Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-24 / 8. szám
1910. február 24. MAGYAR P A I Z S 5 térfoglalását igazolva lássuk. És mivel megállapíttatott az is, hogy olyan hajat, bajuszt és szakáit a hajmoly meg nem támad, mellyet állandóan Dianna sósborszeszszel ápolnak, azt hisszük, e hir kapcsán a Dianna sósborszesz bevonul oda is, ahol még kitűnő hatását nem ismerik. Irodalom. Művészet. Első fecskék czim alatt van Dr. Hajdú Gyula nagykanizsai ügyvédnek egy csinos novella kötete, melyből több példányt rendelkezésünkre bocsájtott, hogy értékesítsük a Csány szobor javára. Felhívjuk rá a közönség figyelmét. A könyv megvehető szerkesztőségünkben, s a könyves boltokban (Breisach, Fülöp, Neubrunn boltjaiban és lapunk nyomdájában is) 1—1 koronáért. A „Zalamagyei Almanach" első kötete 1910. év február havában kerül ki a sajtó alul. Amidőn e körülményre bátorkodom felhívni a nagyérdemű közönség figyelmét, már most jelzem, hogy az Almanach minden évben változatos és gazdag tartalommal, csinosan illusztrálva fog megjelenni és hűséges, megbizhatő barátja lesz minden otthonnak. — AZ 1910. évi kötet a naptári részen, sok általános és gyakorlati tudni valón, Zalavármngye teljes czimtárán, közigazgatási beosztásán és a községek nevein kivül igazán érdekes kulturális, közgazdasági, sociologiai és szépirodalmi közleményeket fog tartalmazni legjelesebb irőinktól. Mindazok, akik igazi és hasznos könyvet akarnak olvasni, kérem, szíveskedjenek megrendeléseiket mielőbb hozzám juttatni. Az Almanach ezen I. köteténék eladási árából fennmaradó tiszta jövedelem 10 százalékát a Csány szobor-alap javára ajánlom fel. A könyvecske, mely körülbelül 10 ivie fog terjedni, •fűzve 2 korona, csinos vászonkötésben 3 koronáért megrendelhető alulírottnál. Zalaegerszeg, 1910 február 1. Tisztelettel Gzobor Mátyás, vmegyei aljegyző. Különfélék. A világ VÓge. Nem komoly a dolog és minden •okos ember megcsóvalja a fejét amikor hallja, de mégis fontoskodó öreg anyókák itt-ott elhűl látják a maguk babonás ostobaságát, hogy ez évi május 22-én vége lesz a világnak. És mindjárt meg is mondják, hogy miért lesz vége. Az az üstökös csillag, amit a tudósok e napra jövendölnek. menykő üstökével oly közel érinti a föl det, hogy minden ember, állat és növény el fog pusztulni. Talán haladtunk, talán vagyunk már annyira, hogy az öreg anyókáknak e képtelen beszédére csak nagyot nevetünk. Hiszen a Halley-üstökös minden hetvenhat esztendőben látható az öreg föld közelében és ha az öreg anyókáknak igazuk lenne, egy pár ezerszer már belepusztult volna a világ az östökösjárásba. Ebből kétségkívül az tűnik ki, hogy minden ostobaság és babona kisebb-nagyobb erővel, de feléled. Rossz májuak szokták azt mondani, hogy némely túlságosan beszédes öreg asszony nyelvét bottal sem lehetne agyonverni. Hát ez nem igaz. De az már aztán igaz, hogy az emberi babonát nem lehet agyonverni, mert hiszen ha milliószor ráczáfol a babo nára a valóság, mindig akadnak korlátolt emberek, akik a babonát elhiszik. A tudomány világossága nem kedvez a babonának és hivői napról-napra fogyatkoznak, de hogy a babona örökösen csak régi nótát fuj, az is bizonyos. Fel van jegyezve és igen nagy tanulságul szolgál az emberiségnek, hogy amit most csak elvétve terjeszt a babonás képzelet, a világnak ez évi május 22-én való elpusztulását, azt a 999. évben milliók és milliók elhitték. Fel van jegyezve az is, hogy az a babonás, hir, hogy a világ elpusitul, akkor sem vezeklésre, bűneink megbánására vagy általában szomorúságra adott alkalmat, hanem azok, akiknek úgyis szük határra volt kiszabva életük, mohón, habzsolva ittak az élet gyönyörűségének nagy poharából és soha olyan dinom-dánom nem volt a földön, mint a krónika megírja, mint ebben az esztendőben. És mikor elkövetkezett az a nap, mely végét jelentette volna a világnak, — nem történt semmi olyan, amire az életükért sóvárgó emberek rettegve gondoltak. A nap rendeson felkelt, rendesen nyugovóra tért és az emberek a halálfélelem gyötrődéséből felocsúdtak, aztán felette elszégyelve magukat a jövendőknek való okulásul több rendbeli krónikába szedtek, hogy milyen ostobaságot követtek el, amikor egy bolond szavára eltudták hiuni, hogy vége lesz a világnak. Azóta több elmúlt már ezer esztendőnél. Nagyot is haladt a világ. Bámulatos találmányok mutatják az emberi elme nagyságát. Ma már minden faluban van iskola és a könyvek sokszorosításával minden ember előtt nyitva van a tudománynak kincsestára. És a haladó idő a müveit emberiség, a régi bizonyító írások még mindig nem elegendők arra, hogy egy-két kótyagos fejű ember anélkül, hogy ki kaczagnák, hirdetni ne merje a világ végét. Azért mondjuk mi, hogy a babona szinte kiirthatatlan az emberből és valameddig az emberi ész, a természet minden titkát ki nem fürkészi, a babona élni és burjánozni fog. Sőt talán még azontúl is. De mit is mond a tudomány arról az üstökösről, amely május 22 én a légkörben is fel fog tűnni. n. tudomány azt mondja, hogy ennek az üstökös csillagnak a fénylő üstökében tényleg mérges, pusztító, úgynevezett ciángázok vannak, csakhogy ezek a földre abban a perczben veszélytelenekké válnak, amikor a föld felett jó néhány ezer méter magasságú levegő réteggel érintkeznek. Mert a ciángázok a levegővel érintkezve, ezeknek ártó vegyületei felbomlanak alkatrészeikre és az üstökös csillag teljesen veszélytelenül surran át a hatalmas levegőrétegen. Nem kell tehát félni, nem kell tehát hinni, hogy a világnak vége lesz és hogy hí olvasóink talán hallottak volna erről az ostoba babonáról, ha erről beszélgetnek világosítsák fel azokat a hiszékenyeket, akik az ilyen mende-mondának, az ilyen nagyon régi babonának ma is hitelt adnak. Azt bizonnyal el lehetne mondani, hogy a világ vége még mindig nem érkezett el, noha az emberek viselkedésükkel, egymás iránt való szeretetlenségükkel már régen megérdemelték volna azt. Oktassák arra embertársaikat, hogy mindenki dolgozzék és töltse be hivatását. Azt pedig, hogy Isten mikor látja jónak annak a világnak elpusztítását, melyet teremtett, bízzák csak rá, tudni fogja ő azt az időt, mikor szűnjön meg ezen az öreg földön minden emberi társadalom, minden alkotás, minden emlék. Az ember sorsául az adatott, hogy „küzdve-küzdjön és bízva-bízzék." Vasnti menetrend. Érvényes 1909 október i-töl. Zalaegerszegről indul Gzelldömölk-Budapest felé. reggel 5 óra 50 perez, délelőtt 9 óra 35 perez, délután 4 óra 43 perez. Csáktornya felé: reggel 5 óra 05 perez, d. e. 11 óia 50 perez, d. u. 5 óra 54 perez. Zalaegerszegre érkezik Budapest-Czelldömölk felöl: reggel 8 óra 41 perez; délután 5 óra 44 perez, este 9 ó/a 13 perez. Csáktornya felől reggel 9 óra 26 perez, d. u. 4 óra 34 perez, este 8 óra 21 perc*. Zalaszentivánra indul: reggel 6 óra 10 perez csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Délben 12 óra 09 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely fel; Délután 2 óra 33 perez; csatlakozás KanizsaSzombathely felé. Este 6 óra 33 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 8 óra 42 perez csatlakozás Kanizsa felé. Zalaszentivánról érkezik Zalaegerszegre : reggel 8 óra 07 perez, délután 2 óra 12 perez, délután 4 óra 32 peicz és este 8 óra 15 perez. Az Istenre kérem, ne vegyenek osztrák portékát, honfitársaim! Magyarnyelv. ( L V) — HSTyel-wétDercL él a nemaet. — Egy pár észrevétel a „szózat" nyelvéről. 51 hiba. A politikai uj párt, melynek vezetője Gróf Khueu Héderváry miniszterelnök és Gróf Tisza István, szózatot intézett a nemzethez. A szózatot a legkiválóbb párttagok élén maga Gróf Tisza István készítette, s hogy nyelvtani tekintetben is teljesen kifogástalan legyen, a stilizálást és mondatszerkesztést az első irodalmi szaktekintély, Beöthy Zsolt csinálta, legalább is átvizsgálta, megsimította és helybenhagyta. — Azt írják a lapok. Beöthy Zsolt a magyarnyelvnek és magyar irodalomnak hírneves tudós tanára, a tanári világ nak a vezére. Épen azért csudálkozom, hogy a goídos szózatnak mindjárt az első félmondatában nyelvtani hiba vau. Bárkinek is megütheti a fülét az a döcczenés, amit ott hali. Ez a legelső mondat: „Az a vihar, amely királyával való összeütközés küszöbére sodorta a nemzetet..." stb. Hiányzik innen egy a névelő, amely miatt tótos a beszéd. Még pedig a » királyával® szó eleibe kell az az a névelő. Persze itt rögtön fejemet vennék, ha lehetne, előállván a tudománnyal, hogy a birtokragos szó elé nem teszünk névelőt. Az igaz, Kalapomnak, királyomnak nem kell névelő. De kalapomon való bokrétának s királyommal való összeütközésnek kell névelő, mely nem közvetlenül ezeknek eleibe, hanem birtokosaiknak eleibe iratik és mondatik. Igy: a kalapomon való bokréta s a királyommal való összeütközés. A szózatnak első mondata igy lenne tehát teljesen kifogástalan: »Az a vihar, amely a királyával való összeütközés küszöbére sodorta a nemzetet .. .« stb. Avval is lehetne védekezni velem szemben, hogy a kakofonía (kellemetlen hangzás) miatt hiányzik onnan az a névelő samely a.« . . . Mert ugylátszik ebből, hogy Beöthy Zsolt vallaná azt a grammatikában nem is erőltetett szabályt, hogy a ki? mely? mi? kérdőnévmást meg kell különböztetni az aki, am°ly, ami vonatkozó névmástól. Én is azt tartom. Sőt szükségesebbnek tartaná a mely vonatkozó előtt a névelőt, mint a köz nevek előtt. Ez már helytelen volna. Ha már el kellene egyiket hagynunk a kakofonia elkerüléséért, akkor inkább a mely elől kellene elhagynunk s igy lenne elég kielégítően: »Az a vihar, mely a királyával való összeütközés« stb. Legjobb azonban, ha egyik fülünket sem vágjuk le, ámbátor ha egyiket veszíteni kellene, inkább a balt adnám oda. Csakhogy Beöthy Zsolt nem elvszerüleg teszi az a névelőt a mely vonatkozó névmás elé, s igy nem is óhajtja megkülönböztetni ezt a kérdő névmástól. Mert a szózatnak negyedik kíkezdésében ezt írja: sTartalmukat vesztett üres jelszavakkal játszanék frivol játékot az, ki ezekkel a jelszavakkal hívná újból tomboló munkára a régi pártszenvedélvt.« — aki helyett. Éz a második nyelvbeli hiba. A harmadik hibát a harmadik szakaszban megrójja a történelmi nyelvészet: »Oly férfiak, akiknek sem hazafiságát, sem egyéni reátermettségét nincs okunk kétségbevonni.« A régi magyarok egészen Brassai Sámuelig igy mondták helyesebben: »akiknek sem hazafiságukat, sem 'rátermettségöket nincs okunk kétségbevonni.« Privát megjegyzésként följegyzem azt is, hogy: rátermettség és nem: reátermettség. A negyedik hiba (párosan) a nyolezadik kikezdésben látható és fülsértőleg hallható: »szervezetlen, tehetetlen állapotban minden ellenségünk szabad prédájára hagyva a uemzetet.« E helyett: »mindenfajta ellenségünknek, vagy ÖSSZ6S ellenségeinknek szabad prédájára . . .« A nyelvben nem hiába vannak finum árnyalatok. Különbség van: minden, mindenki és mindenik között; s különbség van a minden, egész és összes szavak között. S ezeket B. Zs. nem tudná! A falusi kisbíró, mikor a falu közé kiált, ezt kiáltja: »Hallja meg minden ember, hogy a malaczát zárja el.« S nem igy: vminden emberisége, sem igy : az t> összes embert. (A nak, nek hiányáról lentebb). A tizenharmadik és huszonnegyedik szakaszban, nem tudom, miért ir igy: »megvan az önrendelkezési jog, s mindezért azon egy korlátot kell elfogadnunk . . .« stb. e helyett: azt az egy korlátot ... stb y>Ezen politika szolgálatára.® — e helyett: Ennek a politikának a szolgálatára . . Gyerekes dolog az egész. De énekelnék csak a stilizáló előtt emígy ezt a nótát: vEzen kerek erdőt járom én, Ezen barna kis lányt várom én« .... Mérgében leugranék az egyetemi katétráról. A 21. szakaszban : »nem riadunk ugyan vissza a külön ban felállításától som, azonban, mégis, amennyiben . . .« stb. Egymás nyakán igen sok kötőszó. A 22. szakaszban: »Gyüjtenünk kell az erőt helyes pénzügyi, gaedasáji és kultúrpolitika által.« Két jelző külön melléknévi jelző, a harmadik egyberagasztott főnévi jelző. Igy segíthetett volna: pénzügyi, gazdasági és kulturális politika.
