Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-09-24 / 33. szám
MAGYAR PAIZS 3 fényesebb diplomata tehetség. Mindenkivel ' érintkezik, mindenkit .ismer, tehát mindent tud. * Az országházból — az újságokban ezt a tételt olvassuk : Gróf Tisza István miniszter- elnök beismerte, hogy az erdélyi menekülés bajaiért csak a kormányt terheli a felelősség.“ * 1916. szeptember 24. ____________ * KR ÓNIKÁS. HETI HÍREK. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42603 K 72 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42604 K 22 f. J uczi János tanár kitüntetése. A Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta meg a napokban a zalaegerszegi állami főgimnáziumnak történet-tanára, Tuczy János. Sokan vannak, akik első tekintetre azt gondolnák, hogy a kitüntetés a tanárt a történelem tanárát érte, aki harmincz esztendőn át szeplőtelenül végezte épen nem jelentéktelen feladatát, tanitva a magyar nemzet történetét; mert éppen a mai idők figyelmeztetnek erősen minket, hogy milyen fontos dolog ismerni a népeknek külső életét és belső lelki világát. Tanításának személyi jellegzetességéért is megérdemli a kitüntetést Tuczy tanár, de amelyre most nem kell kitérnem, minthogy a kitüntetés nem evvel a dologgal függ össze. •— A háborúval közvetlenebb való munkásságáért nyerte el a legfelsőbb kitüntetést. Csöndes természete mellett is lelkes munkás ember lévén, elválaita a hadicélokra szolgáló lim-iom anyagoknak a gyűjtését s waggon számra küldötte a központba. Továbbá, mikor igazán szükség volt a lelkesítésre és magyarázatokra, csöndes beteges ember letére is sorba járta a körüllevő községeket s gyakorlati magyaráztokkal s tüzes-lelkes szónoklatával meggyőzte az embereket, hogy mind- .nyájunknak kell adnunk hadikölcsönt s beszédeinek eredménye is lett. Ilyen körutakat pedig aligha tett valaki ideális szempontból az országban. Tehát ha közvetlen munkáról van szó, akkor ezért még inkább megérdemli Tuczy tanár a kitűnő tettért. A Ferencz József rend lovagkeresztjét azonban azért kapta Tuczy János tanár, mert ez alkalomal a Za- laegerszegvidéki Hitelszövetkezetnek elnökigazgatója. Uj királyi tanácsos lett Fischer Fát, a zalaegerszegi Takarékpénztár vezérigazgatója, kinek vezetése alatt levő bank igen szép eredménnyel működött a hadikölcsonök érdekében. — Á Ferencz Jószef rend lovag keresztjét kapta még kitüntetésül Gaát József keszthelyi tanár is, az ipari és gazdasági Hitelszövetkezet elnöke, s Tuczi János zalaegerszegi tánár. , Megyei aljegyzőnek választotta a közgyűlés Makray Aladár Sándort közigagatási gyakornokot. A régi rendes órarend lesz október elsejétől kezdve. „Az utolsó cigány, aki még szabadon jár.“ Tréfásan igy nevezi magamagát dr. Hermann Antal egyetemi tanár, a nagynevű etnográfus, akit a belügyminiszter ur megbízott, hogy e nyáron közvetlenül tanulmányozza a magyarországi cigány-ügyet s adjon javaslatot a végleges rendezésre. Hermann amúgy is 30 év óta tanulmányozza már a cigányokat néprajzi és költői szempontból; most közigazgatásilag is főtényezője e kérdésnek. A nyáron bejárta az országot, most végül Dunántúlra jött. Zalában a napokban volt s okmányilag kérdezősködött Árvay Lajos alispánnál, Skubiics Ödön és Mayer István főszolgabíróknál s a rendőrségen Csiszár referensnél. A közigazgatásban Árvay alispán az elsők közé tartozik, aki még főjegyző korában gondolt volt e bonyolult ügyre s csinált volt terveket. Dr. Hermann kormánybiztos azután két újságíró kíséretében meglátogatta a zalaegerszegi és bóczföldi cigánytelepeket, mert tudvalevőleg ezek egy-egy táborba vannak összpontosítva. A cigányok kérik Hermannt, hogy engedje őket haza „szülötte földjükre, édes hazájukba,“ ahol mát otthonosak, kit Söjtörre, kit Tófejre. Aztán körülfogták az őszszakállu tudóst, aki cigányul beszél velők, s elénekeltek egy oláh-cigánynótát neki, aki megígérte, hogy segít a helyzetükön, mert bizony némelyeknek sátruk sincs, — a télire. Hát csak fordítsátok meg, fiam! Levelet kaptam Gyékényesről, Kaposvárról, Szegedről, Nagyváradról. Azt írja benne, hogy útközben sok erdélyivel találkoztak, s felső- hajt a levélben : „szegény nyomorult emberek ! Siralmas az állapotjuk ! De talán megfordul, s hiszem is, hogy megfordul nemsokára,“ Hát csak fordítsátok meg fiam! Ebből gondolom, hogy a levélíró Erdélybe ment, hegyekről a hegyekre védelmezni az ősi hazát, mely legrégibb Európában. 1500 esztendős hazája Attila Egy igazi magyar község. írja a Zala: Simonyi kisközség itt van Somogybán, közel Nagykanizsához. A lakósága szorgalmas, derék magyar nép. A simonyiak egy odatévedt Zalában olvasták, hogy, Nagykanizsán erdélyi menekültek vannak, akik házuk, vagyonuk hátrahagyásával kényszerültek az undok oláh elől menekülni. Derék polgártársainkat mélységesen meghatotta a szenvedők szomorú sorsa. Nem gyüléseztek, nem választottak elnököt, védnököt stb, hanem jószivükre hallgatva, részvéttől könyes szemmel egybe- hordták idei termésük szinét-javát s azt kocsikra rakva tegnap behozták Nagykanizsára, a városháza udvarára. Ott sem csináltak nagy ceremóniát, kijelentették, hogy a menekülteknek hoztak abból valamicskét, amit a jó Isten kegyelme nekik adott; — fogadják hát jó szívvel tőlük a kanizsai urak. Simonyi község derék népének cselekedete bizonyára követésre fog találni a többi somogyi és zalai falvakban is. Mindent a hadseregnek ! A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatal a hadsereg részére szükséges olajok pótlására az olajtartalmú magvakat begvüjteti. Kéri a nagyközönséget, hogy az olajtartalmú magvakat, a barack-, napraforgó-, tök- és szilvamagvakat szeretet adományképpen minél nagyobb mennyiségben beküldeni szíveskedjék. Különösen nagy súlyt helyez a hivatal a lekvár1 és pálinkafőzésnél visszamaradt szilvamagvakra. Egy kis áldozatkészséggel ezreket érő nyersanyag megteremtésében segédkezik az, aki e rendes körülmények között veszendőbe menő értekeket összegyűjti és a Hadsegélyező Hivatalnak Budapest V. Akadémia utca 17 sz. beküldi. A csomagokat bármely postahivatal vagy vasúti államás ingyen továbbítja, ha azokat kívül „Gyógynövény“ jelzéssel látjuk el. Az aradi vértanuk gyászemlékünnepén Zalamegye küldöttségileg vesz részt, s a küldöttségbe meg is választotta gróf Batthyány Pál, Bosnyák Géza és Eitner Zsigmond országgyűlési képviselőket. Cserfán Károly megint üdvös indítványt tett a vármegye közgyűlésen. Indítványára a közgyűlés a vármegyei tisztviselők napidijait a megyén kívül tett utakban kétszeresre emeli s kéri a belügyminisztert, hogy az összes főbirák úti átalányát 50ü/0-ka! emelje ; továbbá, hogy az elesettek özvegyei s árvái nyugdíjban részesziiljenek, még ha nem volna is meg a teljes szoigalstidő. Megyei tiszti nyugdíjalap fizetőképeségének biztosítására 4%-os pótadót vet ki a közgyűlés, a katona beszállásolási alap fedezésére pedig fél százalékot. A vármegyei gyámpénztár a vagyonából 200 ezer koronát a Zalaegerszegi bankoknál helyezett, ahol a megyei alapoknak pénzkészletei is vannak, — a többi pénzét az Országos Hitelszövetkezetbe teszi. Oláh világ Brassóban. Most érkeznek Brassóból az első hírek. Ezek szerint oláh közigazgatást léptettek életbe, amelyenk éién dr. Domilerszku áll. A hivatalos nyelv román, de a magyart és németet is megengedik. Minden fegyvert beszedtek. Erdély lakóságából negyven előkelő polgárát tuszul elvittek. A kukorica. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesülettől kaptuk a következő közleményt: „Zalavármegye Törvényhatósági Bizottságának f. hó 11-én tartott gyűlésében határozattá emeltetett, hogy a Franz Lajos és Fiai nagy- kanizsai cég, megkeresése alapján úgy nevezett cégnek mint a megyei gazdaközönség bármely tagjának — ha a közélelmezés céljaira sertések hizlalását válalni óhajtják a Törvényhatóság megkísérli a kormánynál a hizlaláshoz szükséges tengeri kieszközlését s a gazdáknál levő árpakészleteknek a rekvirálás alól való mentesítését. A megyei gazdaközönség közélelmezésére hizlalandó sertések számát a zalavármegyei Gazdasági Egyesületnél jelentheti be írásban f. hó 22-ig. Később érkező bejelentések el nem fogadhatók. A közélelmezésre való hizlalás felvételei a vármegye alispáni hivatalánál meg tudhatok. Oláh foglyok Kolozsvárt. Kolozsvárról írják: Tegnap harminc oláh katonát hoztak Kolozsvárra. A pályaudvar perronján most csak a tábori csendőrök, a vasutasok és a szolgálattevő rendőrök vannak, azonkívül csak azok az emberek, akiknek hivatalos keresnivalójuk van a pályaudvaron. Utas, vagy más közönség nem jár a kolozsvári pályaudvaron. A harminc oláh fogoly, tehát a neptelen perronon jött a kijáratig. Öt katona kisérte őket. Az oláhok ruhája majdnem olyan, mint a kisérő katonáké, szürke, uj, még alig használt. A kisérő székely bakák gőgösen kisérték az ősi ellenség szomorú arcú katonáit. Az oláhok sunyin, ijedt arccal, szótlanul vonultak el kettesével a perronon s szinte látszott rajtuk, nem akarják hinni, hogy itt semmi bántódásuk nem lesz. Egy Vasutas odaszólt hozzájuk: — Cse, mat? — Nimnik! — Semmi! válaszol vagy kettő alázatosan, szolgamódra, örülve, hogy megszólította egy nadrágos ember. Az egyik kisérő katona elmondta, hogy az oláhok nagyon hálásak, hogy eddig nem ölték meg őket. Elmondták, hogy nagyon megijedtek az első puskalövéstől és biztosra veszik, hogyha az oláh katonák tudnák, hogy ilyen jó dolguk van a foglyoknak,
