Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-21 / 21. szám

2 MAGYAR PAIZS/ 1914. május 21. növeljék, birtokot szerezzenek és hogy a békés Dépeket elnyomják, nem mások, mint nagyszabású rablóhadjáratok. S az ilyen katonaság nem militia, hanem malitia. De azért mint szent Ágostou hirdeti a hadviselésben is természetesen mindenekelőtt a bekét kell keresni; az emberi természet a békére vágyakozik, mert becsesebb és drágább mindennél. Nincs nagyobb dicsőség, mint az, ha valaki • békét fenn tudja tartani. A nagy egyháztanítónak e tételeit a középkor theologiája és bölcselete rendszerbe foglalta. Többek között aquinói Szent Tamás már közel járt a békebiróság eszméjéhez, mert ö csak azért tartotta a háborút megengedhetőnek, mivel az államok és fejedelmek számára nem létezik olyan ítélőszék, amely előtt sértett jogaik orvoslását kereshetnék. Ebből következik tehát, hogy ha a háború szükségességét meg akarjuk szüntetni, akkor ilyen nemzetközi törvénykezést kell szerveznünk és felállítanunk. Tehát a békekonferenczia eszméjét először a katholikus egyház vetette fel. De az egyház a békét magasztaló tanítását nemcsak elméleti tételekben, hitszónoklatokban és imákban hirdette, hanem az összegyűlt zsinatok által tettekben is nyilvánította. És erre nagy szükség is volt, mert a kisebb népek egymás elleni folytonos hadakozásai és a barbár ököljog Európát századokkal visszavetették. Minden jogi kérdést erőszakos módon döutöttek el, a lovagok és várurak közötti véres összeütközések napirenden voltak, minden igazságszolgáltatás megakadt, mindenki önmagának bírája akart lenni kardjával kezében. Ez ÍDditotta Widót, Le Pay püspökét elóször arra, hogy 990 ben több püspöktársával zsinatot tartson, A határozat szerint a napról napra gyarapodó kegyetlenkedések és erőszakosságok miatt ezeket a vétségeket az ő püspökségük területén szigorú tilalom alá helyezik s mindazokat, kik e tilalom ellen vétenek, az egyházból való kiközösítéssel sújtják. Ettől kezdve aztán egész Franczíaország területén tartanak ilyen összejöveteleket és a békemozgalom átterjed Olasz- és Angolországra is. De tökéletes eredménye mégsem lett az egyház törekvéseinek, mert noha a templomok, papok, nők és gyermekek a sérthetetlenség védelme alatt állottak, a lovagok és várurak mégsem akartak lemondani előbbi életükről; ki-kicsapdostak váraikból és megtámadták, kirabolták a vásárra menő, vagy onnan visszatérő kereskedőket. Egymás ellen is sokszor háborúskodtak. Az egyház azonban a treuga Dei által ezt is jelentékenyen korlátozta. Azokban az országokban, amelyek ezt elfogadták, az isteni béke értelmében szerda estétől hétfő reggelig minden ellenségeskedésnek szünetelnie kellett. Akik ezen határozat ellen vétettek, azokat a legszigorúbb egyházi és világi büntetésekkel sújtották. A pápák is nagyon sokat tettek a középkorban a nemzetközi béke érdekében az által, hogy mindig igyekeztek békés megegyezést létrehozni az uralkodók között. Példák erre a XII. és XIII. század nagy pápái, mint VII. Gergely, III. Iace és VIII. Bonifác. III. Ince igy ir a franczia királyhoz: „A béke az irgalomnak és felebaráti szeretetnek a kifejezése. S vájjon van-e nagyobb Mentite a felebaráti szeretetnek, mint az emberek lemészárlásai ? A gyűlöletben megfogamma forrásai lesznek minden bűnténynek és a szeretetnek é* jóindulatnak minden kötelékeit széttépik. S vájjon szeretheti-« Isteni az, ki felebarátját gyűlöli? Ennélfogva Jézus méltatlan helyettesének elséi fiiadata az, hogy az embereket az irgalom és béke utaira vezesse." Ettől kezdve aztán a világ legjelesebb elméi küzdöttek azon eszméért, hogy a népeket egy szövetségbe hozzák. Ezzel a gondolattal foglalkozik Dante, a legnagyobb katholikus költő, a monarchiáról irt müvében, késóbb IV. Henrik franczia király és minisztere Sully. Énnek érdekében harczolnak a XVII. század nagy theológusai: a jezsuita Suarez »De Legibus« és a dominikánus Victoria Ferencz „De jure bellii czimü munkáikban. Sok tekintetben az ő hatásuk alatt állott Hugó Grotius, a holland jogtudós, kit a nemzetközi jog atyjának tartanak. Fénélon érsek pedig szintén felkarolja ezt a kérdést Telemachjában, midőn azt irja: „A föld népei egy nagy családot alkotnak 8 ahelyett, hogy a vadállatok' nál is kegyetlenebb módon egymás ellen harczolnak, inkább szövetségbe kellene lépniök a fejedelmek kongresszusának vezérlete alatt." A XVIII. században St. Pierre abbé az államok szövetségének eszméjét háromkötetes nagy munkájában dolgozta ki. E század filozófusai is sokszor megpendítették a világbéke gondolatát, de csakhamar elhallgattatták őket a franczia forradalom és nagy Napoleon leigázó hatalma. 1816-ban végre megalakulhatott sz első békeegyesület Londonban, azzal a valóban keresztény czéllal, hogy a uépeket egymás iránt kölcsönös szeretetre, megértésre, együttműködésre nevelje. Ettől kezdve mindig több és több ilyen intézmény keletkezett, míg végre 1896-ban Magyarországon ls megszületett a békeegyesület, melynek első elnöke Jókai Mór, második pedig Türr tábornok volt. A békemozgalom érdekében sokat tett két legutolsó pápánk is, XIII. Leo és X. Pius, amire bizonyítékok körleveleik, továbbá az egyes kongresszusok feliratára adott válaszaik. De különösen nagy hatással volt a békemozgalom terjesztésére a három halhatatlan férfiú: Nobel, Carnegie és Bloch. Az első kettő hatalmas alapitványaival, Bloch pedig »A háboru« czimü több kötetes munkájával. Nagyon nevezetes eseménye volt továbbá a békeactióDak II. Miklós orosz czár manifesztuma 1898-ban. Ez Európa valamennyi kormányának egy konferenczia összehívását javasolja, hogy az valamennyi állam törekvését hatalmas szövetségbe egyesítené azzal a czéllal, hogy a világbéke eszméje diadalra jusson a háború és egyenetlenség fölött. Ennek a köriratnak lett aztán az eredménye a hágai békekonferencziának az összejövetele, melyen 26 illám képviseltette magát. Ünnnepélyes megnyitása 1899 május 18 án volt, azért ezt a napot több ország iskolájában, igy hazánkban is megünnepeljük. A közelmúltban történt egy esemény, mely a keresztény békeeszme legszebb diadalainak egyike. A délamerikai Argentínia és Chile örökös viszályban voltak egymással országuk határa miatt. 1900 ban Argentínia fővárosában BuenosAíresben Benavente püspök húsvét ünnepén gyönyörű prédikácziót mondott a békéről. A szent beszéd végén azt az óhaját fejezte ki hogy bárcsak emelkednék föl az Andesek bérczeiböl a Megváltó szobra, hogy nyugatnak és keletnek egyaránt hirdetné a keresztény szeretet békéjét. Az ó szavai visszhangra találtak az Andeseken tul. Chilében Jara püspök hasonló buzgalommal látott hozzá a béke hirdetéséhez. A két egyházfő aztán járt faluról-falura hirdetve mindenütt a békét, ugy hogy ezer és ezer küldöttség ment mindkét ország parlamentjéhez, sürgetve a viszály békés kiegyenlítését. A kényszer hatása alatt aztán a két kormány felkérte VII. Eduárd angol királyt döntöbírának, aki el is intézte ügyeiket. A végvárakból, a haditlotta egy részéből, azon kivül a megkevesbedett hadiköltségekből számos kulturális intézményt léptettek életbe. De Benavante püspöknek is teljesült óhaja. A fölöslegessé vált ágyukból egy hatalmas Krisztus-szobrot öntöttek, amelyet a két ország határán, az Andes-hegység gerinczén állítottak föl és 1904ben fel is avattak. Igazi szivhezszóló békeünnep volt ez azon nemes czéllal, hogy a béke műve • legyen tartós és ugyanaz a testvéri szeretet kösse össze a világ minden nemzetét és államát, mely Argentiniát és Chilét összefonja. A közös jogok tisztelelbentaitása érleli meg tehát a nemzetek között a bizalmat, teszi szükségtelenné a háborút és teremti meg a békét. — A hazaszeretet nem zárja ki azt, hogy a nemzetek közös megegyezéssel ne szabályozzák az őket közösen érdeklő ügyeket. A müveit nemzetek anyagi, erkölcsi, gazdasági szükségletei ' nagy részben ugyanazok. Ezek a közös érdekek egymásra utalják őket s ezek teremtették meg az utóbbi évtizedekben keletkezett nemzetközi uniókat; amilyenek: a nemzetközi távíró unió, a világposta unió, a nemzetközi vasúti szállítási unió. S minél több ilyen kapocs lesz, amely a nemzeteket összeköti, annál inkább remélhető, hogy a népek a kultura áldásait saját érdekükből nem fogják könnyelműen koczkára tenni a háború válságaival. De meg kell még végül pár szóval említenem azt a merész, de nagyon érdekes eszmét, a melyet most légutóbb M. Waechter pendített meg; mert ez azonnal megteremtené a világbékét. Fénélon érsek és St. Pierre abbé eszméje feltámadt: Ez az Európai Egyesült Államok eszméje. Utópiának látszik első tekintetre, de gondoljuk csak meg ennek lehetőségét. Az emberi haladást a legrégibb időtől kezdve fokozatos egyesülés jellemzi: az egyéntől a családig, a családtól a törzsig, a törzstől a nemzetig, A következő lépés csakis a nemzetek föderácziója lehet. És nem közeledünk e ehhez? Európa népei már is két hatalmas táborba tömörültek. Az egyik Anglia, Franczíaország és Oroszország hármas ententéje, a másik harmas-szövetséget pedig Ausztria-Magyarország, Németország és Olaszország alkotják. Sót a legutóbbi hírek alapján a Balkánon is négyes-szövetség van készülődobon, amelynek tagjai Törökország, Románia, Bulgária és Albánia lennének. (Lásd a Pesti Hírlap 113. számát.) A fő azonban az, hogy a hat nagyhatalom úgyszólván kettőbe olvadt össze. Ezeknek a szertelen fegyverkezése pédig, az előjelekből következtetve, azt fogja majd eredményezni, hogy összeütköznek véres háborúban, ami szinte elképzelhetetlen most már, mert ebben egyiknek el kell buknia s az egyik csoport bukása maga után vonná a másik csoportnak, a győzőnek gazdasági bukását is s igy Európa lemaradna a többi világrésszel való versenyébep. Ekkor pedig vagy a rohamosan fejlődő Amerikának kerekedik hódítási vágya, vagy psdig Ázsiából indul meg az a bizonyos, Európát folyton fenyegető sárga veszedelem. Ez ellen pedig már csakis ugy védekezhetünk, ha Európa valamennyi nemzete összefog, vagyis ha Európa Egyesült Államai veszik fel a küzdelmet támadóikkal. Összefogni Európának most már valóságos életkérdés s ami életkérdés, az meg szokott valósulni. Ennek a fokozatos fejlődésnek a képe bizonyítja, hogy Arany pesszimizmusa nem igazolt. Európa területén folyton kevesbedik a háború. A 19-ik században már sokkal ritkább, mint a18-ikban. S hovatovább lehetetlenné válik. Nincs igaza Kiss Józsefnek, hogy »örök a bestiac, lépésről-lépésre haladunk, hogy emberebbé váljék az ember, s ebben legnagyobb érdeme van az Egyháznak; Láttuk a történelem kézzelfogható bizonyításában, hogy a keresztény békeeszme folyton él, hat, s óriási eredménye van.