Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-03 / 40. szám
4 MAGYAR PAIZS 1912. deozeraber 26. fj A Csány-szoborra való EJÍ vezetője a következő oMM^ Kedves Kollégám 1 Tisztelt Barátom és Uram I Elküldöm levelemet Zalavármegyében mindenik tanítóhoz. Szeretném, ha szivetekhez és értelmetekhez tudnék férkőzni evvel az egyszerű levelemmel. Egyszerű a kérésem, de nagy a tartalma és megbecsülhetetlen a czélja. Szenteljetek egy órát tanitás közben, csupán egyetlen egy órát, Csány Lászlónak, nemzeti vértanunknak, egyik zalai hősünknek az emlékezetére, — egy történelmi órát. Bizonyára nem ütközik ez semmiféle iskolai szabályrendeletbe, semmiféle felsőbbségi tilalomba. Miért is ütköznék? Hiszen az aradi vértanuk emlékére istentiszteletet tartunk a templomokban; az iskolákban esztendőkön át tanuljuk és tanítjuk az idegen isteneket: Zeüszt és Hermeszt, Juppitert, Junót és Diánát; tanuljuk és tanítjuk az idegen hősöket, még a hazaárulókat is: Ephiáltészt és Alkibiadészt és a jobb vértanukat: Horatius Coclest és Mucius Scaevolát. Hát megérdemel a mi szivünkben egy órai megemlékezést a magyar vértanú is. „Avagy nem méltó é, hogy a haza szivében hordja annak emlékét, ki a hazát szivében hordozá?" Kérdezi Petőfi Sándor. Majdnem egybeesik október 6. és október 10. Nagyon ismeretes október 6. az aradi tizenhárom vértanúról. Szoktuk is ezt a napot s ezeket a hősöket többször említeni. Kevésbé ismerjük 10-ikét. Ekkor halt vértanú halált Gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar minisztériumnak elnöke, s ekkor halt borzasztó kötél-halált Csány László közlekedésügyi miniszter. Ezek között is Csányt ismerjük s emlegetjük legkevésbé. ítt Zalában is. Holott Zalában őt kellene leginkább ismernünk, mert Csány László zalavármegyei ember volt. Azért mondom, hogy szenteljünk egy órát, itt Zalában, egy iskolai órát, a magyar történelemnek és Csány Lászlónak. Ám összeköthetjük október 6-át, október 10-ével. De ne juttassunk elenyészőbb szerepet saját zalai vértanunk emlékezetének. Legyen egy órai ünnepféléje a gyermeknek, amelyen pzonban sokat tanulhat is . . . Mondjátok el a gyermeknek a többek között, hogy derék nagy családja volt ennek a Csány Lászlónak és gazdag volt a családja. Kihullott a vére, szétment a családja, elpusztult minden vagyona, ugy, mint a Rákócziaknak, a Zrínyieknek s még sok ezernek, azért, hogy nekünk többi magyaroknak elvet, hitet, szabadságot, boldogságot igyekeztek szerezni. Fényes, nagy hirü család voit a Csány családja, már Mátyás király korában. Rokonságban volt a lángeszű Zrínyiekkel, a legvitézebb katona családokkal: a Püspökyekkel, Dőryekkel, Bezerédyekkel stb. Kezdetben maga is katonapályán működött, mint Gróf Széchényi István, de mint Széchényi, ő is otthagyta a katonaságot már főhadnagy korában s Zalavármegye gyüléstermében első emberként szerepelt emlékezetes szónoklataival s 1848 előtt a 48-as eszméket, Kossuth Lajos országát, hirdette megyeszerte: a jogegyenlőséget, a közös teherviselést, a jobbágyság felszabadítását, a közművelődést. Mikor Jellasich betört az országba, a Dunántul Csányt tették ellene kormánybiztosnak; de az erdélyi magyarokat nagyobb veszéllyel fenyegették a fellázadt oláhok s most oda küldötíék kormánybiztosnak s mikor az ország lángban égett, országos főkormánybiztos, s majd közlekedésügyi miniszter lett, és még mindig volt ideje rá, hogy Kossuth Lajos kormányzóval süriin érintkezve tervezze és építtesse a nagy Magyaralföldön a vasutakat, a közlekedés és művelődés ereit. A világosi fegyverletétel után aki tehette, mindenki futott, menekült, csak ő nem. Példát mutat evvel is, azt mondá, a későbbi nemzedéknek, az ifjúságnak, hogy miként kell halálig megáliani az igazság védelmében, a nemzeti jogoknak a védelmében. A függetlenséget, a nemzeti jogot védelmezte letiport tehetetlenségében, halálával is. Mert ő is ugy tartotta, hogy a nemzetnek a joga, tudniillik az önálló, szebb élethez való joga, a szabadsághoz való joga, mindennél nagyobb, szentebb és hatalmasabb, ami a világon van. Igy tanította ezt minden időknek gyiiités érdekében a Magyar Paizs levelet intézi a zalai tanitókhoz. minden bölcs embere mindenkor s igy fogja tanítani ezután is mindörökké . . . S Csány László minisztert, 1849 október 10-én az úgynevezett Neugebaudéból kivitték és felakasztották. Halála előtt azonban - még szólott vagy két szót. Hadi birái gúnyolódtak vele. Hiába daezoskodik — mondák, — társa is a szemétdombon halt meg. „Az is hazám földje", felelte Csány. S mielőtt a kötél megfojtotta volna: megcsókolta a kötelet, evvel az igével: „Hazámért ezt is szívesen." Báró Eötvös József a Csányak hazájáról irta, hogy: a „Bátrak hazája." Kedves kollegám! Ifjú vagy öreg Barátom! szenteljetek egy órát a tanuló ifjúságnak az emlék ünneplésére, a magyar történelem tanulására, a kegyeletnek, a hálának s a köszönetnek a tanítására, hogy voltak, éltek s meghaltak elődeink, akik nagyok, nemesek voltak s meghaltak miérettünk. De szenteljétek ezt az órát egyúttal a köszönettel járó áldozatkészségnek is a tanítására és gyakorlására Mit akarok evvel mondani? Gyűjtsetek össze ezen az órán minden tanulótól egy-egy fillért Csány László zalai rettenhetetlen vértanunknak a szobrára. Nem lehet, hogy ez lehetetlen legyen. S az sem nehéz, hogy mindenik kollégám akár igy, akár ugy, egyetlen egy koronát beküldhessen. A czélra ezt az eszközt kitűnő könnyűnek tartom s az eredmény mégis felséges. Talán sokan nem ismeritek még ezt a mozgalmat, akik talán később, nemrég kerültetek Zalába. Elmondom hát rövidesen. Ezelőtt nyolez évvel kezdtünk hozzá, szerényen, csendesen, hogy pénzt gyűjtsünk a Csány szobrára. Megható volt, amint kezdetben jobbára iskolás gyermekeknek s iparosinasoknak apró filléreiből összealakult előbb néhány száz s aztán néhány ezer korona Ez vol a kezdet s nem más. És ez a jelige: „Porszemekből szikla alakul." És még az az elv, hogy nem baj, ha lassan is, ha csupán csak fillérekből gyűl is, még jobb, mert igy minél több ember, mindenki részt vesz benne, a gyermek is, a koldus is, — mert az övéké is a jog s a szabadság; az erény gyakorlását előlök se zárjuk el. S különösen á gyermeké a jövő, az élet, s a nemzeti dicsőség. Nós, most van 30 ezer koronánk. Még csak néhány 4—5 ezer koronára van szükségünk. A határidő már ki ván tűzve, egy vagy másfél esztendő multára. Egy jó nevű, szép tehetségű szobrász-művész, Istók János, késziti a nagy emberhez méltó nagy és diszes emléket, mely Zalavármegyének erkölcsi erejét növeli. Hát gyertek, segítsetek, nem nagy erővel, de okos szellemmel és erkölcsi bátorsággal. Az ilyen nemzeti emlékek, épen ugy a vallási, erkölcsi s más országos emlékművek kötik össze az együvé tartozó embeket, a nemzetet s tartják fenn a hazát. E kis garasokkal a nemzetnek nagy szellemét, erkölcsét, lelkivilágát és erőit gyűjtögetjük össze ezekbe az emlékművekbe. Már pedig, mint olyan sokszor, most is tapasztalhatjuk, miként czondorlanak és foszladoznak a, nemzet erői. Jó, ha rá hallgatunk Vörösmarty intésére: „Ébren légy magyar; őrt ki fog állni, ha nem te, hazádon?" Gyertek hát, segítsetek. A mü ugy is befejezéshez közeledik. Lelkivilágotokból a mennyi fényt adtok a megalkotandó műhöz, tízszeresen, százszorosan szebb fényben fogja ő azt rátok visszasugározni. A szoborbizottság elnöke Bosnyák Géza orsz. képviselő, alelnöke Dr. Thassy Gábor vármegyei főorvos, pénztárnoka Simitska János. A gyűjtésre a belügyminiszter úrtól engedélyünk van. A gyűjtéseket erre a czimre küldjétek: Csány szoborbizottságnak Zalaegerszeg. A Magyar Paizs lapban, mint kezdettől mindig, minden egyes gyermeknek minden egyes fillérét pontosan nyugtázzuk. Hazafias és kartársi üdvözlettel Zalaegerszeg, 1912 október 2. BORBÉLY GYÖRGY tanár, a szoborbizottság titkára, a Magyar Paizs szerkesztő-társa.
