Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-21 / 47. szám

1912. november 21. MAGYAR PAIZS különben bélyeg és jogilleték, szóval bárminemű az egyenes adók módjára beszedendő tartozásaik­kal hátralékban vannak, hogy ebbeli tartozásaikat 8 nap aiatt különbeni végrehajtás terhe alatt a városi adóhivatalnál okvetlenül befizessék. Zalaegerszeg, 1912 november 21. FÜLÖP, h. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város rendőrkapitányi hivatala. 2490. rkp. 1912. Hirdetmény. Köxhirré teszem, hogy Zalaegerszegen 1 drb pénztárca találtatott pénzzel. Igazolt tulajdonosa a rendörkapitányi hivatalban átveheti. Zalaegerszeg, 1912 november 19. ZILAHJ, rendőrkapitány. Heti hirek Helyiek. Vármegyei közgyűlés lesz dec. 9-én, mely­nek előkészületeire a következő meghívót bocsá­totta ki a főispán ur: Igen t. állandó választmányi tag uri A folyó évi december 9 én tartandó törvényhatósági bizottsági rendes közgyülére a nagykanizsai r. t. városi gyámpénztári 1911. évi számadások megvizsgálása céljából az állandó választmány ülése f. é. november 23 án, a köz­gyűlésen felveendő egyéb ügyek tárgyalása végett pedig 1. é. december 2 án d. e. 972 órakor fog a vármegyeház gyüléstermében megtartatni, mely ülésekre igen tisztelt választmányi tag urat tisz­telettel meghívom. Zalaegerszegen, 1912. évi november 16. Dr. Bálás Béla sk., főispán. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Kardos Samu és családja a kaszaházi vendéglő kertben való tekeversenyből 6 K — f Baján György és Stefler László III. gimn. tanulóktól talált pénz Zalaegerszegen 20 f. Mai gyűjtésünk .... 6 K 20 f. Hozzáadva a múltkori (32806 K 09 !) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 32806 K 09 fill. A Kardos S. 6 koro­nájának az a története hogy a bizottság titkára hat itt maradt szobor­tervet kiállított hat ven­, déglői kertben s erőltette rájok a tekeversenyt. Ez azonban két év alatt sem sikerült. Sőt a szobrocskák többnyire pusz u'.ásnak indultak. A kaszaházi kertben levőt pedig épen pozdorjává forték egy éjje­len némely utczai duhajok. Megelőzőleg be­gyült volt rá a tekeversenyen 6 K. De ebben csak Kardos S. és családja tagjai vet­tek részt a titkárral, akik kőzött az esetle­ges győztes már hiába is igényelné a szob­rocskát. Ellenkezőleg a begyült 6 koronát ellenszolgáltatás nélkül szmsen felajánlják a szoboralapra. Valószínű, hogy a többieknek is ez lesz a sorsuk. Tisztelettel kérjük azokat, akiknek a ta­vasszal küldtünk gyüjtőiveket, szíveskedje­nek egypár fillérrel beküldeni még ebben az évben, mert a belügyminiszteri eDgedély csak egy évre szól ezen az iven. Közöltük s bevételeztük SzoEdy László zalaszentbalázsi körjegyzőnek gyűjtött 5 K-át. A gyűjtő-ív később érkezvén meg, itt közöl­jük akik az 5 koronát adták: Varga L. István . . • . 2 K — f. Récsei Miksáné . . • • 2 „ — „ Stampf Mihály . . . . 1 » — » Városi közgyűlés volt hétfőn délután és még­sem volt. Főbb pontokban a költségvetésről lett volna szó és tárgyalás. Dr. Korbay polgármestert betegsége akadályozta a megjelenésben és elnök­lésben. Fülöp József főjegyző, helyettes polgár­mester nyitotta meg a gyűlést. Udvardy Vincze és Udvady Ignácz fölszólalt a költségvetési pont­nál, megemlítve azt, hogy az 1911. évről maradt fölösleg nem szerepel a költségvetésben s igy ez akadályozza a pótadók meghatározását. Java­solják, hogy halasszák el a tanácskozást. A köz­gyűlés jövő hétfő délutáojára halasztotta a költ­ségvetés tárgyalását, mely alkalomra beillesztik az előbb emiitett aktív maradékot. — Mi külö­nösnek tarljuk ezt a dolgot azért, mert ez a költségvetési munkálat, amelyik ma a közgyűlés elé jött, már keresztül ment nemcsak a tanács­nak, haDem a bizottságoknak is a rostáján, főként a pénzügyi bizottságnak a rostáján s abban a bizottságban voltak azok közül, akik ma helyte­lenítették a hiányos összeállítást. Néhai Erzsébet királyné halálá nak évfordu­lóját kegyelettel ünnepelték meg az iskolák ez évben is november 19 én, emlékbeszédek tartá­sával és szünettel. A templomi istentisztelet után iskolájukban gyűltek össze a tanulók s emlékün­nepélyt rendeztek. A főgimnáziumban Takács Jó­zsef énektanár vezetésével alkalmi gyászdalt éne­kelt az ifjúság. Baján György III. oszt. diák alkal mi költeményt szavalt és Martin Ernő tanár a tanuló ifjúság előtt szép emlékbeszédat tartott, melynek elejéről és végéről közlünk egy kis részt. Martin tanár beszéde többek között igy szól. Kedves tanulóit jak! Gróf Széchényi István, a legnagyobb magyar Petőfi mellett, „Ein Blick" cimü müvében, mely­ben az örök gyalázat poklába veti a szolgalelkü Bachokot, a vérszomjas Schwarzeubergeket — még mélyebb gyűlölettel és gyilkolóbb satirával, mint Dante az ó ellenségeit — futólag említi azt a reményt, melyet a magyarság a császár házas­ságához fűzött: Der Kaiser verband sich mit einem reizenden weiblicben Wesen^voll Leben Schönheít und Frische die Volker hofften . . . Az ide vonatkozó mondat lefordítva igy hangzik: A császár házasságot kötött egy elragadó női te­remtéssel kiben életkedv, szépség és üdeség is volt s a nép remélte stb. . . . Igen a magyar­ság remélte, hogy az a boldogság, mit ez az igéző női teremtés nyújt a császárnak, az em­bernek, a magyar nemzet boldogságára is emlé­kezteti majd az uralkodót. A remény bizony egy­hamar nem teljesült; rosszul felfogott állami ér­dekek, az a hizonyos hagyományos politika még egy egész évtizeden keresztül hátráltatták az egyetértést a nemzet és uralkodó között; Széche­nyi szerint minden továbbra is hideg és merev maradt, mint a jégbe burkolt vas. De ujabb politikai alakulások ezeknek kény­szerítő hatása végre mégis ujabb állapotokat te­remtett, megtörtént a koronázás s ekkor az el­lentétek kiegyenlítésében nagy része jutott annak a finom, érzékeny női léleknek, kit a gondviselés királyunk oldala mellé rendelt, Erzsébet király nénak, ki ekkor egyéniségének elragadó vará­zsával legelső és legfőbb tényezője annak, hogy az uralkodót és nemzetet a szeretet szálaival kösse egymáshoz. A magyarság reménysége, melyet Széchenyi szerint a nemzet az uralkodó házasságához kötött, ha később is, ha évek múlva is, mégis teljesült; hálás magyar szivünkkel ime a mai napon is bizonyságot teszünk róla. . . Előadását igy végezte: Irántunk való szeretete a koronázás idején nyilvánult a legmeghatóbban. Igen érdekes és jellemző jelenetet jegyeztek fel ez aikalommri, j mely királyunk s királynénk s Deák Ferenc kö- | zött folyt le a koronázás napján; Deák a koro- \ názás napjának délutánján felindulását, kipirult arccal, alig tudva elpalástolni jelenik meg két barátja elótt, kik lakásán várták s tudakozódtak az iránt, hogy, hogy fogadta őt a király? Hát mit szólott a király s a királyné? Mi közötök hozzá ? Hát köszönték a kiegyezést s aztán be- , hozták a gyerekeket. Mily fenséges példája ez egyrészt a haza bölcse szerénységének, de más­részről ki no sejtené itt, hogy a királynő ily megható módon akart hálát mondani annak, ki­nek nagy jelleme kizárt mindenféle megjutalma­zása — Épen ily módon hálálta meg Jókai Mór­nak azt, hogy ez egy rogényét neki ajánlotta. A regényt személyesen elvitte s a fogadás végén igy szólt kozzá: „Várjon ön, megmutatom önnek a kis leányomat" s azzal kinyitva a mellékajtót, beszólitá a magyar dajkát, ki csipkés pólyában ringatta a kis királyleányt, Mária Valériát. Erzsé­bet királynő a dajka kezéből karjaira vette a mosolygó kis gyermeket s arcához emelte. „Ez a pillanat volt életemnek legszebb jutalma" — irja Jókai. Számos jelenetet mondhatnánk el életéből, me­lyek mind bizonyságai nagy szeretetének a ma­gyar nép iránt. Nemcsak a magyar főranguakka), de a néppel vsló érintkezéséből is tömérdek eset bizonyítja ezt s a politikában is — amennyire ezt helyzete engedte — ugy a kiegyezést köz­vetlen megelőző időkben, mint azután igen sok­szor mutatkozott be, mint a magyar nemzeti ér­dekek hathatós páitfogója és közvetítője felséges férje előtt. Élénken érdeklődött művészi és iro­dalmi életünk iránt, állandó magyar felolvasóuőja volt, kit — mint többször mondta — barátnő­jének tartott. Rudolf trónörökös halála annyira megtörte, hogy ezután folyton utazásokban keresett vigasz­talást szenvedő lelkének. Gyászruháját többé nem tette le. Visszavonult mindentől és fájdalmának élt, hasztalan igyekezve kitépni a tövist, mely szivét marcangolta. Enyhületet fájdalmára a mű­vészetben keresett és igy keletkezett az a pá­ratlan műalkotás, mely Korfu szigetén örökké fogja hirdetni a szerencsétlen királyfi emlékét ós fejedelmi anyjának művészi eszményiségü leikéi az Achilleion villa. Korán sirba szállt fia emléké­nek emelte e cso<Jaszépségü műremeket. A se­bezhetetlennek tartott királyné szivének tövisa adta a villa elnevezéséhez a gondolatot. Mint Achilles ő is csak egy helyen volt sebezhető, da a seb nem gyógyult be soha. Egészsége megrendült. A gyógyító helyek csak rövid időre enyhítették fájdalmait, melyek gyö­kere és forrása a szívben volt. Egyik helyről a másikra utazott, gyönyörködve minden szépben amit a természet, emberi ész és szorgalom alko­tott. Igy jutott el Genfbe, a hol szeptember 10 én d. u. fél 2 órakor, abban a pillanatban midőn hajóra akart szállni, egy őrült anarkista sziven­szurta, a minek következtében néhány perc múlva meghalt. Az egész müveit világ megdöb­bent a szörnyű hir hallatára, melynek valóságá­ban oly jól esett sokáig kételkednünk. De csak­hamar a rideg valóval álltunk szemben : Erzsébet királyné csakugyan meghalt. Emléke azonban köztünk fog élni mindaddig, mig magyar szív dobog e haza határai közt, mert szive a miénk volt és miénk marad mind­örökké. Nemes alakja előttünk fog ragyogni mint a szorgalom mintaképe, minden szépnek, jónak és igaznak barátja, ki miattunk elhagyta hazáját, hogy a mienk lehessen. Szerette népünket, iro­dalmunkat, történelmünket, sőt azon volt, hogy az uralkodóház tagjai is megtanulják ezeket és fordítsák szemeiket a magyar nemzet felé. A királyné értette azt a nyelvet, a melyen a magyar néphez férni lehet, a sziv nyelvét: a szeretetet. Szeretetéért mi is szeretettel adózunk neki, emlékét örökre szivünkbe zártuk s ezt nem irtja ki belőlünk az idők semmiféle viszontagsága sem, s emlékezetét áldva régi magyar énekkei fohász­kodunk szelleméhez: »Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, Vezéreljed jóra a mi királyunkat*. Zalaegerszeg, 1912 november 11-én. Martin úrnő. Zalaegerszeg költségvetésében 1913-ra, azt látjuk, hogy kiadandó: 356.591 kor. 92 fillér, de csak '243.544 kor. 80 fillér van. Hiányzik 113.107 kor. 12 fiillér. Ezt a hiányt követke­zőképpen pótolják ; 66176 K 01 f fedezetére 152.0A8 K 15 f állami adóra 43 5/io°/o, a 43966 K 31 f hiány fedezetére a földadó kivételével a többi vagyis 136316 K 81 f állami adóra 32 3/io%, a 2964' K 80 f mezzőőri ilietményre pedig tisztán a 10973 K 99 f földadóra 27% pótadó vetendő ki. Tehát a tényleges pótadó 7^8%>-ban van jövő évre előirányozva. Fülöp Jenő törvényszéki jegyzőt kinevezték a győri kir. táblához tanácsjegyzönek. Mayer Mariánna tanítónőt Szolnokra nevezte ki a minister; s helyébe Dr. Ábrahám Ernőnét nevezte ki tanítónak Zalaegerszegre. Iszonyatos halállal halt meg Kis Teréz cse­léd Zalaegerszegen hétfőn este saját könnyelmű gondatlansága miatt. Kis Teréz zalaegerszegi le­ány és Sperlágh Géza törvény bíró házában volt szakács. Az égő gyertya belekapott a ruhájába s pár pillanattg irtózatos sikoltozással futott jobLra balra, amitől még jobban égett, s csupa láng oszlopként szaladgált. Mire észrevették a házbe­liek és segítségére siettek, elégett a leány s sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom