Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-18 / 16. szám

1912. márczius 28. MAGYAR PAIZS 18 virágba szökteti, — valami változás esik meg rajtunk is. Vérünk mintha gyorsabban keringene, gondolataink mintha derültebbek volnának az áprilisi, májusi illatok érkeztén. Az élni szeretés, az élethez való ragaszkodás tavaszi metamorfózisa ez, mintha az a titkos erő, mely a vén fűzfának ágaskodó fürtéit meghajlítja, az embert is érintené tavasszal. Kevesebb a halál és az öngyilkosság. Kevesebb patentet adnak szabadalmakra és telisted tele lesznek a szerkesztőségi papiroskosarak — költeményekkel. De ezek régi dolgok, kár lenne őket csépelni és az öreg Carleile haragját felkölteni, a ki élete végéig nem tudta megérteni, hogy micsoda tehetség adódott az újságírónak, akinek a muszáj inspirácziojára állandóan — üres szalmát kell csépelnie. Véleményünk azonban az, hogy nem csépelünk üres szalmát, mikor tavasztáji legnagyobb tanuságként arról a „\a bank" rói beszélünk, melyben a nemzet minden rétegének megélhetése elrendezve van. Már kaptunk Ízelítőt abból az ijedelmekből, melyeknek még ebben a tavaszi időben — sajnos — nem egyszer részesei leszünk. Az áprilisi fagyot értjük, mely hamar a virágba szökő gyümölcsnek egy részét elvitte. Sajnos, a mi középeurópai ingadozó időjárásunk során lesz még depresszió elég s nem csak a kajszi, de más is elfog fagyni. És majd juniusban elég lesz egy juníusi meleg nap, a rettegett hőütés és oda lesz az emberek vetése. Az egyoldalú mezőgazdálkodásból élő országok existentiája a bizonytalan időjárástól feltételeztetik. Mondhatjuk, hogy ez va bank játék a sorssal. Vane belőle kivezető? Felvehetjük-e a küzdelmet az elemekkel? Enyhithetjüke az időjárás borzalmas kártevését? Megakadálzozhatuuke egy nemzeti szerencsétlenséget? Ezt nem; de azok a mezőgazdasági államok, ahol ipar is van, a nép eiisteatiája nem oly koczkázatos. Azért kicsi és nagy szerencsétlenség, mely a termőföld áldását részben vagy egészben elviszi, legyen arra jó, hogy mindazok, akik a nemzet millióinak sorsát irányítják, vessék gondolatukat arra a régi czélra, hogy nekünk az egyolda'u mezögazgazdasági államnak ipart kell teremtenünk. Gondoljunk csak rá, hogy egy emberöltő választ el az alföldi aszálytól és apáink ki nem fogynak annak szomorú elbeszéléséből, hogy ez a gazdasági csapás mennyi embert tett tönkre és mennyire visszavetett embertömegeket évtizedekre, közállapotunkat soi?á zsibbasztotta egy elvesztett csatának minden nyomorúsága felidéződött azért, mert elmaradt a májusi eső, juniusban sem volt csapadék, nem volt mit aratni s a tartós szárazságban megrepedazett a tőid. Nincs utálatosabb ember mint aki a iövő veszedelmét Hióbként felidézi; Ez a szélcsap legény egy időben Szabó Julist is megkörnyékezte. De amikor a leány észrevette, hogy csak játszani akar vele, hát rövidesen kiadta az útját neki. Most, hogy faluban már készültek a Molnár Gábor és Szabó Julis lakodálmára, hát ez a Szárnyas Pista, valami legényirigységből, még egyszer odabeszélt a Szabó Julisnak s most már azt mondta neki, hogy elveszi feleségül is, ha hozzá megy. Szabó Julis azonban kereken visszautasította őt. Különben is, — amint mondta neki a leány, — ő Molnár Gábort szereli, már a vőlegénye is és emellett a dolgos, szorgalmas ember mellett meg fogja egész életén át találni a boldogságát. Azzal ott hagyta a bádog-Krisztus előtt a bámuló legényt. Szárnyas István aztán, valami nevetséges bosszúvágyból elhatározta, hogy elveszi a legelső leányt, aki kijelenti neki, hogy a felesége lesz. Hanem egyik csúfság a másik után érte. Mert amint elkezdte a számításba vett leányok körüludvarolását és házassági ajánlatot tett nekik, egymásután három leány is kikosarazta őt. Igy visszatért a legény ahhoz a tervéhez, hogy Bánky Borcsát veszi el feleségül, akit még nem kért meg. Hát csak lassankint ismét össze kezdtek járni, hol a Bánky házában, hol meg az egyik vagy másik rokon házánál. Molnár Gábórékat már éppen harmadszor hirdette ki a pap a templomban. Bánky Borcsa csak egyre halaványabb, szomorúbb lett, amint ez a lakodalom közeledett. Csak bánkódott, egyre könnyezett otthon magánosságban, ha nem látta senki, mert a fájdalmát nem akarta kivinni nz utcza kíváncsi szemei elé. Meg aztán azt is gondosan kerülte, hogy Molnár Gábor megtudja az ö szomorúságát. de nines könyelmübb ember, aki olykor 1863. év borzalmaira nem gondol abból a czélból, hogy megenyhítse ezt a csapást, ha ráméretnék « kor bűnös gyermekére megalázkodás, felocsudás, kijózanodás czéljából. Nincs más remedium, nincs más kivezető, mint olyan kenyérkereseti ágazatot is a nemzeti erőnyerésuek megnyerni, melyek nem függnek esetlegektől, véletlenségtől, felhők járásától, hanem tisztán tudástól ós munkától. Valami haladás van ezen a téren, ámbár éppen az osztrák fővárosban eldicsekedni vele nem opportumus; de ez kevés. Ne csak állami hatalom fejlesszen nálunk ipart; de főleg a nemzeti közszellem, melyet a sajtónak kell irányítania. Ezek a gondolatok rajzanak agyunkban, „az elcsépelt szalmrv", melyet éppen a magyar közönség indolencziájából hányszor kell még a nemzete sorsán aggódó szürke újságírónak végigszántania papirosán. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg város rendőrkapitánya mint rendőri büntető biró. 1912. kih. 198-4. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a fenti számú jogerős Ítélettel elkobozni rendelt minta gyűjtemények 1912. évi április hó 20-án d. e. 11 órakor a Zalaegerszegi rendőrkapitányt hivatalban megtartandó nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek eladatni fognak. Zalaegerszeg, 1912 április 11-én. Zalaegerszeg r t. város rendőrkapitőnyától. 820. rkp. 1912. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város 2566. kig. 888. sz. érvényben levő köztisztasági szabályrendeletének 1. §-a, illetve a varos polgármesterének 7244. 1911. számú véghatározata értelmében felhívom a város közönségét, hogy gyalogjárdáikat folyó évi április hó 15-től kezdődőlég naponként reggeli 8 óráig előzetesen felöntözve söpörtessék le. Ezen rendelkezés megszegése kihágást képez a hivatkozott szabályrendelet 23. §-a értelmében 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén 2 napig terjedhető elzárással büntetendő. Zalaegerszeg, 1912. április 12-ón. Mesriczky Jenő h. rendőrkapitány. Heti hirek Helyiek. Április 1-én uj évnegyed kezdődött. A Magyar Paizs olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. A tüdőbetegekért. A főispánnak már a múltkor is jelzett programmjából egy pont már a megvalósulás felé tart. A tüdőbetegeket gondozó egyesület megalakulása a jövő héten egy előzetes értekezlet keretében befejezett dologgá válik. Egyelőre az alakulás elvi kimondása mellett a szervezők értekezletet tartanak, melyre nézve kibocsátott meghivókkal most hívják össze a városi társadalom minden rétegének képviselőit. A végleges alakulás a jövő hónapban fog megtörténni. A meghívót itt közöljük: Megyhivó. A „Zalaegerszegi tüdőbeteg gondozó Egyesület" előkészítő bizottsága f. évi április hó 24-én d. u. 4 órakor a városház-közgyűlési termében alakuló értekezletet tart, melyre t. Czimet van szerencsém tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1. Az „Egyesület" megalakulása. 2. Az alapszabályok megvitatása és felterjesztése jóváhagyás végett. 3 Ideiglenes elnök, titkár és pénztárnok választása. Kelt Zalaegerszeg, 1912. évi április hó 18-án. Az előkészítő bizottság nevében Dr. Bálás Béla, főispán. Gyüjtsünk a Csány szoborra! Vizlendvay Sándor Duzsnak 100 K f. Kovács János főerdészDamása 20 „ Dr. Szekeres József Nagykanizsa .... 5 n n Lakner Vidor Hahót . . 2 „ 50 Nagy Lajos Nova ... 2 „ Koller István az 1212. sz. iven Alsórajk 20 „ Lugmayer Ferencz tanitó a 60. sz. iven Zalamihályfa: Áll. el. népiskola tanulói Mihályfa 1 K — f. Kosa Ferencz gyűjtése az 1130. sz. iven Kerkakutas: Bálint István -—-20 Zsupán István —"25 Kósa Ferencz 1-— Fentős István —"25 Hajdú István —'20 Borsos Sándor —-25 Németh Károly —20 Kósa István —"25 összesen : 2'60 Közben az apja asszony-testvérei ismét összefogtak és más legény hiányában megint a Szárnyas Pistára vetették ki a hálójukat. Aztán eleinte kerülgető ravaszsággal, később mind nagyobb vehemencziával megkörnyékezték vele Borcsát. Elkezdtek szépeket hazudni neki a legényről, hogy már megjavult, hogy alig jár már csak vasárnaponkint a kocsmába. Arra pedig már nem is akartak emlékezni, hogy mikor udvarolt utoljára a más feleségének. És addig beszéltek, a szomorkodó leánynak, amig ez hinni kezdett nekik. És aztán, amikor Borcsa egy napon, a sok asszonyi zaklatás és mézesmázos beszéd után, inkább csak azért, hogy szabaduljon tőlük, végre kijelentette nekik, hogy: — „hát nem bánom, . . . elfogadom a Szárnyas Pislát . . •", akkor az asszonyok sietve elterjesztették a hírt, hogy Bánky Borcsa és Szárnyas István egymásé lssznek. Az eljegyzést is ők maguk siettették és arra a vasárnapra tűzték ki, amikor Molnár Gáborék fogják tartani a lakodalmukat. Hanem a Borcsa jszive csak egészen idegen és hideg maradt ettől a frigytől. IV. A várakozásos vasárnap elérkezett. A templom kertben már kotán reggel ünnepi ruhába öltözött gyerekek játszadoztak a kő Krisztus szobor körül. Később a felnőttek is mind nagyobb tömegben gyülekeztek oda, mert tanúi akartak lenni a Molnár Gábor és Szabó Julis esküvőjének, akiket mind a kettőjüket szerettek a faluban. Lassankint megtelt az egész templomkert a festői viseletbe öltözött hivőkkel s amikor beharangoztak, a sokaság mind betódult a templomba a fiatal pár és a násznép után. Az orgona-játék az egyházi énekek kíséretében szent áhítatot csalt elő a hivők lelkéből. A buzgón magába mélvedő, félhangos imádkozásnak zsongása morajlott végig a mélyhajókás, öblös bolthajtásu, magas mennyezetű templomban. Már a pap is javában czelebrálta a misét, amikor egyszerre az aranycsöngetés után felmorajló könyörgés szavába, az ima áhítatába kívülről, a széttárt szárnyú közös ajtón át, besikolto't egy kétségbeesett suhancz-hang: . . . „Bánky uram I . . . gyüjjön ki tüstént, ... a Borcsa leány beleölte magát a kútba I.. . s aztán hangos jajveszékelésbe csuklott el a hangja. A tempbmban egyszerre elhallgatott az ima s az áhítatos arczokra odadermedt a megdöbbenés torz rajza. A padokról gyorsan felkeltek a fiatalabbak és tapintatlan lármájukkal megzavarták a magukba mélyedt öregek áhítatát. Az öreg esperes éppen összeeskette Molnár Gábort és Szabó Julist s amikor elvégezte velük a szertartást, összekulcsolt kezekkel, föl az égre tekintő szemekkel, szinte remegő ajakkal mondotta, a kifelé tódaló hivők profán zaján át, az Urnák: „ ... és fogadd be kegyelmedbe a most Hozzád megtérő fiatal bűnös leányzó lelkét Amen!" Mindenki megértette, hogy ez a pásztori fohász a szépséges Bánky Borcsa lelke üdvéért hangzott el ottan.