Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
3-4. füzet
J 40 Töredékek a magyar reform, énektörténelemből. — Balassa és Rimái énekei — A mai ifjúság már nagyon keveset tud e hajdan hires énekekről, legfeljebb az irodalom történetből emlékszik rá; pedig — annak idejében annyira kedvelt és közönséges kézen forgó könyv volt, hogy mint egy régi krónika megjegyzi: „a vitézek tarsolyaikban hordozták vala.tt Mikor jelentek meg először? ma már jóformán meg sem határozható, legalább még eddig biztosan megállapítani nem lehetett. — A báró Radvánszky László könyvtárának katalógusában előfordul: Kimay és Balassa versei Lőcsén 1604. doudec. 13. sz. a. volt akkor Radványban a könyvtárban, jelenleg azonban még eddig ez (állítólag) első kiadásból, egv példányt sem sikerült felfedezni. — Az is kérdésbe jön még, ha vájjon az említett 1604. évszám nem tévedésből áll-e 1704. helyett? — mert Lőcsén 1704- ben 12 r. csakugyan megjelentek. — Ezt montíjta. róla Szabó Károly régi magyar könyvtára. 'A, En azonban — eddigi kutatásaim nyomán, bátor volnék állítani, hogy az 1604-diki évszám tévedés. A csurgói rongyos Gradual ismertetésekor említettem volt, Pécseli Király Imrének egy versét, melyet irt Pápa városában 1648-ban. Ez a vers minden kiadásban benne van. — Olyan verset már, melyről a szerző nyilván mondja, hogy 1608-ban irta, — 1604-ben nyomatni nem lehetvén, következtethetjük, hogy az első kiadásnak Bártfán a 17-dik század első felében kellett megjelenni Kiősz Jakab nyomásában év szám nélkül, melynek egy megrongált példánya a maros vásárhelyi ref. coll. könyvtárában mai nap is található. Hogy — mint mondám — kedvelt és közkézen forgó könyv volt annak idejében, mutatja az, miszerint első megjelenése óta 1704-ig; — tehát azon időben, midőn még a nyomdászat nem üzlet, hanem tudományos foglalkozás volt, — 14 kiadásban jelent meg, különböző helyeken, — sőt a 18-dik század második felében is jelent meg egy évszám nélküli kiadás Pozsonyban. Hogy templomi énekeskönyvül közönségesen nem használtatott, az előttem bizonyos, mert — noha istenes énekek a czim — a világi elem mégis túlnyomó benne, bár a mély erkölcsi érzetet, — miut alább megmutatom - sehol se lehet tőle megtagadni, ott
