthogy eleitől fogva szokás volt az a keresztyénéi-: között, hogy a midőn valakit a magok bkklésiájoknak kebelében bevettek, valami kérdést tettek eleibe: cn is azért ezt el nem mulasztom. Olvassuk Act. 8. 5y ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom