Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-01 / 31. szám

.2 MAGYAR PAIZS 1912. augusztus 1. belevág egyúttal másodszor a gazdálkodásba is. Hát miért ne növelje á napsugár azokon a nagy területeken a kutyatej helyett az áldott diófát, vagy a szerszámfának való vad fát ? Gyönyörű kép tárul lelki szemem elé : A kristály tisztán locsogó viz partján itt egy tábla szőlő, mellette egy láb vetés, aztán egy kerek bongor erdő vad fából, mellette egy kert gyümölcs, egy téglány sétatér s a szekérút és vasút mentén végig gyümölcsfák! A forgalmas életet, erővel teljesebb életet, az életnek egészségesebb vérkeringését jelentené, ha a partokon végig futó kettős uton belől, közből is végig futna egy hajó-ut 100 kilóméteren át Ralatonszentgyörgytől Polgárdiig. • S talán nem csalódom, ha gazdasági ügynek tekintem azt is, ha a közönséget valami jő szellem védelmébe venné a zsarolásokkal szemben. A módját megtalálhatná ennek a Balatoni Szövetség s az államhatalom. Épen ugy annak is, hogy a Balatonból ne vigyék mind Bécsbe a halakat, amig a saját szükségletünk nincs kielégítve. De ha elég széppé és gazdaggá s amellett mégis türhetőleg elég olcsóvá tettük a Balaton környékét, akkor eljőnek majd Bécsből s a többi kölfildiek személyesen is a Balatonra, megeszik itt a halat, s hal mellett egyéb élvezetet és gyönyörűséget is találnak. Ha elég széppé tettük a Balatonpartot, ez tovább fejleszti a gazdaságot is. Egy körvasút futna körül, vagy egyéb szárazföldi járó mű, vagy mindakettő, körül a 690 • kilóméternyi tó partján. Nincs az fürdővendég, de talán a ki nem lürdőzik is, alig volna valaki, aki otthon maradna, eljőnének az országból, eljőnének a külföldről, csak azért, hogy fáradtság nélkül egy-két korona árán megkerüljék ezt a nagy tavat, gyönyörködjenek a magyar tengernek színjátszó tükrében, vulkanikus hegyeiben, bort öntő szőlőjében s egyéb veteményes és ültetvényes gazdagságában, — hogy gyönyörködjenek azon, miut ölelkezik össze az ő:erőnek természetes működésével az emberi kéznek mesterséges munkája; hogy az isteni erőhatalom a szerény embernek törekvésével összefogva milyen szép világot teremtett itt Magyarországon . . . S ha széppé és gazdaggá tettük ezt a területet, melyhez nem annyira külső hozzáragasztás kell, mint inkább belőlről való kifejlesztése a bent duzzadó erőnek, — mint amilyen a Soíürates tudománya és a bába hivatása, ha mondom, ez meg van: akkor gondoskodnunk kell arról is, hogy hirdesse ez a hely a nemzeti dicsőséget is, hogy ébresztgesse és ápolja a nemzeti önérzetet. Emlékeket kell állítani e szép és gazdag helyre. Emlékeket, amelyek jelzik, hogy Magyarország ez a (öld. Emlékeket, melyek bizonyítsák, hogy magyar erő szerezte meg ezt a földet nekünk, magyaroknak a számunkra ; hogy magyar erő tartja fa® s hogy csak nekünk van hozzá jussunk a jövőben is. Emlékeket kell állítanunk, amelyek bizonyítsák, hogy nem kaptuk, nem loptuk, hanem megvettük ezt a földet. És hová kell ilyen emlékeket inkább állítanunk, mint ide ? Állítottak ugyan néhány emléket a millenniumkor — egy-egy dombra — egy-egy léleknélküli emléket. De talán inkább ide kell állítani, a nagy fürdőhelyre, a világ piaczára, hogy lássák az emberek és tudják. És egy lélegzetnélküli bástyánál, kőfal-emelvénynél mégis j csak erősebb emlék, ha a vérrel és élettelljes embernek a képét állítjuk oda emléknek, ha fa honszerző és fentartó hősöknek a képét rakjuk sorba, akiknek emlékük összeköti a népet a földdel, s a hazához szegezi a nemzetet. Fölséges munkát tenne a magyar nemzet, ha nagyjairól szobrokat állítana alkalmas feorban és rendszerben a Balaton partján. Egyfelől elég ok lehet erre a helynek nagyszerűsége, másfelől czél is lenne a szobor a helynek nagyobbszerüvé tételére. A dicsőséges férfiak keresésében nem fájdulna meg a fejünk. Árpád a honalapító, vagy egy másik vezér, aki itt vette meg a földet. Szent István, az alkotmányalapitó, aki képviselője egyúttal a keresztény vallásnak is. Az ősi Koppány, vagy vele szemben a hittérítő pap, Szent László, aki többet járt itt s akiről több emlék van. Avagy más még a régi világból. Mátyás király, aki mindenütt van. A szabadságharczok korából ha a Bethlenek és Rákócziak keveset jártak itt, itt járt a Vak Bottyán s itt vágott le háromszáz labanczot egymagában Bezerédy Imre. Szobrot kell állítani e magyar világpiaczra Kossuth Lajosnak, Széchényi Istvánnak, Petőfi Sándornak, az ujabbkori. S talán minden nemzet legnagyobb fiainak s ha csak e szűkebb földet tekintjük is, e kis főidnek is vannak nagy emberei: Deák Ferencz, Csány László politikusok s Festetich György, az első magyar főldmivelő. A két Zrínyi Miklós a nemzeti várfokon! Hát a költők, akik a nemzetnek élő lelkiismeretét teszik : Kisfaludy Sándor és Károly, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Czuczor Gergely, Kiss János s itt van a távolszülött Csokonai Vitéz Mihály is, aki itt bolyongásában belesirta fájdalmas lelkét a Tihanyi Eshóba. S miért na állítanánk bele egyet a sorba azok közül is, akik a Balatonnak reális müvelésében jórészt vettek ! Művészeink is vaunak hála Istennek, ujabb időben elég bőven vannak, akik elvégezhetnék még ez ábrándos nagytervü müveket is; vannak elegen, akik éhezik és szomjúhoznák az igazságot, a munkát és a dicsőséget s köztük, akik ezen kivül talán éheznek is. Mennyire kikelne melegágyából a tétlenség ! Oii, mekkorán fejlődnék evvel a magyar munka, a magyar szobrászművészet ! A Perikies korszaka is ránézne és meg is hajolhatna előtte. Az emiitettem magyar szellemekkel kell benépesíteni a magyar földet s főképpen ezt a nagyszerű Balatonvidéket, hogy bennök, közöttük, általuk nagyobbak, jobbak, nemesebbek legyünk mi is. Hogy tudjuk elsősorban mi magunk magunkról, hogy mik voltunk és tudják meg mások is rólunk, hogy kik vagyunk. Nem lehet, mert sok pénzbe kerül. Ugy é? Aki ezt mondja, az vagy bolond ember, vagy gonosz ember. Mert hiszen pénz van elég. Csakhogy azt nem pálinkára kell költeni. Tegyük széppé, gazdaggá és dicsőségessé a Balaton környékét. Borbély György Mit jelentene a hazai ipar? Országunk fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az ipar hiánya. És hogy iparunk nem fejlődik kellóképpen, annak egyedül ama rettenetes indoleocziánk az oka, mellyel a hazai gyártmány ellen viseltetünk. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy a külföldi ipar azért lett nagy és hatalmas, mert azt először a saját országbeli lakók pártolták és mikor már gyökeret vzrt és erősen kifejlődött, indult az egész világot meghódító útra. Hogy mit jelent egy országra az ipar, ezt már számtalanszor elmondottuk. Mindazáltal alább közre fogjuk adni a „Magyar Utazó Kereskedő" ezimü szaklapban Komlós Sándor kereskedelmi utazónkk egyik találó czikkét olvasóiuk okulására. A czikk mely bár'csak a ruházati szakról szól, de szólhatna — sajnos — bármely szakmáról, a következő : „Az uri mód rohamosan terjed Magyarországon. A lefolyt évben több miut két milliárd értékű árut vásároltunk külfödről. És ennek a rengeteg összegnek körülbelül egyharmadát fonó-szövőipari és egyéb ruházati czikkekre költöttük. Pedig a mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk és az erdészetünk fölös termékeiért egy milliárdot sem kaptunk a mult évben. Attól kell tehát tartanunk, hogy az az uri mód terjed minálunk, mely a tönk felé vezeti az országot. Sokat költünk a ruházkodásra, többet, mint valaha, de a külföldnek adózunk vele. Pedig ez a nagy fogyasztásunk elég volna arra, hogy a kivándorló munkások százezreit itthon foglalkoztassuk, iparunk megerősödjék, kereskedelmünk fölvirágozzék és igy könnyen elviselhessük egy modern kulturállam terheit. Nem szándékozom az iparfejlesztés fontosságáról annyiszor elmondott bölcs tanácsokat ismételni. A magam szakmájából vett gyakorlati tapasztalatokat kívánom felhozni annak igazolására, hogy a hazai ipar fejlesztése, legalább abban a szakmában, amelyben én működöm, nem is olyan nehéz feladat és igen hálás munka volna. Kész ruházati czikkekkel kereskedem huszonöt év óta. Miut a többi szaktársaim, osztrák és angol készítményeket hoztam forgalomba. De csakhamar beláttam, hogy ebudnánk lenni osztrák készítmények nélkül, mert a tömeggyártó konfekcióiparhoz meg van nálunk a kellő alap, a természetes kiindulási pont és a sikernek minden előfeltétele. Mint kereskedő nap nap után észlelhettem, hogy kisiparunknak milyen öldöklő versenyt támasztanak az osztrák nagyüzemek. Évről-évre növekedni láttam az osztrák konfekcionált áruk behozatalát, kész ruházati czikkek kelendőségét. És a statisztikából most azt láttam, hogy ez a behozatalunk, mely 1903-ban 67 és fél millió korona értéket képviselt, 1911-ben több mint 118 millióra rúgott, tehát nyolcz év alatt majdnem megkétszereződött. Nyilvánvaló, hogy közönségünk sokkal többet költ ruházkodásra, mint azelőtt, de a magyar kisiparnak ebból nincs semmi haszna; a 118 millió korona értékű árut tulnyomórészben az osztrák nagyüzemekben foglalkoztatott osztrák kisiparosok készítik. Ausztriában is hanyatlik a kisipar, de ott a kisiparosok nem pusztulnak, mert keresetet biztosítanak uskik a nagyüzemek. Nálunk a nagyüzemek a szükségletnek csak csekély részét fedezik. Az 1906 iki nagyipari termelési statisztika adatai szerint nagyüzemeink termelése a készruhanemüekben mintegy 15 millió korona, fehéroemüekben 4

1/a- millió korona, uridivalczikkekbeu 300.000 korona, bőrkeztyükben 1 millió korona, kalapokban 5 millió korona, esernyőkben és napernyőkben 1 millió korona értékre rúgott. Es miután a nagyüzem vers&ayképasebb, mint a kisiparosok, a ruházati czikkek után való kereslet növekedése a mi kisiparosaink pusztulnak, az osztrák nagyüzemek magyarországi forgalma pedig megkétszérezödött. Ezt a statisztikai adaíok böngészése nélkül is kitapasztaltam és ugy okoskodtam, hogy szegetszeggel kell kiverni, az os/.trák nagyüzemek ellen a versenyt sikeresen csak magyar nagyüzemek vehetik fel. A czipő áruknál tapasztalhattuk azt legjobban. Ezekből 1906 ban kerek 20 millió korona volta behozatalunk, 1911 ben már 30 millió korona, de ugyanekkor növekedett kivitelünk is, amely 1906-ban 5

a/i millió, 1911 ben pedig már 7

1/* millió korona értéket képviselt. Ezt kétségkívül annak köszönhetjük, hogy már nekünk is vannak hatalmas czipőgyárosaink, például a »Turul», Kobrák, Lichtmann, Moskovitz, Franck, Friedmann, Schwarz Testvérek és mások. . Ezeken a példákon felbuzdulva, az árukat, melyeket ezelőtt Ausztriából hozattam, magyar kisiparosokkal kezdtem készíttetni és bátran mondhatom, jelentékeny sikereket értem el. De természetesen nem lehet az a czélom, hogy itt magamnak csináljak reklámot. Csak azt kívánom ezzel igazolni, hogy amit az osztrákok meg tettek, azt mi is megtehetjük, Magyarországo-