Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-08-05 / 31. szám
MAGYAR PA1ZS 3 A pápa fölhívást intézett a harcban álló összes népekhez és ezeknek uralkodóihoz, hogy fejezzék be a háborút és a népek értsék meg egymást testvériesen. Norvég lap a Dardanellákról. — A Morgenbladednek katonai munkatársa a Dardanellák körül folyó harcokról a következőket Írja: A szövetségeseknek julius 4-étől 6-áig folyt nagy támadása óta csak helyi jelentőségű harcok és naponként való ágyúzások folynak, a nélkül, hogy a szövetségesek a 'legcsekélyebb előrehaladást is tennék. Az anatóliai török ütegek jö hatással bombázzák az ellenséges állásokat, amiről sem a francfa, sem az angol jelentések nem szólnak. A szövetségesek hadihajói a legutóbbi időben nagy távolságról ágyuzták ezeket az ütegeket. Úgy látszik tehát, hogy mégis csak terhűkre vannak 1915. augusztus 5. ______________ ez ek az ütegek, amelyeknek működéséről jelentéseikben meg sem emlékeznek. Kaba Tepénél, ahol ausztráliaiak és uj-zélandiak harcolnak, egy lépést sem tesznek előre. Szedil Bahrnál a legszélsőbb pont, amelyet az angol és francia gyarmati csapatok elértek, csak öt kilométernyire vannak az eredeti állásoktól, amelyeket a partaszállás- kor készítettek. Azok után. amiket Asquith maga mondott a parlamentben, ez az öt kilométer 75.000 emberükbe került az angoloknak, vagyis minden kilométer 15.000 emberbe, minden méter 15 halottba, sebesültbe, vagy fogolyba. Ehhez hozzá kell még számítani az elsiilyedt és megsérült hadihajókat és a franciák veszteségét, amelyet nem tettek közzé. Annyi bizonyos, hogy a szövetségesek nagyon drága kísérletekbe kezdtek. Gróf Batthyány Pál országgyűlési képviselő kastélya Zalacsányban, melyről két cikkünk szólott a múlt számokban, 3 amelyben hat előkelő orosz tiszt van elhelyezve. HETI HÍREK. T7f A 6-ik huszárezrednél századossá lépett elő Dericskai Katona Mór, főhadnaggyá Hodászy Dénes és dr. Csesznák Elemér hadnagyok, népfelkelő hadnagyok lettek 1 Szandtner Henrik, dr. Gottliebb Sándor, Traxler Károly és Vilde Ferenc. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg . . . . 50 f. Mai gyűjtésűnk . . . . . . 50 f. Hozzáadva a múltkori (40380 K 23 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40380 K 73 f. Terjed a németnyelv, s ez nem is baj, ha ez nem a magyarnyelv rovására történik. De meg is érdemli a nyelv az ő hatalmának a gyarapodását, ha a saját nemzete erényekkel ékeskedik. Ma a német nemzet egyéb szellemi kincsei mellett nagy hadi erényekkeljs ékeskedik s mi akik most vele a legszorosabb szövetségben sőt barátságban vagyunk, nemcsak, hogy nem féltékenykedünk, de még szívesen is látjuk a német nyelvnek a földünkön és körünkben való használatát, apró kis vonatkozásokban is, természetesen, amint mondám mindaddig, amig ntm törekszik a mi nyelvünknek az elnyomására. Példának okáért máskor nem türnők el, hogy pláne teljesen magyar városban középületen német nyelvű fölirás legyen, sőt egyenesen tréfás hangulattal távolitanák el. Most azonban senkinek sem tűnik föl s ne is tűnjék föl különösnek, ha még Zalaegerszegnek is a vasúti állomásán ki van írva a kút előtt a magyar ivóvíz mellé, hogy Trinkwasser, s szintén ott a Rendőrség mellett: Policei. Tudvalevő, hogy most többféle ember, főleg magyar, osztrák, német katona féle ember fordul meg itt s így több oldalról megvan okolva ez a felírás. Félreértésnek és kicsinykedésnek tehát nincs helye. Mindamellett azonban sohase feledkezzünk meg a magyarnyelvről se, mert a magyarnyelv nemzetének is megvannak egyebek mellett a dicsőséges hadi erényei is; s mindenekfölött azért, mert az a miénk. A zalaegerszegi piacon vannak tréfás jelenetek is az árak megállapítása miatt. A rendőrség, amint az ő csekély számú erőitől telik, híven őrködik, hogy az árucikkek a meghatározott áron adassanak el, nem engedi, hogy drágább legyen a kalarábé a kelleténél. A vidéki árusító erre igy felel: De a hetvenhét áldóját magának! azt én kapáltam nem maga! abból én parancsolok nem maga! Jöjjön el velem maga a csizmadiához s parancsolja meg, ha rendőr maga, hogy a csizmadia adjon nekem három forintért egy pár csizmát és ne 15 forintért. — És ebben van is valami igaza annak a kalarábésnak. Szabják meg akkor mindenütt a maximumot. Most különben már aratás után lévén jobban-jobban megtelik a piac élelmi cikkekkel s reménykedik a tisztviselők városa, hogy egy kissé talán le fog szállani az ára legalább némely dolgoknak. Az Edison mozi kivált vasárnap nagy előadást tartott, úgy, hogy éjfélutánra is elnyúlt az előadások sorozata. A kárpáti harcokból mutatott be igen sok hatalmas és hajmeresztő dolgot. 300.000 koronás adomány az elpusztított Zborónak. A hazafias lelkesedés és áldozatkészség megindító példáját mutatta Kovács Gyula, Hajduvármegye nyugalmazott alispánja. Kovács Gyula, akinek ősei Rákóczi alatt vitézül harcoltak a haza szabadságáért, Ghillány Imre földmivelés- ügyi miniszter előtt háromszázezer koronát kitévő vagyonát fölajánlotta a hajdúk leszármazottjainak, Zboró lakosainak javára, mert meggyőződése, hogy a társadalomnak jóvá kell tennie mindazt a szenvedést, amit az oroszok által földult vidék lakossága átélt. Kovács Gyula, aki egész vagyonát áldozta a fenkölt célra, ezentúl szerény nyugdijából kíván megélni. Le a kalappal a hős nyolcvankettősök előtt. Már eddig is sokat Írtak a székely nyolcvankettős gyalogezred vitézségéről. Most a legutóbbi harcokból is kivették a részüket, különösen a Dnyeszternél, ahol éjszakai támadás során tüntették ki magukat. Itt nemcsak, hogy az átkelésnél az elsők voltak, de rögtön támadásba mentek át, amely reggelig tartó ütközetté fejlődött ki. Egyik részük mig a csatározás tartott fedezéket készített s nappalra ide vonultak a v támadók. Ekkor az oroszok néhány ágyúval tüzelni kezdtek az előretolt állásokba, de szerencsére alig okoztak jelentékeny kárt. Másnapra minden bizonnyal jól belőtték volna az ágyúikat, azonban alig hogy szürkülni kezdett már a rohamra készülőktek a nyolcvankettősök. Az ágyuk ellen! És estére már meg is közelítették a tüzérséget. Olyan meglepetéssel csinálták ezt, hogy csupán három lövést adtak le az orosz tüzérek. Többet nem tudhattak. Tiz órakor viszhangzott a tájék, rettenetes kézitusa folyt, tizenegy órára minden csendes volt, akárcsak a temetőkben. Ekkor éjjel állásaiból visszavonult az orosz s reggel huszárcsapatok mentek előre, hogy hátvédjeiket nyugtalanítsák és hogy kikémleljék a terepet. Mikor egy nyolcvankettős zászlóalj előtt elhaladtak a vezető tiszt megkérdezte az egyik altisztet, hogy melyik ezredből valók. Mikor megtudta harsány hangon igy kiáltott hátra: — Huszárok, a nyolcvankettősök előtt le a csákóval! És a huszárcsapat levett csákóval vonult el a székely vitézek előtt, akik a huszárokat viszont megéljenezték. Elváltunk. Váltunk hát; Te tán büszkeségből, Én elhagytalak; de kényszerből. Mindegy. Többet nem látlak Téged S mi megigézett, kék szemed. Elváltunk csendes őszi estén Nem vádolsz engem, sem Téged én Te nem szeretsz, én nem fájlallak, Te nem vádolsz, én nem átkozlak! Azt is ígérted: Gondolsz rám még . . . Megőrződ mit neked adtam rég ... Azt a régi kis fényképemet, S’ írsz olykor egy-egy levelet . . . Én megmondtam: „Solűsem feledlek,“ Ha bár mily boldog is lehetek; Hogy emléked mindig vissza jár Mint párjához hű kis madár. — Elváltunk; de bánt az a tudat; Hogy sok but hozhat e pillanat... Mindegy. Váltunk! — Téged az akarat, Engem talán a dac ragad . . . A'lert nem szeretsz, én nem hívlak már Csak később el ne sírjuk aztán A visszatartott könnyeket, A visszafojtott könnyeket . . . ! Tóth Irétiké. Mihályka. Ez a cime Faragó Jenő kedves, uj regényének amelyet julius elején kezdett közölni a Jó Pajtás. Az érdekes regény bájos jelenetekben, jóizü humorral mondja el egy kis fiú történetét. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapjába ezenkívül verset Írtak Benedek Elek és Fövenyessy János, elbeszélést Madarassi Erzsébet, mesét Elek nagyapó, Sebők Zsigmond folytatja Tamássy Irénke cimü uj regényét, stb. Halálra ítéltek egy szökött katonát. A kolozsvári honvéd hadosztály bírósága golyó halálra Ítélte Ötvös Ripa 37 éves cigánykovács, póttartalékos huszárt, aki a katonai reglomát, fegyelmet megszokni nem tudta s ezredétől a marosvásárhelyi 9, huszárezredtől már több Ízben megszökött. Írja a Kolozsvárt megjelenő Ellenzék. Különös, de igaz, hogy az Amerikába való kivándorlás az utolsó tizesztendő alatt tartott legrohamosabban és legtüzetesebben. S alakultak kivándorlási bizottságok, születtek a kivándorlási vigécek, épültek és
