Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-01-16 / 2. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. január 16. így beszélgetnek maguk közt s tárgyalnak a lakossággal requirálásnál. Sőt az ellenséggel is értekezhetnek nyelvismeretük segítségével. A libaparton (Zlota-Lipa-parton) történt, hogy a zalai baka átkiált az oroszokhoz: panye ! magyarszki Varsó, Ivangorod zabrále! Felel a russzi: dobzse panye! Csalogatja a mienk: magyarszki kleba, kava (kávé) doszta, ruszki nyima kleba, nyima kava! Viszont az orosz: magyarszki nyima kleba, nyima vutki, muníció doszta! G. E. Boldog uj évet kívánok. Miszory György zászlós, 18. konv.-gy.-ezr, 11. század, 50. táb.-posta. Kelt levelem 1915 dec. 24. Üdvözletemet küldöm hozzád kedves szeretett Rózánk. Boldog uj évet kívánok neked is szeretett Rózánk! Tudatom veled, hogy igen szép karácsonyi ajándékot kaptunk. Egy kis szál gyertyát, egy darab kolbászt, egy diót, öt mogyorót, egy skatulya gyufát, egy cigarettaszipkát, egy darab szappant, két szál szivart, egy kis egészben sült kalácsot és egy staniszli finom cukrot minden egyes honvéd. Frank János 32. h.-gy.-ezr. 102 táb.-posta. Bukovina, 1915 dec. 28. Tisztelt Fenyvesi Ur! Fogadják a hozzánk küldött ajándékokért köszönetünket az összes altisztek és legénység nevében. Minthogy nem tudjuk, kik azok, akik küldötték, kérjük az egerszegi lapban közzétenni és az összes adományozóknak nevünkben megköszönni. Az ön nevét is úgy tudtuk meg, hogy a szivarszipkán van a név. Maradtunk igaz tisztelőjük az egerszegi 6. honv.-h. hős ezred nevében Vogl Mihály járőrvezető m. k. 6. k.-li.-ezr. 2. század, 3. szakasz. 42. táb.-posta és több aláirás. Bukovinai harctér, 1915 dec. 28. Mélyen Tisztelt Fenyvesi Ur! A szeretetadományból, amelyet a 6. honv.- huszárezred részére Zalaegerszeg város áldozatkész polgárai küldöttek, a többek között hozzám is került egy szivarszipka, mely a Fenyvesi ur jóságából jött a harctérre. Ez utón mondok érte hálás köszönetét. Bizonyosan fog rám emlékezni Fenyvesi ur, én vagyok az a huszár, aki a nyáron a tiszti étkezdében voltam és sok trafikot elhordtám a Fenyvesi úrtól. Örömteljes boldog uj évet kívánva, maradok alázatos tisztelettel Krisztián József, huszár, 42. tábori-posta. Mélyen Tisztelt Fenyvesi Ur! Nagyon szépen köszönjük a karácsonyi ajándékot. Igazán nagyon szép önöktől, hogy megemlékeznek a harcosokról. Egerszeg városnak és vidékének boldog uj évet kívánunk. Landi Ferenc, őrmester, 42. tábori-posta. 1915. december 25. Kedves Gyurka komám! Nagy örömmel vettem lapodat, de egyben lelki furdalást is éreztem, hogy eddig nem tudattalak sorsomról, katonai életemről. Pedig lett volna mit Írnom, katonáskodásom tiz hónapja alatt (most már ennyi időt töltöttem el itt) sok jóban, de még több rosszban volt részem, amelynek közlése, tudom, mind érdekelt volna. No, de ezentúl majd jóvá- teszem mulasztásomat. Köszönöm üdvözlésedet a kapott kitüntetésért. Azt hiszem Erzsi közölte, hogy micsoda hadiszolgálatért kaptam. Most csak annyit jegyzek meg, hogy tulajdonképen egy fokkal magasabb kitüntetést kellett volna kapnom, az aranyérmet, arra is voltam felterjesztve, s ha osztrák katona, vagy „hű“ cseh vagyok, meg is kapom, de igy! Urmánczy képviselőházi beszédét és a Pesti Hírlap vezércikkét nagy gyönyörűséggel olvastuk, s avval a megnyugtató érzéssel, hogy végre mégis ki merte nyitni valaki a száját, rámutatva arra a lehetetlen állapotra, mely minket már régen bánt. Ha az Isten épségben tart és megérem a háború végét, egy kis anyaggal szolgálhatok majd én is; jegyzeteim vannak "már s mondhatom, nem valami épületes dolog sül ki belőle a m. kir. honvédség helyzetére. A fő az, hogy ép bőrrel kerüljek ki ebből a már is túl hosszúra nyúlt hadjáratból. Bízom jó szellememben, mely eddig is megóvott sok halálos veszedelemben, hogy továbbra is oldalam mellett áll. Karácsony van, a béke ünnepe! Vágyódással gondolunk haza, a meghitt családi körre, amikor mindenki, aki csak teheti szeretettjeihez siet, s óhajtjuk, bár felébredve mindazokban, akik ezt a háborút intézik, a szeretet, a béke gondolata. Kedves feleséged kezeit csókolom, a gyermekeket képzeletben sorra csókolva szeretettel üdvözöl komád Ferkó (Lugmayer). Leszcyna bei Zagorce 1915. XII—22. Kedves Gyurka bátyám, lássa, egy vitéz ^ a gránicon ilyen furcsa papíron levelez. És még jó ha levelez. Már úgy látszik az egerszegi harcokban meg- edzett embernek nem bir megártani a háború. Már harmadszorra — s közben a második telet vitézkedem s hál’ Istennek elég jó bőrben. Mindig mondom is, hogy az orosz csak hagyján, az lenne a nehéz eset, ha csupa alispánokból állana az ellenséges svarom- lénia . . . No, de csak meg vagyunk. Szép földalatti — házbéruzsoramentes — lakásom van. (Majd elfelejtettem, hogy már Gyurka bátyám is háziúr!) A kartársak most díszítik a karácsonyfát. Lehet, hogy az orosz tüzérség is küld nehány csomagot karácsonyra ... Csak az a különös, hogy megint az egész vonalon csak magyar ezredeket látok, pedig sok vándorlásunk volt a legutolsó majd három hónap alatt. No, jó ünnepeket kívánok az egész családnak. Gyurka bátyámat meg szeretettel köszönti őszinte hive Czebe Laci. HETI HÍREK. ¥ ▼ V Mennyi kenyeret ehetünk. A minisztérium kihirdette, hogy egy ember egy napra 240 grammnál több lisztet nem fogyaszthat. Testi munkával foglalkozónak 300 gramm is dukál. Az ilyenek jelentkezzenek a polgár- mesternél, akinek egyéb ok miatt kell többet ennie, az jelentkezzék a belügyminiszternél. Őstermeléssel foglalkozók 400 grammot fogyaszthatnak naponként. A szabályos fogyasztást kellőleg ellenőrzik a hatóságok az úgynevezett kenyércédulákkal. Aki a rendeletnek nem engedelmeskedik, 2 hónapi elzárással és 600 korona fizetéssel büntethető. Gyüjtsünk a Csány-szűborra! Rosos István kanonok, Veszprém ... 6 K — f. Mai gyűjtésűnk . . 6 K — f. Hozzáadva a múltkori 40451 K 93 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40457 K 93 f. * Tudvalevőleg a háborúnak ezerféle szükséglete mindent elnyel s kettészakította a Csány-szoborügynek is a végrehajtását; azonban csak késlelteti; de meg nem szüntetheti, sőt nem is gyengítheti s el sem homályosithatja. A gyűjtést ilyen viszonyok között nem is lehet, nem is illik aktiv folytatni, de a nyilvántartás hetenként megvan s önkéntes filléres adományok mindig jőnek; mert az embernyi emberek tudnak juttatni oda is, ide is s a takarékosság elve szerint „jut is, marad is.“ Sőt néha jőnek koronás fillérek is. így Rosos István kanonok ur kitünteti, hogy Zalából Veszprémbe távozva, lelkének még nagy része itt van s megyéje iránti szeretetből a hírlapi költség mellett hat koronát a Csány-szoborra is juttatott. $ a porszemekből szikla alakul. Jeremiád.* Nézem, nézem, méla kedvvel: Mennyi sánta, béna ember! Akármerre járok-kelek: Teli van az utca velek! Tört alakok, fakó arcok, Csak úgy lóg a ruha rajtok, Rongyaikra rá van kenve Véres csaták minden szennye. Révedező gonddal, félve Húzódnak az útból félre, Nehogy, a mint durván törtet, Fellökje a tömeg őket. Elhinni is alig lehet: Mik voltak még nem rég ezek, Mikor, kedvök ha úgy hozta, Senki sem állt ám utjokba! * Ez a kitűnő vers inkább a cifra kalaposoknak szól. A „Vasárnapi Újságból“ vettük át. Sz, A legtöbbet kenyerével Szabad mező neveié fel, Ott edződtek nehéz munkán, Ki a hegyen, ki a pusztán. De a szörnyű vihar szele Most mind ide seperte be, Mint megannyi földre omlott, Haszontalan, semmi roncsot. S kaptak is itt, ami kellet: Gyógyító irt, segedelmet, És mankót, a láb helyébe, Hanem aztán azzal — vége! Körülöttük vígan járják A bolondját urak, dámák, S mig mellettök elfeszitnek: Nincs számukra egy tekintet! Pedig, pedig, hogy ez igy foly, Istenemre, sehogy sincs jól! Nem tudom én nézni ezt, nem, Lángot vet a harag bennem! Megállj átok, ti elfajzott, Ti közömbös, cifra majmok, Ti sok henye, ti sok boldog, Hadd beszéljük meg a dolgot! Tudjátok meg valahára, Hogy sok itt az özvegy, árva, Akik azért lettek azok, Hogy ti békén sétáljatok. Tudjátok meg, büszke népek, Hogy ez a föld nem tiétek, Ki nektek a szállást adja, Más valaki itt a gazda. Az a gazda, aki ősszel Künn fekete ugart tördel, És a föld ha meg van szántva : Áldást vet a barázdákba. Az a gazda, aki nyáron Ott künn ég a forróságon, S mig ti hüsölve pihentek, Arat, takar, csépel nektek. Az a gazda, az az ur itt, A szőllőkben aki bujt, nyit, S hogy legyen a pincénk teli : Az uj bort beszüreteli. Nem ti vagytok, az a gazda, Ki dalolva ment a hadba, Hazát védni, ellent győzni, Érettetek igy letörni! Le hát, urak, a föveggel! Itt alázat, tisztelet kell, Mintha minden hős mankója Egy-egy szent feszület volna! Mert szép e szép világ nektek : Palotákban örvendeztek, Ott pompázik kedvetekre, Mit művészet csak teremte. De azt a sok szépet, drágát, Fénynek, kincsnek sokaságát E nyomorék, bus legények, Ők mentették meg, szegények! Jakab Ödön.
