Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-06 / 23. szám
MAGYAR PAI ZS 1912. május 6. a disznóólakat, milliókat kell gyűjtenünk szanatóriumokra, a betegségek enyhítésére avagy elkerülésére — azalatt pedig a rendőr szorgosan ügyel arra, hogy senki egy pohár vizet ki ne öntsön az utczára, a mocsárgázt azonban vagy nem tudja, vagy nem akarja megakadályozni. Ugy vagyunk evvel, mint a tudós csillagász s általában a mai nagyképű tanulás és tudományoskodás : vizsgáljuk a csillagot és a többi égitesteket s itt a földön egy hitvány göröngyben megbotlunk. De hogy én se menjek messze, megemlítem ezt a helyi érdekű dolgot. A mocsárral összefűggőleg — a rendőr arról nem tehet, ha a rosszul L észült folyókán megáll a viz s ha tiszta is, idővel megromlik. Arról sem tehet, ha innen-onnan, egyszer-másszor szennyes viz folyik ki, észrevétlenül, ő sem vehet észre minden apróságot. De már azt hibájául kell lelróni, ha egyiket megszólítja a szennyes viz kifolyásáért, a másikat nem szólítja meg. Ezt az igazság hiányt részrehajlásnak hijják. Már pedig van eset rá, hogy néhol heteken, hónapokon keresztül piros, valószínűleg ganélé foly ki a csatornán az utczára. Lehetetlen, hogy ily hosszú időbeli folyást ne látna meg a rendőr, de lehetetlen, hogy e miatt lépést tenne, mert akkor mindennap büntetést kellene kiszabnia, s végre mégis csak meg kellene akadályoznia. Mire való ez az elnézés? Amennyire helyteleníteni lehet azt a kicsinyes kötődést, hogy ha tiszta vagy nem tiszta, de egyszeri pohár viz kiöntésért mindjárt alkalmatlankodik a rendőr, talán még nagyobb fokban kell hibáztatni, ha a többszöri, sőt huzamos baj ügyében nem intézkedik. De sokkal nagyobb hibát követ el a rendőrség avval, hogy ha egyik helyen zaklat, s a másik helyen hallgat. Ez a részrehajlás egyáltalában nem rendőrségi és nem hatósági erény. Az ilyenektől meg kell kímélni a város polgárságát, mert ha az ilyen közigazgatás felburjánozik, nagyobb bajoknak 1-het szülőoka. A kik egyenlően hordozzák a terheket, azokat egyenlő illesse a jog is s azok egyen'ő elbanásban részesitendők. Ez a legelemibb kát< ja minden hatóságnak s minden egyes tisztviselőnek is, akit ha csak két ember fölé holyezett is a bizalom, vagy a sors. Fölemiitettem ezeket a rendőrségi dolgokat. amelyekről saját szememmel és saját Lőröm árán meggyőződést szereztem, s fölemlítettem most amikor épen tegnap a városi közgyűlésen napirend előtti inierpellátió tárgyává tettek a zalaegerszegi rendőrkapitányi ügyet, mely rendőrkapitány még nincs véglegesitve — már rég idő óta. A városi képviselőtestület feliratban fogja megkérni a főispán urat, hogy nevezzen ki egy rendes rendőrkapitányt, vagyis, hogy ha alkalmasnak találja a mostani helyettesítő rendőrkapitányt, akkor nevezze ki őt, vagy pedig ha a közügyre nézve megfelelőbbet tud és óhajt, azt, de hogy rendes kerékvágásba terelődjék a rendőrségi ügy. Erről határozatról lapunk más helyén irunk részletesebb tudósítást. Billegetik-billegetik itt-ott, azt hiszem, csak következtetéssel és sejtelemmel, hogy a mostani helyettes rendőrkapitánynak nagy pártfogója az alispán. Talán abból gondolják, mert ő tette helyettesnek, mikor még nem volt a vármegyében főispán. Minden jó ügyet pártolni kell. Ha ugy van, akkor az alispán bizonyosan a város iránti jóindulatból pártolja Egyébként mi érdeke volna? Akkor igazán óhajtanunk kell, hogy az alispán ur vesse össze még egyszer jól az argumentumokat s a meggyőződik, hogy kitűnő szolgálatokat téhet vele a városnak, ennek a szivén viselt városnak s akkor igazán óhajtanunk kell, hogy vesse latba minden tekintélyét, minden befolyását s hasson oda az illető helyen, hogy ennek a közönségnek az érdekében neveztessék ki rendes rendőrkapitánynak a mostani helyettes rendőrkapitány. Ámbár csudálatos volna, bármilyen nagy mértékben szivén viseli az alispán ur ennek a Zalaegerszegnek az ügyét, hogy a vármegyei közigazgatásnak a jó ügyét, érdekét hátrább teszi a város érdekénél. És csudálatos az is, hogy a mostani helyettes rendőrkapitány — nem kicsinyelve semmi téren az ő tehetségét, de mégis nem annyira a rendőrségi dolgokra, mint inkább a megyei közigazgatási dolgokra született; ebben nagyobb az elméleti és gyakorlati jártassága is : s az alispán ur mégis ide pártfogolná jobban. Hiszen ha egy alkalmas jó erőt talál az alispán: saját maga érdekében is, a vármegye érdekében is, meg minden jó közügynek az érdekében is akkor tenne helyesen, ha minden befolyását és tekintélyét arra használná föl, hogy juttassa az alkalmas jó erőt a saját provincziájába, a vármegyei közigazgatásnak munkásai közé. Ez volna a logika, az igazság s a közügyi szeretet, bármennyire is szivén viseli valaki ennek az egy városnak az érdekét. Borbély György. A „mi" iparuiikróL A hazai ipar dolgát nálunk igen rövidesen szokták elintézni. Akiknek csináloiok kellene a magyar ipart, azt mondják : kinek csinálják, nincs aki pártolja ; akiknek pedig pártolnia keilene, azok azzal felelnek : mit pártoljanak, hisz nincs arra való magyar ipar. Egyik részen éppen olyan kevés az igazság, mint a másikon. Ott vau az igazság, hogy túlságosan könnyen veszünk, szavakkal rázunk le magunkról mindent és túlságosan maradiak, bizalmatlanok és kishitűek vagyunk mindenben. Áll ez mind a két táborra, a termelökére is, meg a fogyasztókéra is. Az egyik tábor nem meri megvenni azt, amit a magyar gyár állit elő, mert bele van rögződve a vérébe, hogy az angol, a német áru a finom, az egyedül jó, — hogy ami nálunk készül, az már csupán azért, mert itthoni, kezdetleges és rosz. A másik tábor pedig inkább heverteti tökéjét négy százalékos bankbetétben, mert nem mer nagyobb iparvállalatba fogni és a kereskedő inkább tart raktárában idegen holmit, fizeti és fizetteti vevőivel a drága vámot, mert ugyanazon az árért a vevő szivesebben vesz angol szövetet, párisi kalapot, német gépet, mint magyart. Annyiszor, annyi féle változatban és helyről hangzottak már el ezek a közhelyszerű kifakadások, hogy igazán csodálkozni lehet azon, ha megint szőnyegre kerülnek. Mert a viszonyok ma is alig jobbak valamivel, mint mikor a magyar ipar pártolása először vált jelszóvá. Alig van tere az iparnak és kereskedelemnek, ahol a külföldet ki tudtuk volna szorítani. Sőt, a külföld, érezve a versenyt, mely itt benn fenyegeti, ujabb és ujabb módjait találja itteni piacza megtartásának, tágításának. A külföldi termékek reklámjának piaczi zsivajábap szinte elvész a vérszegény, a gyermekkorát élő magyar ipar hangja. Hozzájárul még, hogy éppen a piaczi lármaütés jelentőségét nem fogják feí és nem használják ki eléggé a hazai termelök és olyan szerényen, szinte szégyenlősen jelennek meg a kereskedelmi élet küzdőterén, hogy félénkségük magyarázatául önként kínálkozik az a hamis gondolat, hogy termékeik minősége nem engedi meg nekik a versenyt a külföldivel. Vájjon a fogyasztó közönség rideg maradiságán törik e meg a termelés minden törekvése, vagy r pedig a kínálat lanyhaságában, a túlságos szerénykedésben, az üzleti szellem hiányában rejlik a nehézség oka ? Bármint álljon is e kérdés, kétségtelen, hogy kereskedőinknek rendkívül fontos szerepe van 9 téren. Hihetetlen, hogy ha valamennyi magáévá tenné egy-egy arra érdemes magyar ipartermék ügyét, ne lehetne a fogyasztó közönséget meggyőzni annak jóságáról, használhatóságáról és ne lehetne egy kis lelkesedéssel, törekvéssel éppen r nálunk, a mi józan gondolkozású és a hazafiság eszményei iránt fogékony népünknél egy-egy magyar árut, vagy éppenséggel helyi terméket éppen ugy bevezetni, mint valamely selejtes, de agyonreklámozott külföldi czikket. Kereskedőinknek kell első sorban belátniok azt a végtelen fontosságot, mely saját termékeink pártolásában és az idegen dolgok kiszorításában rejlik és nekik kell ezt a munkát kezdeményezniük, még ha látszólag áldozatokkal jár is az. Ezek az áldozatok esak látszólag és ideig-óráig maradnak gyümölcsözetlenek, hogy aztán később, annál dúsabban gyümölcsözzenek — mindnyájunk, de elsősorban az iparos és kereskedő osztály javára. Ezt a munkát kezdjék meg avval, hogy a külföldi gyárak ordító reklámtábláit vegyék le üzletük ajtajárál és dobják ki kirakataikból. Azután a hazai árut igaz lelkesedéssel ajánlják a közönségnek. A huzódozókat győzzék meg, hogy nemcsak az ország, hanem e város és vidék közgazdaságának, sőt önönmaguknak szolgálnak, amikor a magyar ipar, a »mi« iparunk termékeit vásárolják és fogyasztják. Mert ezek a gyárak itt vannak a mi földünkön, itteni emberek dolgoznak benne, czikkei itt vannak kéznél s a ni pénzt érte adunk és amit a munkások keresnek benue, itt marad az országban, hogy ennek közgazdasági forgalmát és erejét növelje. Kezdjük a magyar gyújtó pártolásán a hazafiságot s ne álljunk meg a hangos szóbeszédnél, hamm tegyüuk is a magyar ipar és kereskedelem érdekében valamit. A. H. A magyar Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő a következő elszámolást közli. Tekintetes Szerkesztő Ur! Felkérem az igen tisztelt Szerkesztő urat, hogy a magyarnyelvben jeleskedő muraközi és vendvidéki tanítók és tanulók 1909—10. tanévi, most már huszonötödik, nemkülönben 1910—11. tanévi, most már huszonhatodik megjuíalmazásáról szóló elszámolásomat becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Az 1909—10. tanévi, huszonötödik megjutalmazásra a következő társadalmi uton begyült összegek állottak rendelkezésemre: 1. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának adománya 600 K, II. Zalavármegye nemesi pénztárának választmányától 240 K, összesen 840 K. Az I. alattiból meg jutalmaztattak: Terer.ta János muraszentkereszti áll. isk. ig. tanitó 60 K, Honfy Lőrinc zrinyifalvai áll. isk. tanitó 60 K, Rántes Menyhért királylaki áll. isk. tanitó 60 K, Polesinszky Emil csáktornyai áll. el. isk. tanitó 60 K, Turza János lendvavásárhelyi rk. tanitó 60 K, Szentorbánhegyi áll. isk. növendékei 12 K, Királylaki áll. isk. növendékei 12 K, Muraszentkereszti áll isk. növendékei 12 K, Nagyfalui áll. isk. növendékei 10 K, Csáktornyai gazd. isk. növendékei 20 K, Erdősfai rk. iskola növendékei 8 K, Légrádi rk. isk. növendékei 10 K, Muraszerdahelyi áll. isk. növendékei 10 K, Bellatinci rk. isk. növendékei 14 K, Ráczkanizsai áll. isk. növendékei 20 K, Hodosáni áll. isk. növendékei 14 K, Vashegyi áll. iskola növendékei 18 K, Muramelencei áll. isk. növendékei 10 K, Cserföldi rk. isk. növendékei 10 K, Drávavásárhelyi áll. isk. növendékei 14 K, Molnárii áll. isk. növendékei 10 K, Zrinyifalvai áll. isk. növendékei 10 K, Stridóvári áll. isk. növendékei 30 K, Kisszabadkai áll. isk. növendékei 16 K, Drávadiósi áll. isk. növendékei 8 K, Drávaszilasi áll. isk. növendékei 8 K, Lendvarózsavölgyi áll. isk. növendékei 12 K, Bántornyai rk. isk. növendékei 12 K, összesen 600 koiona. A II. alattiból megjutalmaztattak: Gerstner Margit muraszerdahelyi áll. isk. tanítónő 60 K, Krampatits Józsefné stridóvári áll. isk. tanítónő 60 K, Vida István hársligeti rk. el. isk. tanitó 60 K, Preininger János muraszigeti rk. tanitó j 60 K, összesen 240 K. | Az 1910—11. tanévi huszonhatodik megjutat' mazásra rendelkezésemre állott: I. Zalavármegye
