Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-09-23 / 38. szám

2 MAGYAR PAIZS 1915. szeptember 23. Tanítók a harctéren. Faji és nemzeti nyelvünk őrei, a gyermekek szellemi fejlődésének ve­zetői, a nehéz munkának bajnokai, békében is hős emberek, ezek: a ma­gyar tanítók. A puszták, falvak és városok iskoláinak szerény emberei, az anyagiakkal küzdő kultur-napszá- mosok: a magyar tanítók. Ma, amidőn minden .arra való alkal­mas ember a harctéren küzd, hogy megvédje, megőrizze hazánk függet­lenségét és megpvju' nemzetének sza­badságát; ott vannak magyar tanítóink is, ott küzdenek a hősök sorában, ott véreznek el a harcmezőn. Mindenütt elől vannak s mindenütt ott vannak, mint közkatonák, mint altisztek és tisztek, de mindenütt a küzdők első soraiban. Ez a legfényesebb tanujele, hogy a gyermek szivébe oltott haza­szeretetei ok érzik egész nagysá­gukban. Az 1870-iki fényes német győze­lemről a történelem azt Írja, hogy azt a német iskolamesterek az általuk ne­velt katonákba oltott hazaszerettei sze­rezték meg. Ma a hőskor forrongó tengerében, a világ legnagyobb küz­delmének megszerzésében elmondhat­juk, hogy a magyar tanítóknak hozzá­juk méltó dicső feladat jutott. Ok nevelték és ápolták a bérckoszoruzta föld gyermekeibe azt a fogaimat: a haza mindenelőtt. Ok oltották be a gyermekek kebelébe a hazának sze- retetét, ők oltották a gyenge gyerme­kek leikébe az uraikodóházhoz való hűséget, ők oltották gyermekeink szi­vébe a trón védelme és az ősök sze- retete fogalmát. Végül a fronton ők lelkesítették hazafias példájukkal vitéz katonáinkat. Ma, a világ legnagyobb, legvéresebb háborújában tudjuk meg, hogy a magyar haza földje csak hő­söket terem. Most látjuk, hogy e ha­zának minden fia, akit sorsa fegyverrel kezében a frontra sodor, életével és halálával kész megvívni hazája függet­lenségét és segíti nemzetünket a dicső győzelemhez. Ebben a nagy munká­ban, ebben a titáni küzdelemben ugv a harctérre vonult, mint itthon maradt tanítóinknak is kijutott a munkából. A múlt heti napilapok hozták, hogy a békési evang. egyházmegye elhatá­rozta, hogy a harctéren egyházmegyé­jükből elesett magyar tanítók neveit márványba vé'seti és az iskola belső falába illeszti azon célból, hogy a gyer­mekek lássák azt a nevet, amelyet nem szabad elfelejteniük, amelyet imáikba is kell foglalniok. A békésiek ezen határozatát magáévá kell tennie minden iskolafenntartó hatóságnak. A harctéren elesett magyar tanítók­nak márványba vésett nevük örökkön át követendő példája legyen a magyar gyermeknek. A harctéren elesett tanító utódja, mint az iskola uj munkása azzal kezdje meg hivatásos munkáját, hogy elmondja annak az elesett hős tanítónak élettörténetét, ki itt élt kö­zöttünk; aki a béke idejében kezdte meg az élet kálváriáját, aki nevelte a hazának azt a sok világraszóló hőst, akik újra megmentették a trónt a ha­zának és viszont e hazát a trónnak. Minden tanya, minden falu és min­den város, amefynek tanitója a harc­téren hősi halált halt, az iskola falába véséssé az elhunyt hősök nevét, mely hirdesse a zsenge gyermek előtt, hogy midőn a haza veszedelemben volt, midőn a hazának fiai a harctérre vo­nultak, hogy megküzdjenek a sáska­módra megszaporodott ellenséggel: el­esett hős tanítójuk is felöltötte a katona­ruhát és ment volt növendékeivel oda, ahol csak vérvirág terem, ahol a vér­virág gyümölcse a diadal, ára pedig a dicső halál. Koszorút a hősnek! Koszorút a hősök sirhalmára, Tűzzetek rá babérkoszorút! Óh nehéz a vérjelölte pálya, Óh nehéz a vérjelölte ut! Erre vitte keble hő szerelme, A nagy eszme, mely szivében élt, Hadd legyen most sirja megjelölve, Tűzzetek rá, — tűzzetek babért! Óh, a hősnek nincs nyugalma, kénye; Nincs családi tűzhely és fedél; Lelke nem sóvárog kincsre, fényre, Nem vakítja kába szenvedély . . . E nagy, szent ügy égi szent sugára Él szivében olthatatlanul; Ez vezérli élet és halálra, Vérmezőkön, fénylő csillagul! Kihullt vére, zálog a jövőre, El ne csüggedj sorsüldözte nép! Süt már a nap a Kárpát tetőre, A nagy eszme ki fog kelni még! — S mégis, mégis, bármi drága áron El nem adná lelke kincseit. Büszkesége nem a cifra járom, Mely csak szolgalelket boldogít. S vére! — óh ne félj, nem folyt hiába! Bár kezén e szent ügy elesett . . . Bevegyült az a földnek porába; Hogy eszmével lenne terhesebb. — Hadd pihenjen rózsaágyon alva, Ki tövisen bujdosott mig élt; Ékesüljön fel rideg siralma .. . Tűzzetek iá . .. tűzzetek babért! Nimphon. Ajánlatos a Szigeti utóda ■ ZRLREGERSZEGEN- Kossuth Lajos-utca. = s HETI HÍREK. v v v A zalaegerszegi jelenlegi pol­gármesterről, Dr. Keresztury József­ről városszerte beszélik, hogy meg­válik polgármesteri állásától. Hogy le­mondását beadta volna Dr. Keresztury, azt határozott formában nem Írjuk. De hogy szándéka van, ez az „ugy- moridják“ nem alaptalan. A legköze­lebbi városi gyűlésen többet és bizo­nyosat fogunk megtudni. A dolog min­denképen jellemző. Hiszen az uj pol­gármester alig két hónapig viseli ezt az állást. Dr. Korbai Károly hét és fél évig volt. A jövő héten többet Ír­hatunk talán. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg .... 50 f. Mai gyűjtésünk.....................50 f. Hozzáadva a múltkori (40433 K 73 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40434 K 23 f. Zalavármegyében a megyei tisztviselő ebben a nehéz világban — a többi tiszt­viselőkhöz képest elég boldogoknak mond­hatók. Cserfán Károly volt alispán, megye­bizottsági tag okos elmével és jó szivével indítványozta s indítványa el is fogadtatott, hogy a vármegye adjon mindenik tisztvise­lőjének lisztet a háború folyama alatt. Drágasági pótlékot ad tehát nem pénzben, hanem lisztben, ami még jobb. Más megyék­nek a tisztviselői s minden más rendbéli állami tisztviselők nem rossz szívvel, de irigyelhetik gazdag Zalamegyének tiszt­viselőit. A zalaegerszegi áll. főgimnáziumnak az idén 330 tanulója van, néhánnyal még több, mint tavaly. Az aradi vértanuk gyászünnepén Zalamegye küldöttségileg vesz részt, melynek tagjaivá gróf Batthyány Pál, Bosnyák Géza és Eitner Zsigmond bizottsági tagokat választotta meg a közgyűlés. A zalaegerszegi felsőkereskedelmi iskolának igazgatójáról, Schmidt Józsefről, aki 40 évnél tovább volt tanár, s kiváló érdemekben őrizzük meg, megírtuk, hogy nyugalomba vonult. Most helyébe a köz- oktatásügyi miniszter ur kinevezte igazgató­nak Derszib Béla szegedi kereskedelmi tanárt. Takács Bandi honvédhuszárfőhadnagy, Takács József zalaegerszegi főgimnáziumi tanár fia eljegyzési ünnepélyt tartott Mizsey Mókus kisasszonnyal. Scossa Dezső írencséni tanfelügyelő. A közoktatásügyi miniszter Scossa Dezső volt zalamegyei tanfelügyelőt Trencsén vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki. Scossa Dezső rövid ideig állt csak a zalamegyei tanügy élén. Zalavármegye közönsége Kövecses köz­ség tüzkárosultjainak 200 koronát, a nem­zeti áldozatkészség szobrára 300 koronát, a badacsonytomaj—tapolezai községi ut- segélyezésre 1000 koronát, továbbá a 48. közös gyalogezrednek, a 20. honvéd gyalog­ezrednek „Rokkant alapijára 1000—1000 koronát szavazott meg. Jegyzői tanfolyam. A belügyminiszter elrendelte, hogy a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamon az előadások szeptember 20-án megkezdődjenek. A tan­folyamon jelentkezők szeptember 25-ig vehetők fel. Minthogy a tanfolyammal kapcsolatos internátust a háborús lefoglalás miatt megnyitni nem lehet, a belügyminiszter 28 jegyzőgyakornoknak havi 50—60 K. tanulmányi segélyt adományozott. A zalamegyei hadiadó tárgyalása. Mint tudvalevő a pénzügyi kormány hadiadót vet ki azokra, akiknek az évi jövedelmük meg­haladja a 20,000 koronát. A zalamegyei hadiadót fizetők adótárgyalása szeptember 11-étől október végéig lesz Zalaegerszegen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom