Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-27 / 48. szám

XIV. év, Zalaegsrazsg, 1913. november 27* 48. szám 5Kéa«i*tíri ir : Sjj ma 4 kor. 04 £ jfél évra 2 kor. 04 f £ sasira 1 kor. 04 f SJ-BE as.te 8 fiáié?. Bcerkesztl Z. Hoir^á/tlbL Lajos MurLinatársali; Hirdetések dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kot Szerkesztőség kiadóvata»: Wlasics-atcía 8, LENGTHI. FEEHNOZ BOHBÉLY A-TÖHG 3T lap'u ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Téli napol A szép hosszú ősz után bízvást várhatjuk a tél beköszöntését. A megbízhatatlan időjósok szerint kemény telünk lesz. És bár íagy lenne, mert a jé hossza tél után jobban remélhetünk egy téli fagyok nélküli tavaszt, mely Magyarország szőlő és gyümölcstermelésének az utóbbi évben jóformán véget vetett. A mezŐgazdassá»gal élő Magyarország a tél bekövetkeztével pihenőre tér. A munkaalkalmak agyszólván megszűnnek s a falukra ráül as unaiom, sok helyt az inség is. Ne nézzük közönyei a földaiiveiő nép tétlenségét. hanem sorsuk iránt való jó érzékkel segítsünk rajtuk. Segítsünk a telét gondné!küliebbé tenni. Valóban kevés fáradozásunk lenne ezze! és mélyreható ' szociális áldás fakad a nyomában. Kenyeret adhatunk & népnek, csak akarjuk. De hogyan lehetséges, hogy -a föidmives nép télen is keresethez jusson? Hogy hogyan lehet,, szeretnők a kérdéstevőt elvezetni azokba a háziipari termelő szövetkezetekbe, (van már belőlük az országban vagy száz) ahol a nép télen rendszeresen gazdasági háziiparrai foglalkozik. Minden helyen a háziiparnak azt a fájtáját végzik, amelynek nyers anyaga ingyen kéznél van. Ahol erdő van, ott a fát szerszámnak faragják; ahol nád, káka terem, ott alkalmas szatyorokat, tjukkeltetőket, párszáritókat, gyékénytakarókat fonnak; ahol fűzfa terem, ott kötik a gyümölcsös kosarakat, a hol kukoricacsuhé van, ott a szakajtókat, a kenyértartókat és egyéb ilyen, a háztartásban felhasználható tárgyakat kötnek. Milliókra megy a cirokseprőnek háziipari feldolgozása, hiszen egész hajórakományokat küldünk Amerikába; egyik bácskai termelő szövetkezet nyolcezer utazó kosarat szállított a mult évben Argentínába; & hegyvidéki lakosságtól egy millió darab nyirfaseprőt vett a íőváros; kórházak, elmegyógyintézetek s a magyar államvasút kitűnő és tömeg megrendelői ezeknek a háziipari tárgyaknak. Meglepő de bizonyo3 dolog, hogy ámbár mintegy százezer család foglalkozik hazánkban gazdasági háziiparral — mégis a gyümö!csko3srak nagy kontigensét Galíciából hozzuk be. Miért nem csináljuk ezeket itthon? Mért kel! idegenbe adni érte a pénzt? Miért ne foglalkoztathatnék mi a dolognélkűl való földmiveseket •> Beigazolódott dolog, hogy egy szorgalmas földmivelő család télen át háziiparból megkeresett három koronát, de az egykorona átlagos kereset egészen bizonyos. A ki a nép téli Éléséi ismeri, az tudja csak igazán, hogy a napi egy korona valósággal népjóléti tényező és ennek téli keresetében nem csigázódik, nem senyved el a napszámos, nem adósodik be, nem kénytelen előleget szedni a nyári aratási idő részére ; szóval megvan előzve és anyagi boldogulása előtt nincsen a terhes adóságok torlasza. Micsoda nagy dolog lenne, ha vármegyénk községeiben a gazdasági háziipar minél nagyobb lendüleletet venne. Kétségbeesve nézzük az Amerikába való kiözönlést, melynek egyik nagyon erős faktora a téli nyomorúságtól való félelem. Aki nyáron át arat, csépel és cukorrépát szed ősszel, annak ha télen egy kis háziipara van, jobb dolga van minálunk, mint a városi kishivatalnoknak. Különösen ha sikerfii a maga fészkébe vonulni, és ott ügyes felesége gazdasági mellékhaszonvételek által gyarapitja a család évi jövedelmét. De hiszen ezek mind ismert és régen bizonyított dolgok. Nálunk azonban az a baj, hogy a kedvezményes munkát kényelemszeretetből senkise vállalja. Megvagyunk győződve, hogy a nép javára üdvös dolog lenne valamelyes háziiparnak tanítása, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, hogy hol kell megindítani a lépéseket? Ebben akarunk tanácsot adni. A földmi velésügyi ministerium évenként az ország ötszáz községében háziipari tanításokat rendez. Az ügy élén Adler Rácz József miniszteri tanácsos áll, mint háziipari miniszteri megbizott. Neki kell irni, ha a községben valamely háziipari tanítást ingyen óhajtanak. Persze, a községi elöljárókban is legyen annyi áldozatkézség, hogy helyiséget, füttést és világítást ő adjon. A földmivelésügyi miniszter tanítómestert küld ki és ha csak kezdetben husz családtag tanulná meg a A gYárdián. A kis doktorné giggje fordult be a Komoróczyék udvarába, a kocsizörgésre figyelmes lett a háziasszony s mikor legkedvesebb barátnője érkezését látta, elébe sietett. Jó, hogy eljöttél, már magam akartam átmenni hozzád. Talán ismét.tőle jött levél, kérdezte a kis doktorné. Komoróczyné megrezzent s halovány arcza még sápadtabb lett, ami ki nem kerülte a barátnő figyelmét, s szakgatottan mondá, ó nem, egészen más, azaz levelet kaptam a lauzkoroni gvárdiántól, felvettek a kolostorba pár hétre, vagyis jobban mondva, ameddig nekem jól fog esni az ott létei, hogy megtámadt idegeimet gyógyíthassam . . . No, de kérlek, kerülj beljebb, s azzal karonfogta barátnőjét bementek a házba. Helyezd magad kényelembe addig, amig elhozom a tegnap érkezett levelet s aztán kérem őszinte véleméayedet e tervemhez, mert lásd a ta okos aszecskéd tanácsa nélkül már rég elvesztem volna. S azzal kilebbent a szobából. A magára hagyott vendég, elgondolkozva nézett £ tovatűnő asszony után, fájdalmas sóhajt fojtott ei, de a kitörő két könycseppet már nem tudta visszatartani, sajnálta a barátnőjét, mert látta szenvedését és látta, hogy az élet ostora is mint csapkodja öt egyre. Komoróczy a férj, egy magába zárkózott, rideg, szenvtelen férfi volt, aki feleségének sokoldalú tudását, inlelligencziáját cseppet sem méltányolta. Neki az átlag asszonyok egyike lett volna jó feleségül, aki könynyelmü természetével eltudta volna a férj durvaságát tűrni. Mig ez az asszony érzékeny lelkével mártírja a rideg életnek. Más asszony megragadta volna az első szimpatikus férfi ismeretségét és feledést talált volna annak társaságában, de ö még azt sem teszi. Pedig Adorján Pistának, a főváros egyik előkelő férfiának is szivét, lelkét rabolta el, okosságával és amikor a férfi már közeledett hozzá, ő egy rideg elutasító válasszal eldobta messzire magától . . . Nyílt az ajtó és belépett rajta Komoróczyné. Olyan volt mint egy teljes virágzásban álló rózsa, sötétkék szemeiben ott lobogott az a szenvedélyes láng, amely már az első találkozáskor, rabul ejti sok férfi szivét. E tekintetben benne volt az incselkedő gnóm, de ott tükrözött mélyén a fájdalom és szenvedés is. őrjítőén szép volt a fellobbanó lánggal, de eszményi az utóbbi nézéssel is, ilyenkor egy szótlan de sorokkal telerótt papírlaphoz volt hasonlítható szeme, ahonnan olyan jól lehetett olvasni. A levelet barátnője elé tartotta, aki egy betűt sem tudott onnan elolvasni, mert az lengyelül volt írva, felolvasta hát ő maga. Szinte belepirult az olvasott levél fordításába, a szép gömbölyű betűk s a titokzatos illat, mely onnan áradt, egy sejtéssel megragadta lelkét s amikor már a levél végére ért, szemeiben ismét ott lebegett az izzó láng. A doktorné mielőtt tanácsot adott volua, a levelet kezébe vette, s hosszan, tüzetesen vizsgálta annak szépen irott sorait, ránézett Komoróczynéra s kérdé, ismered személyesen is a gvárdiánt? Nem ismerem, lengyelben az igaz, hogy sok az ismerősöm, de a szerzetes főnökről sejtelmem sincs, hogy mint néz ki, bizonyára valami öreg szent atyus lehet, ki a kolostor hírnevét igyekszik továbbra is fentartani. Nekem a radziewi képviselő felesége ajánlotta e helyet, mint mondá, évente sok ideg és csúzos betegnek egészségét állítják helyre e szerzetesek az ők természetes gyógymódjukkal. S te jól tudod, hogy mennyit