Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-04 / 44. szám

1909. november 4. MAGYAR PAIZS 3 a kőszegi, a pinkafői, a szentgotthárdi s a -veszprémi takarékpénztárak látják el a zalaegerszegi takarékpénztárak közönségét. Igen természetes oka van annak, hogy a helybeli takarékpénztárak még kísérletet sem tesznek arra, hogy kiszorítsák ezeket a kisebb kamatban, d® nagyban működő vidéki pénzintézeteket, az ö működésük körzetéből, vagy hogy felvegyék velük a versenyt. Ez az ok mindenütt kereshető, csak nem a pénz szűkében. Azt, hogy van verseny a helybeli takarékpénztárak között, lehetetlenség letagadni: van verseny, csakhogy abban, hogy melyik tud a részvényeseinek több osztalékot juttatni. Ezeket nem ellenséges indulat mondatja velem: nincsenek okaim a személyes ellenszenves hangra. Az igazságot akarom a megfelelő világításban bemutatni, hogy azok, akiknek látó szeme van, lássa meg a valóságot, ugy, amint az czifraság nélkül előttünk áll. A takarékpénztári részvényesnek tökéletes igazsága van; ő a tökéjét jó üzletbe akarta burházni s ez sikerült neki. Ez az ö. privát haszna s ő azt teljes joggal várhatja s használhatja. Mélyebben fekvő okát ennek abban a sajátságos tünetben lehet megtalálni, amely a magyarországi ipari és kereskedelmi viszonyokat jellemzi. Ipar és kereskedelem alig van: gyáriparunk nincs. Az iparos és kereskedő, bármilyen nagy szabású ipart üz, nagy kereskedést folytat, tekintély nélkül sokszor a megvetéssel, a gyanúsítások légiójával küzdve, társadalmilag hátraszorul. Annak a nagy tőkésnek, vagy nagy birtokosnak, akinek igazi hivatása lenne ezeken a bajokon segíteni, Magyarország gyáriparát s kereskedelmét fellendíteni, többszörös oka van arra, hogy vagyonát ne fektesse gyári vagy üzleti czélokat szolgáló vállalatokba. Az egyik az, hogy nem osztozkodik az iparosok és a kereskedők közös sorsában, a társadalmi alább rendeltségnek a »magasabb« fokon álló részéről való éreztetésében. A másik az, hogy aki a pénzét jól jövedelmező bármilyen kamatlábbal dolgozó takarékpénztár részvényeibe fekteti be, azt a társadalom nem degredálja kereskedővé s mitsem veszít társadalmi állásának a hasznaiból. Végül kinek lenne kedves minálunk a vagyonát iparvállalatba beruházni beruházni, mikor abhoz szakismeret, rátermettség, ügyesség, szorgalom és munka szükséges, jövedelmezősége ha nem is kétséges, de sokszor mégsem közelíti a takarékpénztárak nyújtotta hasznokat, aholott is ezek minden munka s a legcsekélyebb fejtörés nélkül adják a busás kamatokat. Ismé'lem, ez a részvényeseknek jogos magán érdekn; de aztán nincs is semmiféle összefüggésben a köznek érdekeivel. El sem képzelhető lehetőség, hogy a köznek hasznára legyen az, hogy a részvényes a jó üzletbe fektetett tőkéjének 15—25—50 °/o-át nyeri. Ez az állapot nem is fog megváltozni mindaddig, amig oly nagy mennyiségben fel nem szaporodnak a pénzintézetek, hogy azok értékpapírjait megvásárolni többé nem lesz oly jó üzlet. Akkor majd inkább fognak srr..i gondolni a pénzes emberek hogy mégis csak okosabb dolog a tökéjüket valami féle gyári vállalatba beiubázni. Találóan jegyzi meg Udvardy Vincze képviselő ur a fent idéztem munkálatban, hogy Zalaegerszegen a lefolyt 10—15 év alatt a régi megszilárdult takarékpénztár mellett másik két takarékpénztár mellett másik ket takarékpénztár és egy önsegélyző egylet alakult és daczára annak, hogy ez alatt az idő alatt vidékenkint gomba módra létesültek a takarékpénztárak, mégis nemcsak hogy nem fogyott, de sőt az utolsó évben is jelentékenyen szaporodott a régi takarékpénztár pénztári állománya s évi nyeresége, s emellett nagyon szép eredményt mutat fel a többi uj intézet is. Ennek az állításomnak igaz voltáról mindenki j meggyőződés szerezhet a Zalaegerszegen és a ; kö?el szomszédságban létesült pénztárak évi j mérlegébe betekintés által. Emellett senki nem mondja, nem is mondhatja, | hogy a takar él* pénztárak szaporodása bármilyen I mértékben akár a hitel mujtás, akár a hitel nyerés tekintetében a könnyelműséget szolgálta j volna, Inkább lehetne az ellenke/őjéről beszélni. Sok pénzintézet nagyobb lelkiismeretességet kénytelen • kifejteni a hitelkérőkkel szemben, meri kellő óvatosság nélkü! alig kerülheti ki a tömeges veszteségeket. Egy legújabb takarékpénztár nemcsak a régi, de az uj takarékpénztár tisztviselőit is fokozottabb lelkiismeretességre s óvatosságra fogja serkenteni a hitel megajánlásánál, egyrészt a pénzintézet érdekében, másrészt a saját jóvoltáért, mert ezt felelősségének érzetében tenni kötelesége és a községi takarékpénztár vezető embereit az üzlet kötésekkel természetszerűen együttjáró spekulatív koczkáztatás már csak azért sem fogja vezethetni, mivel nem részvényes s igy a nagyobb nyereség gondolata semmi képen őt nem csábithatja : inkább rémitheti őt a veszteség okozásáért a számonkérö községi közgyűlés határozata. A könnyelmű üzleteket egyébként sem jellemzi az olcsó kamatláb. A községi takarékpénztárnak egyik legfőbb kötelessége, hogy olcsóbb kamatláb mellett működjék. Ily képen nem is lesz szüksége arra, hogy könnyelmű üzleteket kössön. A már fent álló takarékpénztáraknak elég virágzó helyzete nem azt árulja el, hogy a számuk túlságos nagy. Ezt inkább részvények értékében való vissza esés, s a kisebb osztalék bizonyíthatná, amiről ez idő szerint beszélni sem lehet. E nélkül pedig, ma meghatározni nem lehet azt a mértéket, aminek a segítségével biztossággal meg lehetne állapítani, hogy egy uj takarékpénztár egy hivatása magaslatára emelkedő, egy őszintén a közhaszonra létesítő takarékpénztár felállítása szükségtelen, vagy veszedelmes. Elvégre remélhető, hogy egyszer csak Zalaegerszegre és vidékére jobb napok virradnak: hogy ipara és kereskedelme virágzásnak indul: hogy gazdasági élete fellendül és azt amit egyik másik pénzintézet az uj takarékpénztár révén elveszít, azt a forgalom növekedése révén fogja megszerezni. Lehet tehát azt állítani, hogy az uj takarékpénztár veszedelmes: de észszerű okokkal ezt az állítást támogatni nem lehet, aki azt mondja az a maga — mondjuk — jogos érdekét előbbre valónak tartja, mint a város szintén nem jogellenes érdekét s ez legelső sorban abból áll, hogy a várcs mizerábális állapotán segíteni szükséges. (Vége köv.) A vértanuk földjéért. — Damjanichné levele a magyar nőkhöz. — Minden emlékmű, mely nagyjaink emlékezetét jelöli, a hazafias érzelem Memnon-szobrává válik; szava elhat a leghidegebb szivig is, hogy bennük e hon, e nemzet iránt szeretetet fakasszon. De ha szent az a hely, mely nagyjaink életére, tevékenységére emlékeztet, mennyivel szentebb az, melynek porát hőseink vére áztatta, hol utolsót sóhajtott életüket föláldozó honszerelmük! . . . . Más nemzetek kincsen, aranyon tennék maguk tulajdonává az ilyen helyet egy pillanat alatt — s nekünk magyaroknak, egy pár ezer koronánk sem volt, egy év óta, hogy az aradi vértanuk vesztöhelyét örök nemzeti birtokul megszerezhessük ! A szégyen pírját kell, hogy arczunkra j kergesse az a — szelíd szóval élek csak — ! tunya nemtörődömség, amellyel a vesztöhely meg- ; j váltására alakult bizottság felhívását fogadtuk, amellyel letiportuk legnagyobb hőseink iránt élő \ (?) kegyeletünket. Ők életüket áldozták a mi j jeleiiünkérl s jövendőnkért nekünk, a törpe utó- E dóknak, nincs egy pár koronánk, nemhogy ez ! áldozat nagyságát viszonozhassuk, hanem, hogy jj legalább az áldozat helyét a jövő számára meg- ! tarthassuk s esetleg kegyetlen kezek dulásaitól j megőrizhessük. S ezt a rettenetes nemtörődömséget micsoda keserűséggel kellett végig néznie: nem végig szenvednie annak a nagy, szent asszonynak, aki a hősök legnagyobbikához fűzte élete sorsát vii uló ifjúságától élete végéig. Micsoda kálváriajárás lehetett számára, midőn látta, hogy a nemzet kegyelete egykedvűen elfordul az adakozás perselyeitől, holott ő sohasem szűnt meg— férje emlékét őrizgetve — nemzete érdekében küzdeni, dolgozni, alkotni. Ragyogó estélyekről, fényes toalettekről, ékszerekről hasábszámra számoltak be a lapok, de arról, hogy megvan immár az aradi szent föld megváltására szükséges összeg — mi bántó ellentét — mindeddig nem olvashatott .. . Hol van az a sokat emlegetett magyar áldozatkészség, ha most sem birt megnyilatkozni 1 ? Ezek a gondolatok támadtak föl vádlólag lelkünkben, midőn a nemes kéz azon levelekre * figyelmeztetett bennünket, amelyeket Damjanichné aláírásával most küldözget szét az aradi bizottság. A hősök hősének imádott neje, az alkotó, nemzetéért szive szakadtáig buzgó magyar nagyasszonyok mintaképe, akit csak hódolatunk illetne, kérelemmel fordul a magyar nőkhöz; terjesszék ismerőseik körében azokat az egykoronás sorsjegyeket, amelyeknek átából talán összegyűlik az arali vesztöhely megváltásához még hiányzó pénzösszeg, hiszeg, hiszen csillogó ékszer, automobil meg egyéb nagyrabecsült holmi kecsegteti a mindig nyereségre vágyókat. Magyar asszonyok! Ha volt lelkünk egy év óta végig járatni Damjanich özvegyével a keserűségnek ama kálváriáját, legyen meg most bennünk az az erős szándék, hogy ennek a szent asszonynak szavát nem engedjük a pusztában elhaló szóként elhangzani s igy megszerezzük neki azt az örömet, hogy az ige testté válhasson. Akinek volt valaha vágya, mely tündérszinbe vonta leányálmait, mely asszonykorában megremegtette a szivét s verőfényesitette napjait: óh az hallgasson annak az ezüsthajú, finomlelkü nőnek könyörgő szavára, akinek egész életén át egy szent vágya volt: a vértanuk földjének megszerzése a nemzet számára. — Mi dicsőség volna a magyar nőkre, ha azt a fönséges gondolatot, amelyet a férfiak nem birtak megvalósítani, lelkesedéssel és kitartással valóra váltanék. Magyar asszonyok, hallgassatok Damjanichné kérő szavára. Hivatalos rovat. 712. á. 1909. Árverési hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város árvaszéke közhirré teszi, hogy a zalaegerszegi 37. sztjkvben 47/á. és 47/c. hrsz. alatt felvett Czigány-utczai 12. népsorszámu Lovonyák Oszkár, Lovonyák Matild és kiskorú Lovonyák Antal, Róza, Klára és László tulajdonát képező ingatlant a rajta levő házzal folyó évi november 7-én délután 3 órakor a helyszínén tartandó nyilvános szóbeli árverésen eladja. 1. Kikiáltási ár 1000 korona. 2. Bánatpénzül 100 korona az árvurés megkezdésekor a kiküldött Brenn Zoltán városi aljegyző kezére leteendő, 3. A kiskorúakat illető vételár Vs része az árverés napjától számított 30 nap alatt, Vi része 3 hónap alatt, Vs része 5 hónap alatt fizetendő be a városi gyámpénztárnál. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. 4. A vételár után az árverés napjatói kezdődőleg 5°/o-os kamat fizetendő. 5. Ha a vevő a feltételeknek eleget nem tenne, joga lesz az árvaszéknek az ingatlanodat a vevő veszélyére és költségére ujabb árverésen eladni. 6. Vevő tulajdonjogot csak vételár teljes kielégítése után nyer. Kelt Zalaegerszegen, Zalaegerszeg r. t. város árvaszékének, 1909 október 10-én tartott ülésében. árvaszéki elnök távol: Mezriczky, v. tanácsos. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Panaszok. Második éve, hogy részletességgel foglalkozunk a mérték hitelesítés, hordójelzés ügyével, mérték tárgyakkal, az uj rendelettel. Rámutattunk itt-ott a jóságra is, a bajra is. Nem egy megjegyzésünket illetékes helyeken tekintetbe is vették. Hangsúlyosan emiitettük többször kivált most egy éve, hogy szabályok, törvények alkotásánál nem elégséges az elméleti tudás, még ha a legfényesebb is az. Nagyobbrészt kell a törvényeknek a gyakorlati életen alapulniok. A gyakorlati tudásnak a hiányából állott elé ime az a három rendbeli panasz is, amelyeket most magáévá tett a nagyváradi iparkamara, melyeknek javítását kéri a minisztériumtól. íme, a nagyváradi keresk. és iparkamara