Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-09 / 41. szám
XIV. év Zafiacqerwcefl, 1913. október 9, 41. szám - £+6ü»ttési ir : 5.) ént i kot. 04 f ?ál ÍTM 2 kor . 04 f fíajyeürs I kor. 04 f Sjyas *sása 6 Sllér. & 2E & J? ic © B 2S ti Zi. Scor-xrá-blb- Lajos Hirdetéstk dijs megegyezés szerint. Nyilttér sor* 1 bor Szerkesztőség kiadóvatai Wlasics-ntcís 8. f LENGTBL FEBENCZ M-AN^BTAREAK S ^ BOHEÉÍ.T STÖEGT lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Október. Október 6, vagy október 10, avagy október 1-tól 31-ig akármelyik nap: nem fontos különbség. Aradon, Pesten, Pozsonyban, Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyt ömlött ki a vérök: csaknem egyremegy ez is. Aztán ha itt tizenhárom, amott csak egy, tul három, odább száz, összesen csak a névvel felsorolhatok is ezeren valának vértanuk: ez sem lényeges különbség. Bistosan hibáztak valamit. Legalább is — szelídebb kifejezéssel: taláa tévedtek. Legalább is ezen a nézeten volt Gróf Tisza István miniszterelnök, mikor tavaly az aradi tizenhárom vértanú emlékünnepélyén beszédet mondott. Azt a nézetét fejezte ki, hogy ezek az emberek tévedtek. Lehet, hogy ez, vagy az. De a részletesebben kutató történetirónak a szava döntőbb lesz. Vájjon azok is tévedtek, akik Nagyeny:d körül ötezeren haltak meg egy éjszakán? S az a másik ötezer is tévedett, akik Felvincz és Zalalna körül haltak meg vasvillák ütéseitől? Tévedett az a papi leány is, akit lábánál fogva akasztottak a fára s feje alá tüzet raktak? TéveJett az a magyar anya is, akinek a hasából fejszével vágták ki a gyermeket? Tévedett, aki Turiaba és aki Rodostóba futott? Tévedett, akit a termopü'éi sziklához vertek? Tévedett, aki keresztre feszittette magát? Nrm. Ezt mindenikről nem mondanám el. Ámbár, hogy tévedhet mindenki a saját bölcsességében. Griünwald Béla es a vármegye. Eötvös József születésének jubiláris évében fölelevenül a uagy államférfiú legnagyobb tanítványának Grünwald Bélának alakja is, aki a centrálistáknak, Eötvös legszűkebb politikai körének, politikáját o ytatta tovább. Grünwald Bélában nincs meg Eötvös sokoldalúsága, csak néhány politikai kérdés felé irányítja tekintetét, de ezeknek minden legapróbb rés letét megvizsgálja s a részletek pontos ismeretéből alakul ki politikai programmá. Különösen két prol.léma foglalkoztatta gondolkodását: a nemzetisé kérdés és a vármegye ügye. Mindakettőt gyrkorlati működéséből ismerte. Mint nemzetiségi vármegyének, Zólyom megyének alispánja, alaposan megismerte a nemzetiségi kérdést, de alkalmat szerzett arra is, hogy a vármegyei szervezetnek mélyébe tekinthessen, előnyeit és hibáit megállapíthassa. A nemzetiségi veszedelem elhárítását a magyar politika legsürgősebb feladatának tekintette. Nem adott fel semmit sem az ország hagyományos nemzeti programmjából, de azt hirdette, hogy a nemzetisegi kérdés megoldásáuak minden más törekvést alá kell rendelni. „Amint a dolgok ma állanak, a magyar állam nagy nekünk s ugy bityeg fityeg rajiuak, miut a megcsappant emberen a ruha, amelyet kövér korában viselt" mondja ta'áló Azonbea téved a magyar közönség abban, hogy nem irja, nem tanulja P ennélfogva nem is ismeri saját történetét, különösen oknyomozólag nem, és célirányosan nem. Téved a magyar közönség abban, hogy a hálát, a köszönetet és a kegyeletet nem ápolja szivében eléggé, akkor, amikor a tizenhárom halál helyén a Maros parti réten van ugyan egy darab kő, amilyent -tedvencz ölebének emlékére is emeltethet akármelyik asszonyság, s ezt a követ is hozzáférhetetlen sáros árkok s vad bozót-burjánok köritik. Téved a magyar közönség abban, hogy testilelki elernyedtségét egészséges állapotnak tartja; hogy rendes életfolyamatnak tartja, amelyben van, ami pedig e b ry akaratától és öntudatától megfosztott, félálomban levő szendergőnek az állapota; hogy rendes életnek tartja azt a szegénységet is, amelyben csak márói-holnapra él, s főképen, hogy csak az abrakért él . . . Téved abban, hogyjnemzetnek tarthatni véli magát akkor, amikor magyarságának nincs tudatában. Vagy nem akar tudatában lenni. Zalaegerszeg közönsége emlékünnepélyt tart vasárnap, e hó 12 én délu'án, rz aradi tizenháromnak s Csány László vértanúnak, Zalamegye nagy emberének az emlékére, aki október 10 én halt meg bitófán, Ez az emlékünnepély magyar-voltunknak a tudatát ébresztgeti bennünk. Jöjjön el a közönség minél nagyobb számban erre a kegyeletes emlékünnepélyre. Borbély György. kösépi&kola felén Az elmúlt napokban sok szülő, — lett légyen bármilyen politikai meggyőződése, — elismeréssel mondogatta, hogy a kultuszminiszternek igen jó szeme van. S ik olyan dolgot látott meg, amelyet a gyermekekkel megáldott apák és aDyák régen sajogva tudnak. Azt például, hogy az elemi iskolából átlépni a középiskolába nagyobb ugrás, mint egy kiáradt folyót átugrani akarni. Azután, hogy valósággal Isten ellen való vétek a tiz eves gyereket Ciceró ősi nyelvére fogni és deklinácziókkal nyaggatni. Meg aztán azt is nagyon régen érezzük, hogy egy kicsit nevetséges is, meg ostoba dolog is, hogy Odeacker királyról többet tanulnak a középiskolákban, mint a berlini szerződésről, és hogy Himalája meg Davalagiri borzadalmas magasságát számokban inkább tudja a gymnasium növendéke, mint a maga határának halmát, hegyét. Az is egy régi sajgásunk, hogy a középiskolában a harmadfokú egyenleteket és a vele járó logarithmusokat jobban előveszik, mint a kamatos kamatszámítást, a természettudományokból többet tudunk az elméleti részből és alig tudunk valamit a kémiából. Az a rendelet, melyet a közoktatásügyi hasonlattal*) s azt követeli, hogy az ország egyedüli czélja legyen a megfogyatkozott nemzeti tartalom gyarapításával a bővé vált állami kereteket kitölteni. A kiegyezést is csupán ebből a szempontból itéli meg : „A kiegyezésben súlyos terheket vállalt magára az ország s nem kételkedett senki, hogy a nagy áldozatokat azért hozatták meg a uemzettel irányadó államférfiúi, hogy megnyerjék a kiegyezés által a nagyszabású nemzetiségi politika lehetőségét, egy áliam nagy eszközeit, melyek a magyarnak évszázadok óta nem állottak rendelkezésére oly mértékben mint a kiegyezés után." Az elért eredménnyel azonban sehogyan sem volt megelégedve. Az eredménytelenség okát az államférfiakban találja, mert „voltak és vannak államférfiaink, akik hatalmasok a parlamentben, a pártklubban, de nem volt olyan, aki hatalmas volt volna az országban". Véleménye szerint különösen két dologban hibáznak a magyar államférfiak. Egyik uagy hibájuk az, hogy nem tőrödnek a részletekkel, pedig „minden nagy eszme csakis a részletes keresztülvitelben nyer életet s e nélkül reál.s értéke nincs." Még nagyobb hibának tartja azonban azt, hogy az ország vezetői kitérnek a harcok elöl s a pillanatnyi békét és látszólagss sikert többre becsülik a nagy fáradságba kerülő vég*) Az idézetek GiüLWild Bélanak ebből a két művéből val .k: A Felvidék, 1878: Kossuth és megye, 1885. leges győzelemnél. „A chauvinismus, a uagyság 'mániája kis nemzeteknél, melyek világtörténelmi szerepet akarnak játszani, talán nevetséges sokak előtt, de többet ér annál a fásultságnál, a merészség és lelkesedés hiányánál, amely retteg a küzdelemtől s minden kis ellenségnek megadja magát" kiált fel jogos elkeseredéssel. A nemzetiségi veszedelem elhárítására egyik legjelentékenyebb eszközuek a vármegyét vallja. De nem a régi vármegyét, hanem azt, amely az uj kor szellemében fog megújhodni. A vármegyéről hirdetett nézeteivel csatlakozik leginkább Eötvös híveihez. Azt a munkát folytatja, amelyet Eötvös „Reform"-jávai megkezdett, aki azt bizonyította be a régi vármegyéről, hogy ellenkezik a haladással, az alkotmánnyal, a renddel, a szabadsággal és a nemzetiséggel. Grünwald Béla Eötvös tanításainak végső consequentiáját igyekszik lévonni, amikor vá!aszto't tisztviselő létére azt hirdeti, hogy a vármegye kezéből a közigazgatást ki kell venni és kinevezett tisztviselőkre kell bizni. A vármegyéről vallott lesújtó kritikáját ezekben a szavakban összegezi: „A politikában a tehetetlenséget, az állami közigazgatásban a korrupeziót s a közérdek elhanyagolását, a közjog hatósági kezelésében az önkényt, némely vidéken, ahol a magyarság kevés, a nemzetellenes mozgalom eszközét látjuk a megyében." A megyének alkotmány védő hivatásában nem hisz, mert „aki megszüntetheti az alkotmányt
