Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
lyek töbnyire mind a leggazdagabbak valának herczegségében, akarva nem akarva, kénytelen vala átadni a papi elemnek. Erre következett a végre hajtás, a halberstadti püspökség, ben. Itc mint biztosok valának a friedlandi herczeg Tilly János gróf, az osnabrücki püspök, és udvari tanácsos Hyen János, kik a káptalan főnökét maguk elibe idézvén, szigorú vizsga után, annyiban szelidették a végrehajtási rendeletet, hogy illetőségét kiadván, a főtemplom levéltárának kulcsait tőle elvették, és a papoknak átadták. — Ezután beidézték a tisztviselőket, utasítva őket a rom. kath. papokhoz, s megparancsolák, hogy ezeken kivül másnak'senkinek engedelmeskedni nem tartoznak. A magdeburgi érsekségben, botrányos erőszak követtetet- el, mert ott a szász választó herczeg fia Ágoston vala főkeze- löje az érseki birtokoknak, még pedig a főkáptalan kérelmére leszármazási joggal. Azonban a pápa, miután protestánsok nevezték ki ezen főméltóságra az említett herczeget, a választást végképpen megsemmisítvén, helyette érseknek, a császár ő fö- herczeg Lipót Vilmost nevezte ki, átadva annak a kormányzóságot teljhatalommal igazgatni a császár nevében. Epen igy történt a dolog a brémai érsehséggel is, hova a császár lelkiismeret tanácsosi — Conscienz-Räthen —- Lämmermann, és Weingäfntner, két 13 próbás jezsuita, — benső titkos tanácsosok Dr. Hildeband, és Dr. Gebhard valának biztosokul kinevezve. Kik is ott, mint valami inquisitió megjelenve, és semmi illendőséget nem tekintve hollsteini herczeg János Adolfot, ki az oda tartozó nép nagy megelégedésére, kormányozta eddig jó karban tartva az érseki javadalmakat, egyszerűen elmozdították, és helyébe, a császár ifjabb fiát fő- herczeg Lipót Vilmost nagy örömriadás közt beállították. így menve a dolog szigorú végre hajtással keresztül Ulm, Regensburg, Lindau, Fuldu, Cassel, és több különböző városok, különösen pedig a Sváb, Frankonia, alsó és felső szász-kerületekben, a sor került a mecklenburgi herczegségre, melyre vonatkozólag a következőket kell megjegyeznünk. A mecklenburgi két herczeg, a Dán királylyal kötvén szövetséget, ezért a császárnak engesztelhetetlen haragját vonták magukra. Ennek következtében 1628 január 19. maga a császár, Brandeisban, magához hivatva Wallensteint, meghagyá neki, miszerint az ő nevében, biztosokat nevezzen ki saját érdekében, kik által a mecklenburgi herczegséget foglaltassa el, mint leendő birtokát a császári ház iránt viseltető hűséges TKOT. LGYH. ES ISK. FIGYELŐ. 15
